SZÉKELYFÖLDI ORBÁN BALÁZS-DÍJ
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj a legnagyobb székelynek nevezett Orbán Balázsról kapta a nevét, aki felbecsülhetetlen értéket alkotott a Székelyföld leírásával. A közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye, Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa a régió egyik legjelentősebb kitüntetésének szánja az Orbán Balázs-díjat a térség érdekében folytatott kimagasló tevékenységért.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj azoknak a személyeknek adományozható, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm-es átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, két oldalas ezüstből készült vert érme.
Eddigi díjazottjaink:
2024:
A Családtól a Közösségig
Laudáció Lőrincz Zsuzsánna Orbán Balázs-díjához
Laudáció a teljesség igényével, de annak lehetősége nélkül – mert egy ennyire tartalmas életutat nem lehet beszuszakolni néhány mondatba. És milyen jó, hogy nem lehet… mert mindezt főként megélni és átélni kell!
Vannak életszakaszok, amelyeket tanulmányokban, munkahelyekben, munkakörökben és státuszokban lehet mérni.
A középiskolát a Tamási Áron Gimnázium jogelődjében végezte. Az átkosban a Cipészek Kisipari Szövetkezetben dolgozott, előbb titkárnőként, majd a személyzeti-tanügyi osztály vezetőjeként. A rendszerváltás után a Melinda Impex Kft. munkatársa volt, humánerőforrás-menedzser munkakörben. Majd napjainkig a székelyudvarhelyi Artera Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Aztán vannak életszirmok, amelyeket számokban, években, hónapokban, napokban lehet vagy kell súlyozni, mérni – mert ezeknek a számoknak egy életúton kiemelt jelentőségük van.
Ilyen lehet például a napvilágos kezdetek kezdete: ősz, október 8. Azóta majd’ 27 396 tartalmas nap telt el. Vagy az, hogy laudációm főszereplője 18 évesen ment férjhez. De ide tartozik az is, hogy 4 gyerek édesanyja, 7 nagymamája.
Bő negyed évszázada alapította az Arterát. 24 éve Ő kezdte a Közös Karácsonyunk – Betlehemes Találkozó szervezését. Jóvoltából már 22 esztendeje léteznek Mesefalu alkotótáborok, 21 éve pedig a Mesés Tojások húsvéti rendezvénysorozat. A 8 alkalommal megrendezett Máréfalvi Mirákulum előadássorozat szervezője is, főszervezésében a Míves Emberek Sokadalma pedig 20 kiadást ért meg. 20 éve akkreditált felnőttképzésekért is felelős, remek szakmai partnerekkel és csodálatos kézművesekkel, iparművészekkel.
Bő 19 éve alapítóként vett részt az Erdélyi Kézműves Céh létrehozásában. Szintén 19 esztendeje az általa vezetett Artera az anyaországi Népművészeti Egyesületek Szövetségének tagja. 17 éve kezdeményezte a Székelyföldi Kézművesek Egyesületének megalapítását. Tucatnyi esztendeje pedig a Transylvania Authentica védjegy tulajdonosa az Artera.
Mindemellett mai Ünnepeltünk már 10 rangos erdélyi és anyaországi kitüntetés birtokosa…
Mennyi-mennyi szám! És mögöttük mennyi-mennyi tett és megvalósítás! És mennyi-mennyi ötlet, gondolat, érzés és érdem!
Továbbá pedig vannak életjelegzetességek, amelyek az emberi habitusról, személyközi kapcsolatokról, érzelmekről, személyiségjegyekről, azok „mélytermészetéről” szólnak.
Ő az, aki tudja, langyosan nem érdemes, így hát tűzcsiholó és -tápláló. Ő az, aki legtöbbször lelkes és lelkesítő. Lendületes lendületű és konok kitartású alkotó és alkottató egyaránt. Szellemi és tárgyi kulturális örökségünket átmentő és gyarapító.
Míves Ember Ő, a múltból táplálkozó jövőépítő.
Tovább is van, mondjam még? Nem mondom. Mert talán az eddigiekből is kiderült a lényeg: értékteremtő Ő a javából. Aki már úgy szereti Székelyudvarhely–Kadicsfalvát, hogy el nem feledheti Máréfalvát.
És itt, a gondolati és érzelmi egységek véges végén fontos kihangsúlyoznom: a ma átadandó kitüntetés nem életműdíj. Hanem éppen arra ösztönzi tulajdonosát, hogy ne hagyja abba, csak így tovább!
Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata a Székelyföldi Orbán Balázs-díjat idén Hargita megyében a több évtizedes hagyományéltető tevékenységéért a máréfalvi-székelyudvarhelyi-kadicsfalvi Lőrincz Zsuzsánnának ítélte oda.
Sokak Zsuzsa nénije, fogadd szeretettel köszönetük és tiszteletük megnyilvánulásaként!
Szabó Attila
2024. október 10., Székelyudvarhely
A laudációt Oláh-Gál Elvira újsígíró, a Nobile Officium kötet szerzője olvasta fel.
Roy-Chodhury Mikes Katalin laudációja
Grófnőnek született, de ha megkérdezi tőle valaki – hogy szólítsam, azt válaszolja: Katától Kati néniig bárhogy, csak Mikes elvtársnőnek ne! Apai és anyai ágon is zabolai Mikes, elődeit a magyar történelem nagyjai között tartjuk számon, akik századokon át hittel, hűséggel és tisztességgel szolgálták hazájukat és népüket. Katalin láncszem múlt és jövő között, akinek a Gondviselés a történelem sorsfordító pillanatában az újrakezdést adta feladatul. Neki nem török, tatár, labanc, hanem a kommunizmus jutott, amelynek romjain kellett életet vinni az ősi birtokba. Babérokra nem vágyott, de kitüntetésre – életében egyszer – igen: a szentkatolnai iskolában elemistaként izgatottan várta, hogy a többi jól tanuló és jó magaviseletű gyerek között őt is kitüntessék, felavassák pionírnak. Ám, amikor rá került a sor, a tanítóbácsi odasúgta: Kata, te nem kaphatsz piros nyakkendőt, mert az apád gróf volt! Egy tízéves gyerekésznek felfoghatatlan, ami benne van e mondatban.
A 20. század ’50-es éveiben járunk, amikor a népi demokrácia nevében dühöngött az osztályharc, osztályellenség volt előbb az úri osztály – a kizsákmányoló nagypolgárság, földesurak és nemesek –, majd a módos gazdák, a klérus, végül a gondolkodó értelmiség. Mikes Katalin tehát osztályellenség lett, hiába szenvedte meg családja a háborút és a hatalomváltást, a nagyapa meghalt, Katalin, születése után elveszítette édesapját is, szászfenesi családi otthonukat lerombolták, ő pedig édesanyjával anyai nagyanyjához Zabolára került. Négyéves, amikor 1949. március 2-ról 3-ra virradó éjszaka az új hatalom aktivistái álmukból felverve hurcolták el a nagymamával együtt.
Édesanyját, aki éppen Torján az Apor családnál volt látogatóban, vendéglátóival együtt vitték Sepsiszentgyörgyre, ahol tudomásukra hozták: immár nincstelenek, mehetnek hajlékot keresni a fejük fölé. A család szétszóródott, a kislányt egy ismerős szentkatolnai család fogadta be, a nagymama Marosvásárhelyen lett DO-s (déós), pár évre rá meghalt, édesanyja pedig megélte a háromszéki sorstársak kálváriáját, másodszor is kitelepítették, Dobrudzsába hurcolták kényszermunkára, ahonnan súlyos betegséggel szabadult, majd kényszerlakhelyre Kolozsvárra került, osztályrésze pedig a nyomor és megaláztatás volt.
Katalin a 7 általános elvégzése után Marosvásárhelyre jelentkezett a művészeti iskolába, de hiába rajztehetsége és sikeres vizsgája, az igazgató kijelentette: egy gróf Mikest nem vehetnek fel. Kolozsvárra került egy bentlakásos iskolába, és a kiláthatatlan helyzetben 1960-ban, tizenhatévesen elhagyta az országot. Nagynénjéhez ment Ausztriába, Stájerországba, Grazban érettségizett, majd tolmács, és a Graz-i Egyetemi Könyvtár könyvtárosa lett. Itt ismerkedett meg leendő férjével, Shuvendu Basu Roy Chowdhury műegyetemi hallgatóval, maga is hasonló sorsú, bengáli nagybirtokos felmenőkkel, akinek családja hindu vallása miatt kényszerült elhagyni a szülőföldet, és Indiába menekülni a Kelet-pakisztáni erőszak elől. A hindu-székely frigyből két fiú – Gergely és Sándor született, származásukra büszke magyar cserkészek Ausztriában, akiknek neveléséből már nem hiányzott a történelem ismerete, a családtörténet, és a származás kötelezettsége: nobile officium. a nemesség kötelez! Ismerték, és szerették Erdélyt és Székelyföldet éppúgy, mint távoli bengáli hazájukat.
Az 1990-es romániai fordulat így érte a családot. Lépésről-lépésre, pertől-perig harcoltak a jogtalanul elkobzott családi örökségért. A romokból építették fel új szemlélettel a zabolai birtokot: a parádés istálló fogadóterem; az újkastély vendégház; a nagyapa által, a századelőn megépített áramfejlesztő gépház – panzió; az egykori intézői lakás lakóház; a 30 hektáros kastélypark, ma arborétum, természetvédelmi terület lett. Gazdasági vállalkozásaik is a családi hagyományt követték, lépést tartani a fejlődéssel, munkahelyeket teremteni a helybelieknek, korszerű mező – és erdőgazdálkodást folytatni, megőrizni az épített örökséget és a közösség javára fordítani.
Tisztelt hallgatóság! Az Orbán Balázsról elnevezett díj jó helyre került, és ezt bizonyára így látja az égi hazában a Székelyföld nagy monográfusa is, aki éppen Mikes Benedeknek, Katalin dédapjának a vendége volt háromszéki barangolásán. A Székelyföld leírásának címoldalán olvashatjuk: „Két Mikes Kelemen merül fel történelmünkben. Mindkettő dicső vértanúja a szabadságnak. Mint szülötteire, mindkettőre büszke lehet a székely. A hozzájuk méltó utódnak Gróf Mikes Benedek, kedves bátyámnak rokoni szeretetem jelélül ajánlom e művet. Orbán Balázs.” Ma már tudjuk: a méltó utódok sora nem zárult le Benedekkel, ma éppen Katalin, aki elmondhatja: megtett mindent, hogy az örökséget megőrizze és gyarapítsa, ősei hitét és hagyományait megtartsa, és mindezt emberi méltóságával együtt unokáinak örökségül hagyja. Mikes Katalin méltó az Orbán Balázs díjra!
Oláh-Gál Elvira újsígíró, a Nobile Officium kötet szerzője.
2023:
Veretes laudáció
Tölgyesi Béla 1976-ban született, dolgos, hithű katolikus családban. Két öccsével együtt a szülők, a kétkezi munka örömére, becsületére, tisztességére nevelték gyermekeiket, és arra, hogy csak azt kell a boltból megvenni, amit mimagunk nem tudunk megcsinálni.
Tanítói, tanárai felfigyeltek rajzoló-, kézimunkázó készségére, de Béla a cserkészet berkeiben ismerte fel a kézművesség szépségeit, az alkotás lélekemelő voltát, és autodidakta módon fejlesztette önmagát. Saját érzéseire támaszkodva szegődött olyan oktatók közelébe, akiktől valós értékeket, kézműves tapasztalatot és a továbbadás fontosságát lehetett megtanulni.
Több alapanyaggal kísérletezett, hogy tehetségét kibontakoztathassa, próbálkozott fával, textilekkel, bőrrel, de a legsikeresebbnek a réz lemez bizonyult, amit poncolva és domborítva sajtát lelkének kivetítésére a legmegfelelőbbnek talált.
A megfelelő anyaggal való találkozás azonban véget is vetett élete keresgélő időszakának. A rézveret szakmai titkait rajztanárától Karancsi Sándortól tanulta, de e tudás legmélyére akart eljutni, és kutakodása az ősmagyarok világába repítette, ahol igazi önmagára talált. Annyira azonosult a griffes-indás formavilág természetességével és létformát meghatározó voltával, hogy azóta is ennek a kornak a viseletét ölti magára és így kerülnek ki keze alól a mindenkit elbűvölő rézveretek.
Mesteri tudása révén több alkotótáborba meghívták, alkotásaiból a legtekintélyesebb gyűjteményt a gyergyószárhegyi Táltos Kézműves műhelyben alkotta meg. Tizennégy tábor alatt, a Kárpát-medencében felszínre került honfoglaláskori tarsolylemezek másolatait készítette el, süvegcsúccsal, ivócsanakkal, hajfonatkorongokkal, szíjveretekkel, nyílhegyekkel egészítve ki a gyűjteményt. Valamennyi rézből készült vonalvezetésében és technikájában teljes hitelességgel jellemezhető.
A másolatok mellett saját tervezésű használati tárgyakat is készít, melyek tökéletesen beleillenek a sztyeppei nomád kultúra világába, miközben a mai igénynek, ízlésnek is teljességgel megfelelnek. Ilyenek a hajcsatok, kontyravalók, nyakékek, fülbevalók, szíj-, palást -, táska- vagy könyv veretek. Ha pedig a megrendelők arra kérik, hogy szélkakast, névjegy kártyatartót, plakettet, postaláda védőt, batikpipát vagy más veretet készítsen, arra is kapható az önmagát rézrontónak tituláló mester.
Ha pedig húsvét közeledik, az egykori kovácsok tudását is felvillantva, sokak csodálkozására még a tojást is megpatkolja.
Tölgyesi Béla türelmén és szorgalmán keresztül a Székelyföldön újjászületett az a sztyeppei nomád műveltség mintavilága, amelyben az ősmagyar kultúra egykor virágzott és jellegével, formavilágának egyediségével beírta magát a világtörténelembe.
Mestersége, hivatástudatából fakadóan életformája lett, melyet öt gyermeke csodál, tisztel és feltehetően követ is.
Tölgyesi Béla nem csak rézművesként ismert, a jobbára ősmagyar életviteléből nem hiányzik a lovaglás, a barantás harcművészet ismerete, táborokban pedig népes családjával saját készítésű jurtájában lakik.
Béla a helyi hagyományoknak is gondos pártfogolója, öccseivel együtt az ostorfonás és több kézműves ismeret művelője és oktatója, szerte a Kárpát-medencében.
Harmincharmadik éve, hogy valamilyen szereposztásban a gyergyószentmiklósi farsangtemetés meghatározó arca, a Népművészeti Alkotóház egyik alapembere, több riport, ismeretterjesztő kisfilm alanya.
Saját bevallása szerint, választott életformájával megélni meglehet, de meggazdagodni nem, ellenben azt a szellemi vagyont amire szert tett, többre becsüli minden pénznél.
Tölgyesi Béla rézműves, a székelység egyik büszkesége, aki a semmiből sok kutatás, önképzés és kitartó munka árán egy letűnt világot teremtett újra, megismertetve a ma emberét a honfoglalás korának művészetével.
Munkásságáért, Hargita Megye Tanácsa Orbán Balázs díjjal tünteti ki.
Marosvásárhelyen adták át az idei Orbán Balázs-díjakat
Idén Marosvásárhelyen került sor a XIV. Székelyföld Napok egyik kiemelkedő eseményére, a székelyföldi megyék által alapított Orbán Balázs-díjátadó-ünnepségre. A legnagyobb székelyről elnevezett kitüntetéseket idén a hagyományos népi kultúra megőrzésében, a népi mesterségek megmentésében, a népszokások megörökítésében és mindezek továbbadásában végeztek kimagasló munkát, életükkel, tevékenységükkel is példát mutatva a következő nemzedékeknek.
Maros megyéből dr. BARABÁS László, néprajzkutató, Kovászna megyéből SZŐKE Tibor kádármester, Hargita megyéből TÖLGYESI Béla rézműves részesült a rangos elismerésben.
A köszöntőbeszédek sorát Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője nyitotta, majd Maros Megye Tanácsának elnöke, Péter Ferenc szólt a jelenlévőkhöz.
„Mindig öröm részt venni az Orbán Balázs-díjátadó ünnepségen, mert jóleső érzés olyan emberekkel találkozni, akik a szó legnemesebb értelmében is építő tagjai a közösségnek. Olyan lámpásemberek ők, akik legjobb tudásuk szerint dolgoznak azért, hogy előbbre vigyék a szűkebb környezetük, ugyanakkor a székelyföldi, erdélyi közösségek sorsát. Teszik ezt csendben, visszafogottan, kerülve a zajos eseményeket, mellőzve az állandó figyelmet. Ők csupán végzik a dolgukat. Azt, amit a legjobban szeretnek, amihez a legjobban értenek” – fogalmazott házigazdaként Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke.
A néprajzkutató
Maros megye díjazottja dr. BARABÁS László néprajzkutató, iskolaszervező, a székely népi kultúra, azon belül a marosszéki népszokások kutatója és gyűjtője, akinek életpályáját Vajda András néprajzkutató méltatta. „Barabás László, tágabban az erdélyi, szűkebben a marosszéki és sóvidéki magyar népszokások világának és a hagyományos székely népélet rendtartásának kiemelkedő és mélyen elkötelezett kutatója. Tanulmányaiban a szerző soha nem állt meg a tények puszta leírásánál, hanem (…) mindig az egyes szokások mögött kitapintható rendet és összefüggésrendszereket kereste. Kötetei és tanulmányai mára elengedhetetlen tartozékaivá váltak az erdélyi magyar néprajzképzésnek, nélkülözhetetlenek a népszokások iránt érdeklődők számára, dolgozzanak bár akadémiai környezetben, múzeumban, középiskolai vagy gimnáziumi tanárként vagy éppen a médiában.”
A díj átvételekor, Barabás László háláját és főhajtását fejezte ki Orbán Balázs életműve előtt. Elmondta, a Székelyföld leírását profán bibliaként forgatta már kezdettől fogva, a világban lámpáskánt tartotta maga előtt, amikor elindult gyűjtőútra vagy valamilyen tájat szeretett volna megismerni.
A kádármester
Kovászna megye díjazottja SZŐKE Tibor kádármester, aki „régi hagyományt folytat – nemcsak a műhelyében, hanem a szakma továbbadása tekintetében is. Fia, Barna egyben hű inasa is, aki a település és a család kádárhagyományait magas szinten műveli. Kezeik alatt tölgy, bükk, fenyő, akác, eper-, cseresznye-, körte- és szilvafa alakul egyedi edényformára. Online jelenléttel, helyi, országos és nemzetközi vásárokon bemutatókat vállalva hirdetik a szakma becsületét, a székely találékonyságot, és hívják fel a figyelmet térségünk értékeire, a székelyföldi turizmusban rejlő lehetőségekre” – fogalmaz laudációjában dr. Kinda István néprajzkutató, muzeológus.
„Szőke Tibor olyan képviselője egy feledésbe merülő mesterségnek, aki meg tudott újulni, találékonysággal a 21. századra szabta termékeit, furfangos székely módjára megmaradt és keresetté vált a piacon” – méltatta a díjazottat a háromszéki tanácselnök. Hozzátette: „Az Orbán Balázs-díj névadója is az a nyakas, furfangos székely volt, aki tudta honnan indult, aki ismerte és nem feledte gyökereit, miközben mérhetetlenül szomjazta a tudást, az új ismereteket. A hagyományok megőrzésére alapozott modernizációra ma is szükség van, ennek köszönhetően kifele és befele egyaránt sugárzik az a szellemi-kulturális erőtér, amely szülőföldünk sajátossága” – emelte ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Szőke Tibor kádármester a díj átvételekor elmondta, meglepetéssel ugyanakkor örömmel fogadja ezt a kitüntetést, amely egy élet munkájának elismerése, és egyfajta fizetsége is annak a tevékenységnek, amit ő végez. Szeretettel készíti termékeit, és örömmel adja tovább tudását az érdeklődők, mert kihalóban levő mesterségről van szó – tette hozzá.
A rézműves
Hargita megye idén Tölgyesi Béla rézművest tüntette ki a kimagasló elismeréssel. „Több alapanyaggal kísérletezett, hogy tehetségét kibontakoztathassa, próbálkozott fával, textilekkel, bőrrel, de a legsikeresebbnek a réz lemez bizonyult, amit poncolva és domborítva saját lelkének kivetítésére a legmegfelelőbbnek talált. Nem csak rézművesként ismert, a jobbára ősmagyar életviteléből nem hiányzik a lovaglás, a barantás harcművészet ismerete, táborokban pedig népes családjával saját készítésű jurtájában lakik. A helyi hagyományoknak is gondos pártfogolója, öccseivel együtt az ostorfonás és több kézműves ismeret művelője és oktatója, szerte a Kárpát-medencében – hangzott el Kisné Portik Irén, néprajzkutató laudációjában.
Hargita Megye Tanácsának alelnöke, Bíró Barna Botond, beszédében kiemelte „Az elhivatott lámpás embereknek soha nem volt könnyű dolguk közösségünkben. (…) Sokat elmond mindez a közösségünkről, hogy hogyan fogadjuk az újításokat, hogyan viszonyulunk a kiemelkedő személyiségekhez, pedig a történelem során már többször beigazolódott, hogy ezek az emberek többet tettek a közösségért, mint az ők maguk is gondolták. Nekünk, intézményes szinten is, az a felelősségünk, hogy azon kevesek közé tartozzunk, akik megértik ezeket az embereket, és kihasználva a lehetőségeinket, nyitottá tegyük a többséget a „kovász” befogadására”.
Tölgyesi Béla a díj átvételekor megköszönte mindazoknak, akik úgy gondolták, és úgy döntöttek, hogy megérdemli ezt a kitüntetést, továbbá köszönetet mondott családjának, akik a gyenge pillanatokban is mellette álltak és bátorították, hogy folytassa ezt a munkát.
A díjat Hargita megye Tanácsának két alelnöke, Bíró Barna Botond és Barti Tihamér nyújtotta át.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában megszervezett ünnepség Ligeti György születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett orgonahangversennyel zárult, Windhager Geréd Erzsébet közreműködésével.
Az Orbán Balázs-díjról
Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata közösen hozta létre az Orbán Balázs-díjat. A névválasztást az indokolja, hogy Orbán Balázs alakította ki elsőként Székelyföldről a legátfogóbb és leghitelesebb képet, kora közállapotait felmérve pedig a jövőt megalapozó fejlesztést, modernizációt szorgalmazott.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm-es átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, két oldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megye elöljárói egy külön, erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
A díjat olyan személyiségeknek ítélik, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában. Orbán Balázs szellemi hagyatékához hűen, konok kitartással gyűjtik össze Székelyföld értékeit, dokumentálják és népszerűsítik természeti kincseinket, hírét viszik kulturális örökségünknek, a köz javára és szolgálatára fordítva. Nemcsak a múlt iránt érdeklődnek, hanem megörökítik a jelen értékeit, sajátos rajzát nyújtva a mai Székelyföldnek. A Székelyföldi Orbán Balázs-díjat először 2011-ben a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában adták át, majd évi rendszerességgel, felváltva a három székelyföldi megyeszékhelyen.
Maros Megyei Tanács sajtóirodája
2022:
LAUDÁCIÓ DEMETER LÁSZLÓ
Székelyföld, Hargita megye olyan vidék, ahol az ember közel van a természethez. Ennek eredménye a környezeti és kulturális sokszínűség, amely különlegessé teszi a régiót. – Velünk született a természet iránti érdeklődés. Az empirikus, népi megfigyeléseket szívesen használom fel, illetve rácsodálkozom a jelenségre. Nem gondolom, hogy csak a kutatók tudnak újat hozni. Nagyon örülök, ha ilyen kapcsolódásokat veszek észre a helyi tudás és egyes fajok ökológiája között – vallotta egy korábbi interjúban mai díjazottunk, akinek szakterülete a tájgazdálkodás és a biokulturális diverzitás megőrzése, a hagyományos kultúrtájak természeti értékeinek felmérése, valamint a természetvédelmi területek kezelése. Demeter László biológus, ökológus, természetbúvár, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara Műszaki és Természettudományi Tanszékének volt adjunktusa, több kiadvány szerzője, III. Károly király székelyföldi kalauza. Az az egyetemi tanár, aki tud kaszálni, de kaszát verni is, és az a kutatóbiológus, aki tud szekeret is hajtani.
Már kiskorában biológusnak készült, kisgyerekként is figyelte az állatok viselkedését a nagyszüleinél a gazdaságban. Megfogta az élőlényeknek a szépsége, érdekessége. Szeretett kirándulni. Olvasmányai, Gerald Durrell, valamint geológus édesapja egyaránt nagy hatással voltak rá. Első hobbija a madármegfigyelés volt a kutyasétáltatás mellett. Aztán következett a békákkal, vízi gerinctelenekkel való ismerkedés, majd ezek élőhelyeinek tanulmányozása, kutatása. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végzett tanulmányait követően Csíkban alapított családot, szintén biológus és természetfilm-készítő feleségével. Azóta fáradhatatlanul tevékenykedik Hargita megye természeti értékeinek a védelme és széles körben való megismertetése érdekében. A Pogány-Havas Kistérségi Társulás keretében lebonyolított természetvédelmi projektek mellett szembetűnő a gyermekek körében végzett tudománynépszerűsítő és a helyi természeti értékek bemutatását célzó tevékenysége is.
Jelentősen hozzájárult számos Hargita megyei szintű projekt és program elindításához és kivitelezéséhez. Egyik ilyen az ember–nagyragadozók közötti konfliktusok csökkentésére irányuló törekvés is. Ezen, valamint számos, a tájgazdálkodáshoz köthető területen kimagaslik Demeter László biológus a Hargita megye érdekében kifejtett tevékenységével. Többek között koordinálta a Hargita megyei nagyragadozó platformot, Hargita Megye Tanácsának tájgazdálkodási munkacsoportját, kezdeményezte és segítette a biokulturális diverzitás fogalmának a bevezetését helyi és európai uniós szinten is. Mindemellett, mondhatni naponta tudományos tanácsadással segítette a megyei tanács munkáját a szakterületét érintő kérdésekben. 2019 óta a romániai Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége Hargita megyei kirendeltségének vezetőjeként tevékenykedik a Hargita megyei biodiverzitás védelme érdekében. Könyveiben, tudományos munkáiban érdekességeket mutat be, amelyeket elsősorban a nagyközönség körében szándékszik népszerűsíteni.
– Ezek a természeti értékek helyben vannak, megfigyelhetők, tanulságosak, érdekesek. Mindig is olyan kutató voltam, aki a józan paraszti ész alapján egyszerű dolgokat kutatott. Olyan területeket, amelyekkel mások nem foglalkoztak, mert lehet, hogy túl egyszerűek voltak – vallja. A kutatási területe a kisvizek és egyes hozzájuk kötődő állatcsoportok (tócsarákok, kétéltűek) ökológiája. Fontosnak tarja a Csíki-medence domborzatának, történetének jobb megismertetését, részt vesz a Székely Zöldokos havi műsor szerkesztésében. Az erdélyi, székelyföldi és gyimesi szénacsinálás ismerője, hiszen 2014-ben Hegyi kaszálók – Biodiverzitás és hagyományos gazdálkodás címen feleségével együtt dokumentumfilmet forgatott a hazai tájhasználatról, több szaktanulmány szerzője a gyepterületek természeti értékeivel kapcsolatban. Alapos, felkészült, szerény, jó kommunikációs készséggel, rendszerszintű szemléletmóddal, terepismerettel és gyakorlati tudással rendelkező, diplomatikus személy. A természetvédelem elkötelezettjeként a következőket vallja: „azt kellene tudatosítania mindenkinek magában, hogy a természetvédelemre nem a természetnek, hanem nekünk magunknak van szükségünk, úgy, mint a tiszta vízre és levegőre. Nem jót cselekszünk, hanem magunk és utódaink életminőségét javítjuk, ha nem hagyjuk tönkretenni a természetet, nem hagyjuk eltűnni a ritka, vadon élő állatokat, növényeket.”
Sepsiszentgyörgy, 2022. október 14
2021:
Laudáció
Pedagógusaink előző években végzett kitartó munkáját, elsősorban a járványidőben tanúsított helytállásukat és fáradhatatlan, úttörő tevékenységüket ismerjük el az Orbán Balázs-díjjal. De úttörő munka nemcsak a járványhelyzet szorításában, hanem a kisebbségi oktatás realitásaiban is megvalósul. Gondolunk itt az intézményalapítókra vagy a különböző oktatási formák vidékünkön való meghonosítóira.
Intézményemberek kitartó munkája eredményeként intézmények alakultak. Ilyen intézmény a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány, amely 30 éve áll Székelyföld szolgálatában. 1991–2006 között több magyarországi felsőoktatási intézmény számára biztosította a szervezési és infrastrukturális hátteret magyar tannyelvű képzéseik folytatásához, megteremtve ezzel több száz székelyföldi fiatal számára a diploma megszerzésének lehetőségét.
Az alapítvány és a vele együttműködő magyar felsőoktatási intézmények munkatársai tevékenységükkel jelentős szerepet töltöttek be abban a folyamatban, amelynek eredményéül megalakult a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ezen belül pedig a csíkszeredai kar.
2011-ben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Szent István Egyetem rektora együttműködési megállapodást írt alá. Erre alapozva a Szent István Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Kara előbb a Regionális Tudományok Doktori Iskolája, majd 2012-ben a vidékfejlesztési agrármérnök mesterszaka keretében tette lehetővé a székelyföldi, ezen belül Hargita megyei fiatalok számára a szülőföldjükön való felkészülés lehetőségét.
A térségi igényekre és szükségletekre reagálva, 2012-ben a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával megalakult a Székelyföldi Agrárinnovációs Centrum. A Centrum megalapítása óta a felsőoktatási programok mellett több sikeres fórumot, gazdalátogatást, gazdaképzést szervezetek, hozzájárulva ezzel a mezőgazdaságban dolgozók szakértelmének növeléséhez.
Ennek a folyamatnak egyik fontos alakítója, intézményembere Magyar Ferenc professzor, a gödöllői Szent István Egyetem kancellárja. Az immár 31. évébe lépett székelyföldi felsőfokú és posztgraduális agrároktatás egyik kulcsembere, szerepe volt többek között a Sapientia EMTE – főleg az agrárszakok – akkreditálásában, a szakképzett oktatók verbuválásában, a posztgraduális – doktori és magiszteri – képzések Csíkszeredában való meghonosításában, valamint a modern oktatási eszközök – így az online rendszerek – bevezetése terén, amely abban az időben úttörő, innovatív tevékenységnek számított.
Magyar Ferenc kutatási programsorozatot indított 2011-ben, évente más-más témával. Célja a székelyföldi agrárinnovációs folyamatok elemzése. Eddig nyolc program futott le, most zajlik a kilencedik, az eredményekből pedig nyolc szakmai kiadvány jelent meg.
Tehetséggondozási program-sorozatot szervezett és működtetett több éven át, ennek a hozadéka hét, már megjelentetett kiadvány.
Az alapítvány keretében tudományos szakmai folyóiratot alapított Pro Scientia Ruralis néven, ez 2016 óta jelenik meg folyamatosan, magyar és angol nyelvű szaktanulmányokat közöl, Kárpát-medencei kitekintésben.
Tangazdaságot hozott létre Csibában, ahol az agrártermelés teljes spektrumát lehet bemutatni, oktatni.
Több székelyföldi léptékű szakmai fórumot, valamint külföldi tanulmányutat szervezett székelyföldi gazdák számára. A gödöllői egyetem kancellárjaként kezdeményező szerepe volt a Kárpát-medencei agrár- és vidékfejlesztési hálózat kialakításában.
Nevéhez fűződik az együttműködés a Sapientia EMTE-vel több programban is.
Hadd idézzünk tőle pár gondolatot. Magyar Ferenc szerint „Az agrár-innovációs fórumok egy-egy újszerű tevékenységi ágazat szereplőit összekapcsolva az információcserére és az együttműködésre is keretet teremtenek. Ez a munka és a tudás-közvetítő törekvés nem ma kezdődött, így az alapítvány a gödöllői Szent István Egyetemmel karöltve a magyar nyelvű mezőgazdasági szakember-képzés elindításának és a székelyföldi felsőoktatási szerepvállalásának több évtizedes évfordulóját ünnepelheti”.
Ezúton kívánjuk, hogy töretlen lelkesedéssel folytathassa munkáját a tudásalapú társadalom megteremtéséért!
Csíkszereda, 2022. január 28.
Oklevél
Sajtóközlemény
Magyar Ferencet tüntette ki Hargita Megye Tanácsa Orbán Balázs-díjjal
A XII. Székelyföld Napok záróeseményeként a székelyföldi önkormányzatok január 28-án átadták a térségek egy-egy kiemelkedő személyiségének az Orbán Balázs-díjat a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
A legnagyobb székelyről elnevezett díjat 2011-ben alapította Hargita, Maros és Kovászna megye önkormányzata, az elismerést évente olyan személyeknek adományozzák, akiknek tevékenysége kimagasló a térség fejlesztése, a szülőföldön való megmaradás, a közösségi értékek megőrzése érdekében, úgynevezett lámpás emberek. A járványhelyzet miatt mostanra halasztott 2021-es díjak átadásán olyan pedagógusokat tüntettek ki, akik az előző években kitartóan dolgoztak, a járványhelyzetben is bizonyították helytállásukat, folytatták úttörő tevékenységüket.
Hargita Megye Tanácsa Magyar Ferencnek, a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány operatív alelnökének adományozta a díjat a székelyföldi posztgraduális agrároktatás terén kifejtett úttörő tevékenységéért.
A Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány 30 éve áll Székelyföld szolgálatában. Magyar Ferenc professzor, a gödöllői Szent István Egyetem kancellárja az immár 31. évébe lépett székelyföldi felsőfokú és posztgraduális agrároktatás egyik kulcsembere, szerepe volt többek között a Sapientia EMTE – főleg az agrárszakok – akkreditálásában, a szakképzett oktatók verbuválásában, a posztgraduális – doktori és magiszteri – képzések Csíkszeredában való meghonosításában, valamint a modern oktatási eszközök – így az online rendszerek – bevezetése terén, amely abban az időben úttörő, innovatív tevékenységnek számított. (A laudáció teljes szövege a csatolmányban olvasható.)
“2008-ban azt mondtuk, habár sokan nem hittek benne, hogy egységes Székelyföldben gondolkodunk! A fizikai határokat lebontottuk, de ezentúl az egységes Székelyföld a szívekben, a lelkekben, az elmékben is kell működjön, ettől fognak fiataljaink itthon maradni, itthon építkezni, és itt családot alapítani. Magyar Ferenc nem itt született és nem itt él, de a székelyföldi magyarságért sokat tett! Az Orbán Balász-díjjal azokat az embereket tüntetjük ki, akik az embert próbáló időkben is sokat tesznek a székelyföldi magyarságért. Örülünk, hogy alkalmunk adódott megköszönni munkáját!” – mondta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, aki megköszönte Becze István megyei tanácsosnak a jelölést.
Magyar Ferenc beszédében úgy fogalmazott, a díjat a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány és a gödöllői Szent István Egyetem nevében veszi át, és megemlítette azokat a lámpás embereket, akiknek, elmondása szerint, az útját követte. Úgy fogalmazott, nagyon sokat kapott Székelyföldtől, amit ezúton is megköszönt, az elismeréssel együtt.
Kovászna megye díjazottja dr. Pető Mária, a fizikatudományok doktora, matematika és fizika tanár, kutató, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium egykori megbízott igazgatója, számtalan rangos elismerés tulajdonosa.
Maros Megye Tanácsának díjazottja dr. Tamási Zsolt József történész, pedagógus, egyetemi oktató, a Marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaigazgatója, aki az önálló római katolikus oktatás szervezéséért, a kisebbségi megmaradásért folytatott küzdelméért részesült Orbán Balázs-díjban.
Borboly Csaba közösségi oldalán is bejelentkezett az ünnepségről:
https://www.facebook.com/borbolycsaba/videos/1443995352774582
A díjátadó ünnepség visszanézhető az alábbi linken:
https://www.facebook.com/hargitamegye/posts/5211635178860178
Csíkszereda, 2022. január 29.
Kovászna megye – dr. Pető Mária
Maros megye – dr. Tamási Zsolt József
2020:
Laudáció
Burus-Siklódi Botond nemrégiben közösségi oldalán tett tömör bejegyzésben adta hírül, hogy nyugdíjba vonult. Nem volna semmi rendkívüli ebben a bejelentésben, ha nem egy örökifjú, örökmozgó, azonban halk szavú, megfontolt pedagógus bejelentéséről lenne szó. Egy olyan tanáréról, akinek magatartása követendő példának bizonyult az elmúlt harminc esztendőben, akinek szavára, véleményére sokat ad a szakma. S nemcsak a pedagógus szakma, hanem mindenki, aki közvetve vagy közvetlenül érintett az oktatásban: a diákság, a szülők közössége, de akár a politikum is.
A szűkszavú bejegyzésben ez állt: „Nem szoktam gyakran használni a kommunikációnak ezt a fajtáját, de be kell látnom, hogy jobbat nem találok arra, hogy közölhessem mindazokkal, akiket érint, illetve akiket érdekel: új életszakasz kezdődik az életemben, nyugdíjba vonulok”. Mint írja, kérésére – ugyanis folyó év szeptember 17-én betöltötte a 65. életévet és elérte a nyugdíjkorhatárt –, az oktatási miniszter jóváhagyta és október 15-i hatállyal miniszteri rendeletben érvényesítette a Hargita megyei Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatói tisztségéből való felmentését. A bejelentést egy újabbal toldja meg: „Közel 30 évnyi igazgatás után távozom az állami kötelékből azzal a reménnyel és bizakodással, hogy ittlétem nem volt hiábavaló”.
S hogy tevékeny, a szakmáért és a közösségért dolgozó emberről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint bejegyzésének következő mondata: „nyugdíjazásom nem jelenti a közélettől való elszakadásomat, ugyanis az RMPSZ országos elnökeként továbbra is maradok a magyar nyelvű oktatásunk szolgálatában. Természetesen mindaddig, amíg a tagságunk is úgy akarja”.
Burus Siklódi Botond munkája során mindig a lehetőségeket és az azokban gyökerező megoldásokat kereste. Igazgatása alatt sikerült egy jellegtelen – de annál nagyobb potenciállal rendelkező – állami intézményből, a pedagógusok házából korszerű, napjaink elvárásainak megfelelő továbbképzési bázist teremtenie, emellett pedig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségében betöltött tisztségei révén – volt egy ideig a szervezet főtitkára, 2011-től pedig elnöke – hozzájárult a pedagógusi szakma hitelének, társadalmi megbecsülésének visszaszerzéséhez, a továbbképzési lehetőségek megteremtéséhez, a moldvai magyar oktatási program kidolgozásához és lebonyolításához, s megannyi más, a hazai magyar közoktatás minőségének emeléséhez hozzájáruló kezdeményezés megvalósításához.
„Burus Siklódi Botond kémia–fizika szakos tanár a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. 1983–1991 között a Maros megyei Dicsőszentmártoni Általános Iskolában tanított, majd tevékenységét Hargita megyében folytatta. Rövid időn belül Hargita megye oktatási szakembereinek élvonalában találjuk. A megyei pedagógusok háza igazgatójává nevezték ki. Itt álmodta és alkotta meg életművét, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házát. Kitartó és hozzáértő munkájának eredménye a csapatépítés és a Ház teljes átalakítása, az itt folyó képzési és alkotómunka tartalmassá tétele” – mondta róla a számára legkedvesebb, ugyanis a szakmától kapta, az Ezüstgyopár-díj átadásakor Lászlófy Pál volt RMPSZ-elnök, aki szólt Burus-Siklódi Botond emberi értékeiről is: „A szakmai tudás, tájékozottság jellemző minden általa irányított területen. Munkabírása, pontossága közismert. Szolgálatra állította be életét, amelyet hivatástudattal teljesít”.
Orbán Balázs szavaival élve az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza, miként egy-egy településen a neves-jeles iskolák „a szellemi fölemelkedettség és értelmiség jótékony sugarait terjeszti a Székelyföld nagy részére”.
A magunk részéről hosszú, egészségben eltöltött, ugyanakkor aktív nyugdíjas éveket kívánunk neki. Mindannyiunk örömére és megelégedésére.
Csíkszereda, 2020. november 13.
Oklevél
Sajtóközlemény
A székelyföldi megyei önkormányzatok idén is átadták az Orbán Balázs-díjat
Az Orbán Balázs-díjat 2011-ben alapította Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa. A legnagyobb székelyről elnevezett díjat azoknak adományozzák a közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye képviselői, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért. Az idei díjátadót – betartva a járványügyi előírásokat – a csíkszeredai Mikó-várban tartották meg pénteken, november 13-án, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében.
Az eseményt Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke moderálta, aki köszöntőjében elmondta, a november 13-án, a magyar nyelv napján megtartott rendezvény a XI. Székelyföldi Napok záróeseménye. A rendezvénysorozat gerincét Székelyföld sokszínűsége – tájegységek, népviselet, népművészet stb. – adta, és Bíró Barna Botond csodálatosnak nevezte, hogy ilyen sokszínű térségben tud működni az összefogás és az együttműködés. Továbbá azt mondta, Székelyföld számunkra múlt, jelen, jövő, minden, ami összeköt. Az Orbán Balázs-díj célja felhívni a figyelmet azokra, akik utat mutatnak mindannyiunknak. A kitüntettek azok a személyek, akik nemcsak hisznek, hanem tesznek is, és ilyen követendő példákra van szükségünk ahhoz, hogy tudjuk megtartani és megerősíteni Székelyföldet, hangsúlyozta Hargita Megye Tanácsának alelnöke.
Tóth László főkonzul örvendetesnek nevezte, hogy a díjazottak listája évről évre bővül, és a kitüntetett személyek több szakterületet is lefödnek, mindannyian Székelyföldért munkálkodva. Most van a legnagyobb szükségünk a biztos pontokra, akik utat mutatnak számunkra, fogalmazott, ezért köszönet a díjazottaknak a munkájukért és példamutatásukért.
A megpróbáló időszakokban mutatkoznak meg leginkább az emberi értékek, fogalmazott köszöntőjében Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke. „Nehéz év áll mögöttünk a járvány miatt, de ezek a megpróbáló helyzetek mutatják meg igazán, hogy melyek a fontos dolgok az életünkben. Azt hiszem, idén mindenki számára az egészség és biztonság vált a legfőbb értékké. És valóban ez a legfontosabb, hogy legyen erőnk és egészségünk cselekedni, hogy tudjuk biztonságban a családunkat, a munkahelyünket, és jó lenne biztonságban tudni a jövőnket is. Ezért kell dolgoznunk nap mint nap. Ebben mutatnak példát nekünk azok a személyek, akiket idén díjaztunk Orbán Balázs-díjjal. Maros megye idén egy olyan személynek ajánlotta fel a kitüntetést, aki nagyon sokat tett a szórványmagyarságért, a mezőségi magyar gyerekek jövőjéért. Ady István magyarfülpösi lelkész közel két évtizede egy olyan szórványkollégiumot hozott létre, amelyben azóta több száz gyermek lelt második otthonra” – emelte ki a Maros Megyei Tanács elnöke.
Maros megye díjazottja, Ady István református lelkész, a Szivárvány Ház szórványkollégium létrehozója. A szórványkollégiumban a mezőségi szórványtelepülésekről származó gyerekek számára biztosítanak lehetőséget arra, hogy magyarul tanulhassanak. A bentlakó gyerekek nem csak szakszerű oktatásban részesülnek, hanem teljes ellátást biztosítanak számukra, és esélyt egy jobb életre. (A laudáció a csatolmány olvasható.)
Ady István családi okok miatt nem tudott jelen lenni az ünnepi eseményen, ezért a díjat a Szivárvány Alapítvány két munkatársa, Székely Kedves Éva szociális asszisztens és Bodor Vera tanítónő vette át.
Kovászna megye díjazottja Farkas Árpád, író, költő, aki kiemelkedő munkássága elismeréséül, a József Attila és a Kossuth díj, valamint a napokban kapott Sinkovits Imre emlékezete kitüntetés után péntektől Székelyföld legrangosabbját, az Orbán Balázs díjat is magáénak tudhatja.
Az elismerést átadó Jakab István Barna, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke beszédében kiemelte: „Orbán Balázs halálakor egyetlen örökösének népét, a székely nemzetet teszi. Azok vagyunk mindannyian, kik Székelyföldért teszünk, hagyományainkra alapozva fejlesztjük ezt a tájhazát. De mindig voltak és vannak köztünk lámpásemberek, kik fényt, irányt mutatnak. Ilyen személyiség Farkas Árpád is, akinek egész költői életművét a székely lét súlya, a szülőföld iránti hűség, a megmaradásra való biztatás szövi át, rendkívüli képteremtő erővel örökítve át a szellemi értékeket.”
Farkas Árpád életpályáját jó barátja, Ferenczes István, Kossuth díjas költő, író méltatta. Laudációjában így fogalmazott: „Kimondhatatlanul is tudtuk, hogy nekünk itthon van dolgunk. Ha világot látni indulunk, az valahogy olyan formán lészen, mint Tomcsa Sándor világba bujdosása: Bögözben leszállt a vonatról s visszagyalogolt Székelyudvarhelyre. Árpád szerint mi „kalandvágyból” maradtunk itthon, igen, igen, igen, szolgálni ezt a „kishazát”, ahol „apáink hűlő, drága arcán járunk.” (…) Csak akkor írt, ha belső késztetései lökték előre, ha tétje volt a megszólalásnak, ha már nagyon a bőrünket perzselte, itt, Európa legkeletibb peremvidékén, a balkáni számummal összeviharzó, szemsorvasztó nemerés förgeteg. (…) Kányádi Sándor szerint olyan igénnyel alkotott, mintha kezdettől fogva válogatott verseit írta volna. Igen, ő mindig készen volt. Már az első kötete, az 1968-ban a Forrás sorozatban megjelent Másnapos ének „Szabófalvától San-Franciskóig” visszhangzott. (…) Farkas Árpád nem sürgött-forgott ha kellett, ha nem, az irodalommal kapcsolatos közszerepléseken kívül csak nagy ritkán hallatta szavát a közéletben. De akkor messzi hallszott.” (A laudáció teljes szövege a csatolmányban olvasható).
A rangos elismerést a díjazott lánya, Farkas Réka vette át.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyi örömet és megvalósítást hozott a határok elbontása Székelyföldön. Ezért is érdemes utakat építeni egymás irányába, mondta, mert Székelyföld összetartozik, és vannak olyan eredményeket, amelyeket együtt tudunk elérni. Örömét fejezte ki, hogy meg tudták tartan a díjátadást, mint fogalmazott, a kitüntettek munkássága minket is bátorít, hiszen az ők idejükben is voltak nehézségek, de kitartottak. Amíg ilyen értékes emberek vannak Székelyföldön, addig van jövő, hangsúlyozta Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hozzátette: a parlamenti képviselet megerősítésével tovább tudunk együtt dolgozni.
Idén Hargita Megye Tanácsa Burus-Siklódi Botond pedagógusnak, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza leköszönő igazgatóját, az RMPSZ országos elnökének adományozza. Borboly Csaba úgy fogalmazott, Burus-Siklódi Botond munkássága révén, habár nem hatásköre, de kiemelten tudott foglalkozni Hargita Megye Tanácsa az oktatás témakörével.
“Burus Siklódi Botond munkája során mindig a lehetőségeket és az azokban gyökerező megoldásokat kereste. Igazgatása alatt sikerült egy jellegtelen – de annál nagyobb potenciállal rendelkező – állami intézményből, a pedagógusok házából korszerű, napjaink elvárásainak megfelelő továbbképzési bázist teremtenie, emellett pedig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségében betöltött tisztségei révén – volt egy ideig a szervezet főtitkára, 2011-től pedig elnöke – hozzájárult a pedagógusi szakma hitelének, társadalmi megbecsülésének visszaszerzéséhez, a továbbképzési lehetőségek megteremtéséhez, a moldvai magyar oktatási program kidolgozásához és lebonyolításához, s megannyi más, a hazai magyar közoktatás minőségének emeléséhez hozzájáruló kezdeményezés megvalósításához” – hangzott Burus-Siklódi Botond laudációjában. (A laudáció teljes szövege a csatolmányban olvasható.)
A díjat átvette Burus-Siklódi Botond, aki köszönetet mondott a családjának és munkatársainak. Mint mondta, elégedett az elért eredményekkel, de ez nem egyedül az ő érdeme, sokan támogatták munkája során.
Csíkszereda, 2020. november 13.
Kovászna megye – Farkas Árpád
Maros megye – Ady István
2019:
Kovászna megye – Kisgyörgy Zoltán
Maros megye – dr. Pál-Antal Sándor
2018:
Laudáció
A kultúra, s annak részeként a népi kultúra folyamatos átalakulásban van. A nép, az egyszerűnek mondott ember gondolkodása azonban nagyon pragmatikus: minden tettének, cselekedetének, munkájának célja és értelme van, segíti őt a megmaradásban, a gyarapodásban. E kultúrának része a nyelv, a hit, a gazdag – s talán leggyakrabban és leggyorsabban átalakuló – szokásvilág, az űzött mesterségek, az életvitelhez és a munkához szükséges tárgyak, eszközök. És része az épített örökség is.
Azt tudjuk, hogy a kultúrában voltak és vannak általános, az egész kontinenst átfogó hullámok, áramlatok, tanultunk róla történelem, irodalom, netán művészettörténet órán, egymást követték a sajátos kulturális jegyeket megjelenítő korok. Ezek a jegyek jelentkeztek a magaskultúrában – az uralkodó osztályok által művelt, a kánont meghatározó kultúrában – de megtalálhatóak voltak a népi kultúrában is.
Ezek a jegyek megmutatkoztak, nyomot hagytak népi építészetünkben is.
Az építészet szervesen fejlődött, s ezt a fejlődést meghatározta az épületek rendeltetése, a tulajdonos anyagi helyzete, de meghatározták a rendelkezésre álló építőanyagok, az építőmesterek tudása egyaránt. E feltételek együttes hatására alakult ki egy-egy vidékre, népcsoportra jellemző sajátos és jellegzetes építészeti stílus. A népi építészet szerves fejlődését az erőltetett urbanizáció, a pártállami egységesítési törekvések törte meg, de jelentős mértékben alakította az új építőanyagok, technológiák megjelenése, új divatok térhódítása is. Nyilván, a 21. században nem lehet elvárni senkitől, hogy zsúpfedeles gerendaházban éljen, nyitott tűzhelyen főzzön és a sutban aludjon, a lakóépület – s egyáltalán az épített környezet – elsősorban a tulajdonos kényelmét kell szolgálja, igényeit kell kielégítse. Korunk nagy kihívása az, hogy miként egyeztetjük össze kényelmi igényeinket örökségünkkel?
Köllő Miklós műépítésznek ez sikerült.
Számára egyértelmű, hogy az „örökség” fogalma nem csupán az elődöktől kapott tudást és tapasztalatot jelenti, hanem szemléletet is tükröz: az örökség értéket képvisel, amely felelősséggel ruház fel. Ez a felelősség különbözteti meg Köllő Miklóst és a népi építészetben gyökerező építőművészet iránt elkötelezett társait műépítész társaitól.
Ma ezt az elkötelezettséget jutalmazzuk az Orbán Balázs nevét viselő díjjal.
Köllő Miklós műépítész Gyergyószentmiklóson született 1970-ben. Családja több művészt adott: a tragikus sorsú Köllő Miklós szobrászt, többek között a madéfalvi Siculicidium emlékmű turulmadarának alkotóját, vagy Köllő Margit textilművészt.
Csíkszeredában érettségizett 1988-ban, egyetemi tanulmányait Bukarestben, a Ion Mincu Intézetben végezte, műépítész diplomát, majd városépítész mesteri diplomát szerezve. Később műemlékrestaurálásból diplomázott a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Nagyváradon, az Ady Endre sajtókollégiumban fotóriporteri képesítést szerzett. Dolgozott Gyergyószentmiklós főépítészeként, illetve tervező építészként több szakcégnél is. Nevéhez fűződik sok tervezési, műemlékfelújítási, restaurálási munka, tevékenységét számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták.
A hagyományokon alapuló modern építészet helyi úttörője, a faluképvédelem és épített örökség szakmai képviselője, az Erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesülés tagja. Egy olyan egyesülésé, amely a tönkretett települések felélesztésével, közösséggé kovácsoló művelődési házak, igazi otthonok tervezésével foglalkozik.
A magyar népi kultúra értékei az egyetemes európai kultúra részei. Akárcsak kitüntetettünk, aki a magyar népi építészet hagyományos értékeit ültette át munkássága révén a mába: úgy alkotott korszerűt, európait, hogy az közben ízig-vérig magyar.
Oklevél
Kovászna megye – Kisgyörgy Zoltán
Maros megye – dr. Pál-Antal Sándor
2017:
Kovászna megye – Ft. Kató Béla
Maros megye – Nt. Jakab István
2016:
Laudáció
Vannak, akik reflektorfényben végzik jelentős, hasznos, pótolhatatlan és példaértékű munkájukat, s vannak, akik a reflektorok fényétől távol, személyüket-személyiségüket háttérben tartva tesznek mindannyiunk hasznáért, ugyanolyan pótolhatatlanul és példaértékűen.
Nagy Zoltán ez utóbbiak közé tartozik: munkássága széles körben ismert és szakmai körökben elismert, személye azonban mindvégig a háttérben maradt. Fáradhatatlan tevékenysége, időt és energiát felemésztő ténykedése, áldozatos munkája középpontjában Márton Áron püspök áll, két évtizednél hosszabb ideig végzett kitartó munkálkodásának eredménye pedig egy rendhagyó vizuális produkció: A Hegy című 5 és fél órás kép-és hanganyag, amelyet DVD-n láthat a nagyközönség, és amelyet 22–23 esztendős önzetlen előkészítő munka előzött meg. A nagy püspök egyik legelismertebb életrajzírója, Virt László szociológus Nagy Zoltán művét Márton Áron filmes monográfiájának tartja.
Virt szerint „Nagy Zoltán munkájában ötvöződik a mérnöki, a művészi és a történeti-tárgyi tudás az ő személyes hitbeli elkötelezettségével. Nagy Zoltán Orbán Balázshoz hasonlóan utánajárt annak, amit majdan alkotásban szándékozott bemutatni. Megszólaltatta és személyes közelségbe hozta azokat a tanúkat, akiknek életét meghatározta Márton Áron ismerete – megszólaltatta őket, mert Nagy Zoltán személyisége alkalmas volt arra, hogy a tanúk megszólaljanak. Ez a ’majdan’, ami hosszú ideig munkája célját jelentette, […] valósággá vált.” Az említett DVD bortójára írt ajánlásában Virt László többek között ezt írta: „Akik megszólalnak, azok mélyen életükben hordják azt, amit Márton Áron jelenthet nekünk. A film nézeti magát, eszembe sem jutott, hogy mással kéne foglalkoznom.”
Vizuális produkciónak neveztük Nagy Zoltán alkotását, ugyanis nem a megszokott értelemben vett filmet láthat a közönség, hanem a nagy püspökről készült fényképfelvételek pörögnek a képernyőn vagy a vetítővásznon, a háttérben az őt ismerő megszólalók hangja szól. A képsorok között látható az egyetlen ismert mozgófilmfelvétel, amely Márton Áronról készült.
Nagy Zoltán kilétéről ugyancsak Virttől szerezhetünk tudomást: eszerint az alkotó „hittanár, tehát világi lelkipásztor. Akiket megszólaltatott, azok jórészt maguk is lelkipásztorok. Nagy Zoltán művében a közösségét egybetartó lelkipásztor Márton Áron jelenik meg, a lelkipásztor, aki évtizedek óta – máig! – gondolkodást és életet formál Erdélyben, és már egyre inkább Erdélyen kívül is”. Mint vallja, „a DVD ennek nagyon jó eszköze!”
Virt hangsúlyozza, hogy „Nagy Zoltán eddig semmi jutalmat nem kapott a több mint két évtizedes munkájáért, sokkal inkább ő hozott áldozatot azért, hogy egyre többen megismerjék Márton Áron valós jelenlétét életünkben. Amit eddig 22–23 évi munka után kapott, az egy szívbillentyű átültetés volt. Nagy Zoltán ennél sokkal többet érdemel!”
Például ezt az Orbán Balázs-díjat – tegyük hozzá. Mert ő is, akárcsak példaképe, nem utasította el a munkát…
Sarány István
Csíkszereda, 2016. október 17.
Oklevél:
Sajtóközlemény
Átadták az Orbán Balázs-díjakat
Kovászna megyéből Nt. Márkus András szentszéki tanácsos, címzetes esperes, őrkői plébános Hargita megyéből Nagy Zoltán székelyudvarhelyi hitoktató, a Márton Áron életéről szóló filmes monográfia alkotója, Maros megyéből Ft. Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes-plébános vehette át idén az Orbán Balázs-díjat. Az ünnepélyes díjátadót Sepsiszentgyörgyön, a Krisztus Király templomban tartották hétfőn este, az esemény rangját az is emelte, hogy a Hargita, Maros és Kovászna megyei önkormányzatok elnökei mellett jelen voltak Bihar és Szatmár megye magyar tanácselnökei is: Pásztor Sándor és Pataki Csaba, valamint Ráduly Róbert, csíkszeredai és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester mellett részt vett Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere is.
Elsőként Tamás Sándor szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva, hogy Székelyföld szerencsés helyzetben van, hiszen mindig voltak olyan emberek, akiket előszeretettel hívunk lámpás embereknek, akik példamutatásukkal és munkájukkal világítótoronyként mutatták az utat, közöttük előkelő helyet foglal el Orbán Balázs, akit méltán neveztek a legnagyobb székelynek. „Róla neveztük el azt a díjat, amit már hatodik alkalommal adunk át Székelyföld elismert személyiségeinek. A tömör ezüst, gyönyörű kivitelezésű érmét – a Márton Áron Emlékév jegyében – idén olyan személyiségek kapják, akik nem csak hitbéli, hanem kiemelkedő lelki és közösségi pásztorai híveiknek, egyházközségüknek. Munkájuk mellett önként vállalnak fel olyan hiánypótló szociális, társadalmi és ifjúsági tevékenységet, amely küldetésükké vált és elismerést érdemel” – mondta el a háromszéki tanácselnök.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében rámutatott: az Orbán Balázs-díjjal olyan embereket tüntetnek ki, akik nem utasítják el a munkát, nem futamodnak meg a nehézségek elől, olyan személyiségeket, akik kultúránkat éltetik. „Márton Áron, a nagy püspök arra figyelmeztet, hogy a közös származás és a közös nyelv szükséges, de nem elegendő összekovácsoló erő, társulnia kell hozzá a kultúrának is, ahhoz, hogy megtartó erő legyen. Idén majd’ mindent a Márton Áron Emlékév fényében, annak részeként végzünk, hogy ébren tartsuk évfordulói ürügyén legendás püspökünk emlékezetét, hogy kövessük tanítását. Mai ünnepünk is kimagasló esemény kíván lenni, ugyanis a három közigazgatási egységbe tagolt székely-magyarság közösen, együtt, közösségként kívánja figyelmével kitüntetni jeles személyiségeit” – fogalmazott a Hargita megyei elöljáró, majd megemlékezett a múlt héten elhunyt Kovács Piroskáról, a székely kapuk Europa Nostra nagydíjas megmentőjéről, aki elsőként kapta meg a Hargita megyeiek közül az Orbán Balázs-díjat, 2011-ben.
„Sokszoros ünnep ez nekünk, hisz két olyan személyiség előtt is tisztelgünk egyben, akik mindketten hittek abban, hogy az igazság és az emberi méltóság mindenek felett való és akik mindketten áldozatos munkával erősítették Erdélyt, erősítették Székelyföldet. Márton Áron püspök jelmondatául a „nem futamodom meg a munkától” mondatot választotta és ehhez méltóan vezette egyházát. Tudjuk jól, hogy napjainkban hasonló kiállásra és hasonló eltökéltségre van szükségük a vezetőknek, hasonló szilárdsággal kell megvetni a lábunkat és képviselni érdekeinket, erősíteni Székelyföldet. Mert Székelyföld számunkra az otthon, minket ide kötnek hagyományaink, történelmünk, itt tudunk őszinte szívvel emlékezni nagyjainkra és itt kell nekünk, székelyföldi vezetőknek az ő munkásságukhoz méltó döntéseket hozzunk” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja köszöntőjében az összefogás erejéről, az „egymásba kapaszkodás” szükségességéről beszélt, példatörténetei is az együttműködés eredményességére mutatták rá, kiemelve, hogy most, amikor mindenhol üldözik a székely szimbólumokat, itt, Sepsiszentgyörgyön a templomok udvarán húzzák fel a székely zászlót, tehát fontos nemzeti kérdésekben a politikum és egyház egymást támogatja.
Elsőként Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes vehette át a díjat, laudációját Bálint Géza, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia ügyintézője olvasta fel. „2014-ben abban a kegyelemben részesült, hogy őt kérték fel a Csíksomlyói búcsú szónokának. Ebben a beszédében mondta a következőket: »Nekünk keresztényként lehet és kell magyarnak maradni, és magyarként kell a keresztény hitet megélni, mert egyébként elárultuk azt a közösséget, amely bennünket emberré formált, amely hazát, hitet, és nem is akármilyen kultúrát és civilizációt adott.» Munkáját, igyekezetét, ez a vallomás fémjelzi. Papi jelmondatát Izajás prófétától kölcsönözte és így hangzik: Itt vagyok, Uram, engem küldj! 2015 őszén, 67 évi szünet után, újraindult Marosvásárhelyen a katolikus oktatás. Dr. Tamási Zsolt igazgató következetes és tántoríthatatlan küzdelmének, és Oláh Dénes imahátteret biztosító igyekezetének beért a gyümölcse. (…) Ezt tartja élete legszebb jutalmának. Az iskoláért vívott küzdelemben folyamatosan Márton Áron püspök közbenjárását kérte. Megvalósulását, túl az emberi igyekezeten, neki tulajdonítja. Vallja, hogy az elhívás sohasem az alkalmasságot, hanem a küldő Isten kegyelmét jelenti„.
Hargita megyéből Nagy Zoltán hitoktató kapta az Orbán Balázs díjat, méltatását Sarány István írta, a laudációban úgy fogalmaz: „munkássága széles körben ismert és szakmai körökben elismert, személye azonban mindvégig a háttérben maradt. Fáradhatatlan tevékenysége, időt és energiát felemésztő ténykedése, áldozatos munkája középpontjában Márton Áron püspök áll, két évtizednél hosszabb ideig végzett kitartó munkálkodásának eredménye pedig egy rendhagyó vizuális produkció: A Hegy című öt és fél órás kép- és hanganyag, amelyet DVD-n láthat a nagyközönség, és amelyet 22–23 esztendős önzetlen előkészítő munka előzött meg. A nagy püspök egyik legelismertebb életrajzírója, Virt László szociológus Nagy Zoltán művét Márton Áron filmes monográfiájának tartja. (…) az alkotó »hittanár, tehát világi lelkipásztor. Akiket megszólaltatott, azok jórészt maguk is lelkipásztorok. Nagy Zoltán művében a közösségét egybetartó lelkipásztor Márton Áron jelenik meg, a lelkipásztor, aki évtizedek óta – máig! – gondolkodást és életet formál Erdélyben, és már egyre inkább Erdélyen kívül is«.”
Kovászna megyéből Nt. Márkus András címzetes esperes, őrkői plébános kapta az Orbán Balázs-díjat, laudációját Ft. Hajdú János főesperes-plébános olvasta fel, a következő mottóval: „Nem az a nagy aki magát ajánlja, hanem akit az Isten ajánl!”. „Jelenleg kb. 5000 cigány hívének lelkipásztora, akiket a Szeretet Misszionáriusai nővéreivel, mint munkatársakkal vezet az Istenes úton, az üdvösség felé. Az országban és a gyulafehérvári főegyházmegyében is egyedüli lelkipásztor, aki az egyetlen cigány plébániát vezeti már 20 éve. Az anyaországtól munkája elismeréseként kapta az Apor Vilmos emlékérmet. Dr. Jakubinyi György érsek címzetes esperesi címmel ismerte el áldozatos és kitartó munkáját. Jelen kitüntetés is jelezze az elismerést a nem könnyű és sokszor hálátlan lelkipásztori munka miatt. Köszönjük, hogy felfigyeltek Rá, értékelik nem látványos, de mégis nagyon fontos, hasznos és kitartó munkáját. További életéhez és munkájához Isten áldását kérjük. Adja az Úr, hogy az elhintett evangéliumi mag a cigány lelkekben is megfoganjon s bő termést hozzon” – emelték ki a Márkus atyáról szóló laudációban.
A díjátadó ünnepséget a Tiberius kvartett koncertje színesítette.
*** Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata közösen hozta létre az Orbán Balázs-díjat, amelyet azoknak a személyiségeknek adományozza, akik a Székelyföld fejlődéséért tevékenykedtek. A közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye a régió egyik legjelentősebb kitüntetésének szánja az évente kiosztott kitüntetést. A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm-es átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, két oldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megye elöljárói egy külön, erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
2016. október 17., Sepsiszentgyörgy
Sajtóhírek
http://www.3szek.ro/load/cikk/96246/atadtak_az_orban_balazs-dijakat
http://www.romkat.ro/ro/content/orban-balazs-dij-atadasa-marton-aron-emlekev-jegyeben
http://www.lapszemle.ro/2016/10/18/egyhazi-szemelyisegek-kaptak-az-orban-balazs-dijat/
http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/71290-atadtak-az-orban-balazs-dijakat
Kovászna megye – Nt. Márkus András címzetes esperes
Maros megye – Ft. Oláh Dénes címzetes esperes
2015:
Laudáció
Wilhelm von Humboldt koncepciója szerint a tanítás és tudomány összekapcsolása közös intézményi keretben – egy felsőbb tudományos intézmény („höhere wissenschaftliche Anstalten” keretében) a tudomány szabadságának egyik legfontosabb alapköve. Egy ilyen intézmény azoknak az embereknek a szellemi életét jelenti, akiket külső kötetlenség vagy belső törekvés vezérel a tudományos kutatáshoz.
Egy ilyen intézmény születésének és fejlődésének vagyunk tanúi ma itthon, Székelyföldön: ezen intézmény alapítása, majd ebből kifejlődve a székelyföldi biomérnöki oktatás és biotechnológiai tárgyú kutatások megtelepítése szervesen összefonódik Lányi Szabolcs nevével. A professzor úrnak nagy szerepe van a székelyföldi egyetemi központ megteremtésében, ami rengeteg fáradságot, erőfeszítést követelt. A Sapientia megalapításában való hangsúlyos részvételével hozzájárult térségünk oktatási hálózatának megerősödéséhez.
Dr. Lányi Szabolcs 1946-ban született Görgényszentimrén. Tanulmányait a Bukaresti Műszaki Egyetem Ipari Kémia Karán végezte, majd ugyanezen karon folytatta oktatói és tudományos pályáját, a szervetlen kémiai technológia és környezetvédelmi tanszékének tanársegédjeként, majd doktorátusvezető professzoraként. Alapító tagja a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek.
Szakmai tevékenységét kiegészítve a környezetvédelmi és iparügyi szaktárca munkáját is segíti miniszteri főtanácsosként, illetve államtitkárként 1996 és 1999 között, majd az Országos Tudományos és Technológiai Ügynökség elnökeként.
A 2000-es évek kezdetén családjával Csíkszeredába költözik, és egyik fő mozgatórugója a Sapientia EMTE intézményi létrehozásának, ahol azóta alapító dékánként, majd tanszékvezetőként, az utóbbi években pedig kutatásvezetőként és doktorátusvezetőként tevékenykedik.
Szakmai munkássága eredményeként több mint 250 szakcikket jegyez hazai és külföldi tudományos közleményben, emellett több mint 80 műszaki termék fűződik nevéhez – ezek között 7 nemzetközi díjat nyert szabadalmaztatott eljárás. Az országos tudományos kutatási rendszer tevékeny tagjaként 18 versenypályázaton nyertes kutatási projekt kidolgozásában és megvalósításában vett részt, kutatásvezetőként, illetve szakmai felelősként. Kutatásvezetőként székelyföldi vállalkozásokat is bevont a tudományos kutatási munkába, a termékfejlesztés és a szabadalmaztatás témakörében.
Nevéhez kötődik a Sapientia EMTE mellett működő Biokémiai és Biotechnológiai Kutatóközpont (BIBIRC), alapítása (2006) és működtetése, emellett 2014-ben az első független biotechnológiai és biokémiai kutatóintézet (CEBIO) létrehozása Csíksomlyón.
Szakmai munkája elismeréseként számos országos és nemzetközi kitüntetésben részesült, tudományos tevékenységét többek között a Román Akadémia, a belgiumi feltalálók egyesülete is méltatta, több nemzetközi feltalálói kiállításon szerzett díjat, ezenkívül az UNESCO tudománypolitikai szakértőjeként tevékenykedik.
Lányi professzor úr munkásságának eredményét mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a 25 fiatal székelyföldi biotechnológus kutató, aki irányítása alatt végezte tanulmányait és szerzett sikerrel doktori tudományos fokozatot. Ezek a fiatalok nemcsak szakmai mentorukat ismerték meg a professzor úrban, hanem az önmegvalósítás eléréséért küzdésben, kitartásban és bátorságban példamutató vezetőjüket, barátjukat is.
Dr. Lányi Szabolcsot széles körű tudományos és az érdekvédelem területén elért megvalósításai, nem utolsósorban pedig a székelyföldi tudományos és közösségszervező, valamint fejlesztési tevékenysége Orbán Balázs munkásságához hasonlóan úttörővé tették a tudomány és a székelyföldi felsőoktatás területén, az idei díj átadása pedig méltán hangsúlyozza példaértékű fejlesztési munkásságát.
Csíkszereda, 2015. október 16.
Miklóssy Ildikó
Oklevél
Videó
Sajtóközlemény
Tetteikkel pozitív választ fogalmaztak meg a világról
Átadták a 2015-ös Székelyföldi Orbán Balázs-díjat Csíkszeredában
A VI. Székelyföld Napok keretében idén is átadták a Székelyföldi Orbán Balázs-díjat, amelyet Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa 2011-ben hozott létre közösen, és azoknak a személyeknek adományozzák, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért, valamint elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában. A fejlesztés európai évének jegyében az idei Székelyföldi Orbán Balázs-díjjal olyan személyiségeket tüntettek ki, akik tetteikkel pozitív választ fogalmaztak meg a világról, az emberi méltóságról és a közös jövőről szóló társadalmi vitában, megvalósításaik a fejlődést, általa pedig a szegénység felszámolását, az egyén és a közösség gyarapodását szolgálják. Az elismerést a kitüntetettek október 16-án, pénteken este vehették át a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban tartott ünnepségen. Hargita megyéből Lányi Szabolcs professzort, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai oktatási helyszínének első vezetőjét, Kovászna megyéből a LÁM Alapítványt, Maros megyéből pedig Bakó Béla OFM-et, Pál atyát díjazták.
Lányi Szabolcsról Miklóssy Ildikó, a Sapientia EMTE adjunktusa laudációjában így fogalmaz: „…a székelyföldi biomérnöki oktatás és biotechnológiai tárgyú kutatások megtelepítése szervesen összefonódik Lányi Szabolcs nevével. A professzor úrnak nagy szerepe van a székelyföldi egyetemi központ megteremtésében, ami rengeteg fáradságot, erőfeszítést követelt. A Sapientia megalapításában való hangsúlyos részvételével hozzájárult térségünk oktatási hálózatának megerősödéséhez. (…) Dr. Lányi Szabolcsot széles körű tudományos és az érdekvédelem területén elért megvalósításai, nem utolsósorban pedig a székelyföldi tudományos és közösségszervező, valamint fejlesztési tevékenysége Orbán Balázs munkásságához hasonlóan úttörővé tették a tudomány és a székelyföldi felsőoktatás területén, az idei díj átadása pedig méltán hangsúlyozza példaértékű fejlesztési munkásságát.” (Mellékeltük a teljes szöveget.)
A LAM Alapítvány mára „immár történelmi jelentőségűnek nevezhető regionális modernizációs kísérletet kezdeményezett a Székelyföldön. Az ezredfordulón olyan gazdasági és társadalomfejlesztési mozgalmat indított útjára, amely előbb szűkebb, majd egyre táguló körökben gyűrűzött tovább. Az ezredvégi újrakezdés rendjén, a második székelyföldi polgárosodás kovászaként alaposan kivette részét a vidékfejlesztésből, s mára Kolozsvárig terjedő hálózattal segít az övezeti felzárkóztatásban” – áll B. Kovács András újságíró laudációjában. (Mellékeltük a teljes szöveget.)
„Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigánypasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretében a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességük tudatát” – írja laudációjában Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója. (Mellékeltük a teljes szöveget.)
Az ünnepségen Hargita Megye Tanácsa részéről Borboly Csaba elnök és Barti Tihamér alelnök, Kovászna Megye Tanácsától Tamás Sándor elnök, Maros Megye Tanácsától pedig Szabó Árpád alelnök adta át a díjat. A résztvevőket köszöntötte Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is, továbbá jelen volt Korodi Attila parlamenti képviselő és Tánczos Barna szenátor is.
„Azért gyűltünk össze, hogy többek között egy iskolaalapítót díjazzunk – mondta Borboly Csaba a Hargita megyei díjazott bejelentésekor. – Egy olyan pedagógust, tudóst, aki hátrahagyva a bukaresti egyetemi karriert, akadémiai közeget, fővárosi pezsgést Csíkszeredába jött, mert úgy érezte, itt van dolga. Tizenöt évvel ezelőtt azzal a meggyőződéssel érkezett, hogy szükség van a Székelyföld szívében, Csíkszeredában is egy felsőoktatási intézményre, amely – Orbán Balázs idézett szavaival élve – bár számra nézve kevesen vagyunk, de értelmiségben s ebből eredő szellemi erőben gyarapodjunk.” A Hargita megyei elöljáró kijelentette: Lányi Szabolcs tetteivel pozitív választ fogalmazott meg a világról, az emberi méltóságról és a közös jövőnkről szóló társadalmi vitában, megvalósításai a fejlődést, általa pedig a szegénység felszámolását, az egyén és a közösség gyarapodását szolgálják.
Tamás Sándor beszédében elmondta, hogy a LAM – azaz Landwirtschaft, Agricultura, Mezőgazdaság – olyan szerteágazó munkát folytat, amely azokat az embereket segíti, akik itthon akarnak otthont alapítani, akik tenni akarnak, akiknek céljaik vannak, akiknek van elképzelésük a saját és a közösség jövőjéről – fogalmazott. „Orbán Balázs-díjat az érdemel, aki sokat tett a közösségért. A LAM ennek a kritériumnak csillagos 10-essel tesz eleget. Azt kívánom, hogy ne fogyjunk ki az ilyen jellegű kezdeményezésekből, azokból az emberekből, akik mögötte állnak, hisz nehéz a feladat. A LAM feladatot vitt véghez, és nem munkát végzett. A munka az egyén kenyerét jelenti; a feladat egy egész közösségért megvalósított, megvalósítandó cél. Ma talán úgy beszélünk a LAM-ról, mint egy elvégzett feladat hőséről” – jelentette ki a Kovászna megyei elnök.
Szabó Árpád szerint a Székelyföld Napok elérték a céljukat, sikerült megtölteni ezeket a rendezvényeket tartalommal. „A Székelyföld Napoknak van egy sajátossága, hiszen egy egész régiót és a mai közigazgatási határokat átszelve alkalmat ad arra, hogy különböző régiók tagjai megismerjék egymást, hagyományaikat és munkásságukat, felismerve, hogy összetartozunk. Öröm számomra, hogy itt lehetek, az iskola, amely ilyen szép teremmel rendelkezik, érték, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ilyen és hasonló értékeket teremtsünk a következő generáció számára is” – mondta Maros Megye Tanácsának alelnöke.
Az ünnepi eseményen közreműködött Boldizsár Szabolcs fuvolaművész, Puskás László színész, valamint a csíkszeredai Lux Aurumque kamarakórus.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díjat először a II. Székelyföld Napok keretében, 2011. június 8-án a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában az önkéntesség jegyében adományozták Hargita megyéből Kovács Piroska nyugalmazott pedagógusnak, Kovászna megyéből Váncsa György sepsikőröspataki önkéntes tűzoltóparancsnoknak, míg Maros megyéből Simon Juditnak, a HIFA Egyesület elnökének.
2012-ben a III. Székelyföld Napok rendezvénysorozat kiemelkedő eseményeként május 24-én a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve jegyében adományozták a kitüntetést Beder Tibor nyugalmazott földrajztanárnak (Hargita megye), Haszmann Pál Péter muzeológusnak (Kovászna megye) és Domokos Ilona tanítónőnek, népnevelőnek (Maros megye).
2013-ban a IV. Székelyföld Napok keretében, a Kós Károly-emlékév kapcsán, Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban Hargita megyéből az Országépítő Kós Károly Egyesülést, Kovászna megyéből a Keöpeczy Sebestyén József Műemlékvédő Társaságot és Maros megyéből az ARCUS Egyesületet tüntették ki.
2014-ben az Orbán Balázs-díjat olyan személyeknek ítélték, akik bebizonyították, hogy munka és család területén lehet sikeresnek lenni, ugyanakkor lehet közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőjének építésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni. Kovászna megyéből Ráduly-Baka Zsuzsa református lelkész, Hargita megyéből Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete község polgármestere, Maros megyéből pedig Ludescher László, a gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának a vezetője vehette át az elismerést.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, kétoldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megyei önkormányzatok vezetői egy külön, erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
Csíkszereda–Sepsiszentgyörgy, 2015. október 16.
Sajtóhírek
http://www.3szek.ro/load/cikk/85413/kituntetes_a_lam_alapitvanynak_orban_balazs-dij
http://itthon.transindex.ro/?hir=40910
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2015/10/orban-balasz-dijat-adtak-at.html
http://www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/71435-Kitntetett-alaptvny.html
Laudáció
Mára a LAM Alapítvány immár történelmi jelentőségűnek nevezhető regionális modernizációs kísérletet kezdeményezett a Székelyföldön. Az ezredfordulón olyan gazdasági és társadalom fejlesztési mozgalmat indított útjára, mely előbb szűkebb, majd egyre táguló körökben gyűrűzött tovább. Az ezredvégi újrakezdés rendjén, a második székelyföldi polgárosodás kovászaként alaposan kivette részét a vidékfejlesztésből, s mára Kolozsvárig terjedő hálózattal segít az övezeti felzárkóztatásban.
A modell meghatározásán alighanem még sokan fogják törni a fejüket, az alapítvány ugyanis alaposan feladta a leckét a Székelyföld ama részének is, mely más utakra tért a sorsfordító 1989-es decemberi napokat követően. Viszonylag szerény anyagi eszközeit egy olyan szociális korrektség vonalán haladva tudta gyümölcsöztetni a posztszocialista lehetőségek között, mely mintegy felerősítette ama mozgásszabadság morális üzenetét, mely mozgásszabadsággal 1989 után oly sokan nem tudtak mit kezdeni, illetve amelyet oly sokan eltékozoltak.
Mondjuk ezt ama két évtized egyik tanulságaként – huszonöt év telt el a rendszerváltás és huszonhárom a LAM hivatalos meglapítása óta -, mely az önzés hihetetlen elharapózását, a társadalmi közérdek még hihetetlenebb semmibevételének rengeteg példáját nyújtotta, melyben a meggazdagodás vágya sok egyént az elvadulásig egoistává és szűklátókörűvé tett. A minden erkölcsi elven átgázolók ellenében a LAM a népi kollektív érdek felkarolásával hívta fel magára figyelmet, úgy tudott a gazdasági reform élvonalában haladni, hogy közben a tőkével való bánni tudásra is megtanította a hozzá fordulókat, a szabadpiaci viszonyok közti eligazodásra is oktatott szakmai ismeretek átadása mellett, és sikeres üzletemberek, vállalkozók első lépéseinek megtételében nyújtott számottevő, nemegyszer létfontosságú támogatást. Nem véletlen, hogy a védnökséget fölötte a kezdeményező lelkésznek, majd püspöknek köszönhetően a református egyház és svájci társa vállalta el, miként az sem, hogy az általa ajánlott nyugati minták forrásvidéke szintén az Alpesek tájékán keresendő. Nem utolsó sorban ezeknek tulajdoníthatóan, a LAM-hitellel indulók privilégiuma lett, hogy nyugodt lelkiismerettel nézhetnek az utókor szemébe. Ők a banki válság számtalan óceánon túli előidézőjétől eltérően nyilvánosság előtt is bármikor beszámolhatnak első milliójuk megszerzésének körülményeiről.
A LAM-modell ennek folytán egyedülálló a maga nemében. S mivel feladatát nem tekinti befejezettnek, megalapítói a huszonharmadik éves számadás pillanataiban is a további kibontakozás mellett tesznek hitet.
Orbán Balázs egyetlen örökösévé a székely népet teszi… Nem véletlenül. Az Orbán Balázs díj pedig ehhez az örökséghez méltón köszöni meg mindazok számára az áldozatos munkát, akik személyként vagy civil szervezetként készek folyamatosan közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőjének építésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni. A LAM Alapítványhoz hasonlóan…
B. Kovács András
2015. október 16.
Oklevél
Videó
Sajtóközlemény
Tetteikkel pozitív választ fogalmaztak meg a világról
Átadták a 2015-ös Székelyföldi Orbán Balázs-díjat Csíkszeredában
A VI. Székelyföld Napok keretében idén is átadták a Székelyföldi Orbán Balázs-díjat, amelyet Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa 2011-ben hozott létre közösen, és azoknak a személyeknek adományozzák, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért, valamint elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában. A fejlesztés európai évének jegyében az idei Székelyföldi Orbán Balázs-díjjal olyan személyiségeket tüntettek ki, akik tetteikkel pozitív választ fogalmaztak meg a világról, az emberi méltóságról és a közös jövőről szóló társadalmi vitában, megvalósításaik a fejlődést, általa pedig a szegénység felszámolását, az egyén és a közösség gyarapodását szolgálják. Az elismerést a kitüntetettek október 16-án, pénteken este vehették át a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban tartott ünnepségen. Hargita megyéből Lányi Szabolcs professzort, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai oktatási helyszínének első vezetőjét, Kovászna megyéből a LÁM Alapítványt, Maros megyéből pedig Bakó Béla OFM-et, Pál atyát díjazták.
Lányi Szabolcsról Miklóssy Ildikó, a Sapientia EMTE adjunktusa laudációjában így fogalmaz: „…a székelyföldi biomérnöki oktatás és biotechnológiai tárgyú kutatások megtelepítése szervesen összefonódik Lányi Szabolcs nevével. A professzor úrnak nagy szerepe van a székelyföldi egyetemi központ megteremtésében, ami rengeteg fáradságot, erőfeszítést követelt. A Sapientia megalapításában való hangsúlyos részvételével hozzájárult térségünk oktatási hálózatának megerősödéséhez. (…) Dr. Lányi Szabolcsot széles körű tudományos és az érdekvédelem területén elért megvalósításai, nem utolsósorban pedig a székelyföldi tudományos és közösségszervező, valamint fejlesztési tevékenysége Orbán Balázs munkásságához hasonlóan úttörővé tették a tudomány és a székelyföldi felsőoktatás területén, az idei díj átadása pedig méltán hangsúlyozza példaértékű fejlesztési munkásságát.” (Mellékeltük a teljes szöveget.)
A LAM Alapítvány mára „immár történelmi jelentőségűnek nevezhető regionális modernizációs kísérletet kezdeményezett a Székelyföldön. Az ezredfordulón olyan gazdasági és társadalomfejlesztési mozgalmat indított útjára, amely előbb szűkebb, majd egyre táguló körökben gyűrűzött tovább. Az ezredvégi újrakezdés rendjén, a második székelyföldi polgárosodás kovászaként alaposan kivette részét a vidékfejlesztésből, s mára Kolozsvárig terjedő hálózattal segít az övezeti felzárkóztatásban” – áll B. Kovács András újságíró laudációjában. (Mellékeltük a teljes szöveget.)
„Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigánypasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretében a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességük tudatát” – írja laudációjában Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója. (Mellékeltük a teljes szöveget.)
Az ünnepségen Hargita Megye Tanácsa részéről Borboly Csaba elnök és Barti Tihamér alelnök, Kovászna Megye Tanácsától Tamás Sándor elnök, Maros Megye Tanácsától pedig Szabó Árpád alelnök adta át a díjat. A résztvevőket köszöntötte Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is, továbbá jelen volt Korodi Attila parlamenti képviselő és Tánczos Barna szenátor is.
„Azért gyűltünk össze, hogy többek között egy iskolaalapítót díjazzunk – mondta Borboly Csaba a Hargita megyei díjazott bejelentésekor. – Egy olyan pedagógust, tudóst, aki hátrahagyva a bukaresti egyetemi karriert, akadémiai közeget, fővárosi pezsgést Csíkszeredába jött, mert úgy érezte, itt van dolga. Tizenöt évvel ezelőtt azzal a meggyőződéssel érkezett, hogy szükség van a Székelyföld szívében, Csíkszeredában is egy felsőoktatási intézményre, amely – Orbán Balázs idézett szavaival élve – bár számra nézve kevesen vagyunk, de értelmiségben s ebből eredő szellemi erőben gyarapodjunk.” A Hargita megyei elöljáró kijelentette: Lányi Szabolcs tetteivel pozitív választ fogalmazott meg a világról, az emberi méltóságról és a közös jövőnkről szóló társadalmi vitában, megvalósításai a fejlődést, általa pedig a szegénység felszámolását, az egyén és a közösség gyarapodását szolgálják.
Tamás Sándor beszédében elmondta, hogy a LAM – azaz Landwirtschaft, Agricultura, Mezőgazdaság – olyan szerteágazó munkát folytat, amely azokat az embereket segíti, akik itthon akarnak otthont alapítani, akik tenni akarnak, akiknek céljaik vannak, akiknek van elképzelésük a saját és a közösség jövőjéről – fogalmazott. „Orbán Balázs-díjat az érdemel, aki sokat tett a közösségért. A LAM ennek a kritériumnak csillagos 10-essel tesz eleget. Azt kívánom, hogy ne fogyjunk ki az ilyen jellegű kezdeményezésekből, azokból az emberekből, akik mögötte állnak, hisz nehéz a feladat. A LAM feladatot vitt véghez, és nem munkát végzett. A munka az egyén kenyerét jelenti; a feladat egy egész közösségért megvalósított, megvalósítandó cél. Ma talán úgy beszélünk a LAM-ról, mint egy elvégzett feladat hőséről” – jelentette ki a Kovászna megyei elnök.
Szabó Árpád szerint a Székelyföld Napok elérték a céljukat, sikerült megtölteni ezeket a rendezvényeket tartalommal. „A Székelyföld Napoknak van egy sajátossága, hiszen egy egész régiót és a mai közigazgatási határokat átszelve alkalmat ad arra, hogy különböző régiók tagjai megismerjék egymást, hagyományaikat és munkásságukat, felismerve, hogy összetartozunk. Öröm számomra, hogy itt lehetek, az iskola, amely ilyen szép teremmel rendelkezik, érték, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ilyen és hasonló értékeket teremtsünk a következő generáció számára is” – mondta Maros Megye Tanácsának alelnöke.
Az ünnepi eseményen közreműködött Boldizsár Szabolcs fuvolaművész, Puskás László színész, valamint a csíkszeredai Lux Aurumque kamarakórus.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díjat először a II. Székelyföld Napok keretében, 2011. június 8-án a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában az önkéntesség jegyében adományozták Hargita megyéből Kovács Piroska nyugalmazott pedagógusnak, Kovászna megyéből Váncsa György sepsikőröspataki önkéntes tűzoltóparancsnoknak, míg Maros megyéből Simon Juditnak, a HIFA Egyesület elnökének.
2012-ben a III. Székelyföld Napok rendezvénysorozat kiemelkedő eseményeként május 24-én a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve jegyében adományozták a kitüntetést Beder Tibor nyugalmazott földrajztanárnak (Hargita megye), Haszmann Pál Péter muzeológusnak (Kovászna megye) és Domokos Ilona tanítónőnek, népnevelőnek (Maros megye).
2013-ban a IV. Székelyföld Napok keretében, a Kós Károly-emlékév kapcsán, Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban Hargita megyéből az Országépítő Kós Károly Egyesülést, Kovászna megyéből a Keöpeczy Sebestyén József Műemlékvédő Társaságot és Maros megyéből az ARCUS Egyesületet tüntették ki.
2014-ben az Orbán Balázs-díjat olyan személyeknek ítélték, akik bebizonyították, hogy munka és család területén lehet sikeresnek lenni, ugyanakkor lehet közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőjének építésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni. Kovászna megyéből Ráduly-Baka Zsuzsa református lelkész, Hargita megyéből Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete község polgármestere, Maros megyéből pedig Ludescher László, a gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának a vezetője vehette át az elismerést.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, kétoldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megyei önkormányzatok vezetői egy külön, erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
Csíkszereda–Sepsiszentgyörgy, 2015. október 16.
Sajtóhírek
http://www.3szek.ro/load/cikk/85413/kituntetes_a_lam_alapitvanynak_orban_balazs-dij
http://itthon.transindex.ro/?hir=40910
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2015/10/orban-balasz-dijat-adtak-at.html
http://www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/71435-Kitntetett-alaptvny.html
Laudáció
Bakó Béla OFM, Pál atya, Marossárpatakon született 1954. július 23-án, apai ágon asztalos, anyai ágon gyógyítással foglalkozó szülők, nagyszülők gyermekeként. Mélyen vallásos családi háttérrel. A segítőkészséget családi örökségként megöröklő gyerekként folyamatosan tapasztalhatta a család szociális érzékenységét, elkötelezettségét. Úgy a szegények, mint a munkát vállaló roma/cigány falubeliek irányába. Szászrégeni középiskolai tanulmányai után két évig a marosvásárhelyi kábelgyár, előbb szakképzetlen, majd szakképzett munkásaként dolgozott, 1975-ben kezdve el teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. 1981-ben szentelte pappá dr. Jakab Antal megyéspüspök. Csíkszeredai, brádi, orotvai egyházmegyés papi tevékenysége után 1990-ben kérte felvételét a ferences rendbe, ahol 1994-ben végleges fogadalmat tett. Szerzetesi névként választotta a Pál nevet, s azóta mindenki Pál atyaként ismeri.
Már a végleges fogadalomtétel előtt a marosvásárhelyi ferences Szent Imre plébánia vezetője, házfőnöke, ahol 1994-től a rendházhoz tartozó szegény-konyhát kezdte el működtetni. Párhuzamosan intenzív cigány-pasztorációt kezdeményezett, amelyet 2003-i úgy Marosvásárhelyen, mint Kerelőszentpálon is végzett. Párhuzamosan 1994-től szintén 2003-ig a börtönpasztorációt is felvállalta. 2003-2005 között a csíksomlyói kolostor házfőnöke, majd Déván és Désen teljesített szolgálatot. 2009-től a kolozsvári rendházban végzi tevékenységét.
Az 1998-ban létrejött a marosvásárhelyi ferences rendház keretében a Szent Erzsébet Társulás, ahol a félárva, árva elhagyott gyerekek gondozása kezdődhetett el. A társulás 2001-ben önállósult, s azóta folyamatosan bővül. Jelenleg 40 gyereket, fiatalt gondoznak 10 családjellegű házban Marosvásárhelyen és Marossárpatakon. A Szent Erzsébet Társulást szívügyének tekintve, azt folyamatosan koordinálja, függetlenül attól, hogy a rend hol igényli jelenlétét, szolgálatát.
Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigány-pasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretén belül a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességüknek tudatát.
A Szent Erzsébet Társulás által gondozott gyerekek szavait idézve: „Mi olyan helyen élünk, ahol elfogadnak, figyelnek ránk, gondoskodó szeretet vesz körül… Ezért szívből jövő, hálás köszönet Bakó Béla Pál ferences atyának, a mi szeretett Pál atyánknak. Az ő jóvoltából van most családi otthonunk… Nem rideg árvaház, hosszú folyosóval, hanem meleg, családias fészek.”
Az a szeretetteljes légkör, amelyet magával vitt a börtönbe, a cigányok közé, s amelyet az árvaházakban megtapasztalhatunk, olyan „orvosság”, amelyet nem lenne szabad hiányolnia senkinek, aki erre rászorul. S amíg van rászoruló, addig kellenek a Pál atyák.
Tamási Zsolt,
a Marosvásárhelyi Római Katolikus
Teológiai Líceum igazgatója
Oklevél
Videó
Sajtóközlemény
Tetteikkel pozitív választ fogalmaztak meg a világról
Átadták a 2015-ös Székelyföldi Orbán Balázs-díjat Csíkszeredában
A VI. Székelyföld Napok keretében idén is átadták a Székelyföldi Orbán Balázs-díjat, amelyet Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa 2011-ben hozott létre közösen, és azoknak a személyeknek adományozzák, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért, valamint elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában. A fejlesztés európai évének jegyében az idei Székelyföldi Orbán Balázs-díjjal olyan személyiségeket tüntettek ki, akik tetteikkel pozitív választ fogalmaztak meg a világról, az emberi méltóságról és a közös jövőről szóló társadalmi vitában, megvalósításaik a fejlődést, általa pedig a szegénység felszámolását, az egyén és a közösség gyarapodását szolgálják. Az elismerést a kitüntetettek október 16-án, pénteken este vehették át a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban tartott ünnepségen. Hargita megyéből Lányi Szabolcs professzort, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai oktatási helyszínének első vezetőjét, Kovászna megyéből a LÁM Alapítványt, Maros megyéből pedig Bakó Béla OFM-et, Pál atyát díjazták.
Lányi Szabolcsról Miklóssy Ildikó, a Sapientia EMTE adjunktusa laudációjában így fogalmaz: „…a székelyföldi biomérnöki oktatás és biotechnológiai tárgyú kutatások megtelepítése szervesen összefonódik Lányi Szabolcs nevével. A professzor úrnak nagy szerepe van a székelyföldi egyetemi központ megteremtésében, ami rengeteg fáradságot, erőfeszítést követelt. A Sapientia megalapításában való hangsúlyos részvételével hozzájárult térségünk oktatási hálózatának megerősödéséhez. (…) Dr. Lányi Szabolcsot széles körű tudományos és az érdekvédelem területén elért megvalósításai, nem utolsósorban pedig a székelyföldi tudományos és közösségszervező, valamint fejlesztési tevékenysége Orbán Balázs munkásságához hasonlóan úttörővé tették a tudomány és a székelyföldi felsőoktatás területén, az idei díj átadása pedig méltán hangsúlyozza példaértékű fejlesztési munkásságát.” (Mellékeltük a teljes szöveget.)
A LAM Alapítvány mára „immár történelmi jelentőségűnek nevezhető regionális modernizációs kísérletet kezdeményezett a Székelyföldön. Az ezredfordulón olyan gazdasági és társadalomfejlesztési mozgalmat indított útjára, amely előbb szűkebb, majd egyre táguló körökben gyűrűzött tovább. Az ezredvégi újrakezdés rendjén, a második székelyföldi polgárosodás kovászaként alaposan kivette részét a vidékfejlesztésből, s mára Kolozsvárig terjedő hálózattal segít az övezeti felzárkóztatásban” – áll B. Kovács András újságíró laudációjában. (Mellékeltük a teljes szöveget.)
„Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigánypasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretében a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességük tudatát” – írja laudációjában Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója. (Mellékeltük a teljes szöveget.)
Az ünnepségen Hargita Megye Tanácsa részéről Borboly Csaba elnök és Barti Tihamér alelnök, Kovászna Megye Tanácsától Tamás Sándor elnök, Maros Megye Tanácsától pedig Szabó Árpád alelnök adta át a díjat. A résztvevőket köszöntötte Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is, továbbá jelen volt Korodi Attila parlamenti képviselő és Tánczos Barna szenátor is.
„Azért gyűltünk össze, hogy többek között egy iskolaalapítót díjazzunk – mondta Borboly Csaba a Hargita megyei díjazott bejelentésekor. – Egy olyan pedagógust, tudóst, aki hátrahagyva a bukaresti egyetemi karriert, akadémiai közeget, fővárosi pezsgést Csíkszeredába jött, mert úgy érezte, itt van dolga. Tizenöt évvel ezelőtt azzal a meggyőződéssel érkezett, hogy szükség van a Székelyföld szívében, Csíkszeredában is egy felsőoktatási intézményre, amely – Orbán Balázs idézett szavaival élve – bár számra nézve kevesen vagyunk, de értelmiségben s ebből eredő szellemi erőben gyarapodjunk.” A Hargita megyei elöljáró kijelentette: Lányi Szabolcs tetteivel pozitív választ fogalmazott meg a világról, az emberi méltóságról és a közös jövőnkről szóló társadalmi vitában, megvalósításai a fejlődést, általa pedig a szegénység felszámolását, az egyén és a közösség gyarapodását szolgálják.
Tamás Sándor beszédében elmondta, hogy a LAM – azaz Landwirtschaft, Agricultura, Mezőgazdaság – olyan szerteágazó munkát folytat, amely azokat az embereket segíti, akik itthon akarnak otthont alapítani, akik tenni akarnak, akiknek céljaik vannak, akiknek van elképzelésük a saját és a közösség jövőjéről – fogalmazott. „Orbán Balázs-díjat az érdemel, aki sokat tett a közösségért. A LAM ennek a kritériumnak csillagos 10-essel tesz eleget. Azt kívánom, hogy ne fogyjunk ki az ilyen jellegű kezdeményezésekből, azokból az emberekből, akik mögötte állnak, hisz nehéz a feladat. A LAM feladatot vitt véghez, és nem munkát végzett. A munka az egyén kenyerét jelenti; a feladat egy egész közösségért megvalósított, megvalósítandó cél. Ma talán úgy beszélünk a LAM-ról, mint egy elvégzett feladat hőséről” – jelentette ki a Kovászna megyei elnök.
Szabó Árpád szerint a Székelyföld Napok elérték a céljukat, sikerült megtölteni ezeket a rendezvényeket tartalommal. „A Székelyföld Napoknak van egy sajátossága, hiszen egy egész régiót és a mai közigazgatási határokat átszelve alkalmat ad arra, hogy különböző régiók tagjai megismerjék egymást, hagyományaikat és munkásságukat, felismerve, hogy összetartozunk. Öröm számomra, hogy itt lehetek, az iskola, amely ilyen szép teremmel rendelkezik, érték, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ilyen és hasonló értékeket teremtsünk a következő generáció számára is” – mondta Maros Megye Tanácsának alelnöke.
Az ünnepi eseményen közreműködött Boldizsár Szabolcs fuvolaművész, Puskás László színész, valamint a csíkszeredai Lux Aurumque kamarakórus.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díjat először a II. Székelyföld Napok keretében, 2011. június 8-án a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában az önkéntesség jegyében adományozták Hargita megyéből Kovács Piroska nyugalmazott pedagógusnak, Kovászna megyéből Váncsa György sepsikőröspataki önkéntes tűzoltóparancsnoknak, míg Maros megyéből Simon Juditnak, a HIFA Egyesület elnökének.
2012-ben a III. Székelyföld Napok rendezvénysorozat kiemelkedő eseményeként május 24-én a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve jegyében adományozták a kitüntetést Beder Tibor nyugalmazott földrajztanárnak (Hargita megye), Haszmann Pál Péter muzeológusnak (Kovászna megye) és Domokos Ilona tanítónőnek, népnevelőnek (Maros megye).
2013-ban a IV. Székelyföld Napok keretében, a Kós Károly-emlékév kapcsán, Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban Hargita megyéből az Országépítő Kós Károly Egyesülést, Kovászna megyéből a Keöpeczy Sebestyén József Műemlékvédő Társaságot és Maros megyéből az ARCUS Egyesületet tüntették ki.
2014-ben az Orbán Balázs-díjat olyan személyeknek ítélték, akik bebizonyították, hogy munka és család területén lehet sikeresnek lenni, ugyanakkor lehet közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőjének építésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni. Kovászna megyéből Ráduly-Baka Zsuzsa református lelkész, Hargita megyéből Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete község polgármestere, Maros megyéből pedig Ludescher László, a gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának a vezetője vehette át az elismerést.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, kétoldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megyei önkormányzatok vezetői egy külön, erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
Csíkszereda–Sepsiszentgyörgy, 2015. október 16.
Sajtóhírek
http://www.3szek.ro/load/cikk/85413/kituntetes_a_lam_alapitvanynak_orban_balazs-dij
http://itthon.transindex.ro/?hir=40910
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2015/10/orban-balasz-dijat-adtak-at.html
http://www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/71435-Kitntetett-alaptvny.html
2014:
Laudáció
Rend, fegyelem és minőség – ez a három kulcsszó rejti Laczkó-Albert Elemér sikerének titkát. Mert siker, ha valaki negyedik mandátumát tölti egy önkormányzat élén, és siker, ha munkája eredményeként Gyergyóremete a Gyergyói-medence legdinamikusabban fejlődő nagyközségévé vált: a több mint 6000 lakosú település az elmúlt tíz esztendő során korszerű arculatot kapott, szervesen ötvözték a fejlesztésben a hagyományt és a modernizációt.
Laczkó-Albert Elemér előbb pedagógusként nyerte el falustársai bizalmát, majd ez a bizalom immár a negyedik polgármesteri mandátumban testesült meg.
„Élhető falut akarunk, ahol mindenki jól érzi magát, ahol szívesen lakik, mert van miből megélnie és megtalálja számítását, vállalkozását, tud gyermeket vállalni és nevelni, mert jövőt lát maga előtt” – vallja a polgármester.
Laczkó-Albert Elemér szereti a faluját, és szereti munkáját. Ez a szeretet tükröződik a faluképen, ez látszik a község pezsgő életében. „Sok lehetőség van ebben a tisztségben a közösségért dolgozni, legalábbis a falu eredményei ezt igazolják” – vallja az elöljáró. Miként meggyőződése az is, hogy sikereket elérni csapatmunkával lehet. Egy interjúban elmondta: „Munkánk egyik erőssége, hogy idős és fiatal összeadja a tudását, ez nagyon fontos az eredményesség szempontjából.”
Munkatársai szakmailag fölkészült, kipróbált emberek, csapatjátékosok, akik bizonyították már, hogy nem magánérdekből, hanem a közügyért cselekednek. Meggyőződése, hogy ez a magatartás szükséges ahhoz, hogy végigvigyék, megvalósítsák mindazt, amit a falu akar. S mit akart a falu? Víz- és csatornarendszer építését és üzembe helyezését; egészségház, sportcsarnok és szabadidőközpont építését; a tulajdonjog rendezését; utak javítását és új utak építését. „Természetesen, célunk a munkahelyteremtés. Bízom benne, hogy hamarosan elindul a hulladéktároló építése, és ez nemcsak a működése során jelent majd munkahelyeket, hanem addig is, amíg épül. Munkahelyeket remélünk a bioetanol-üzem, a borvíztöltöde és a napenergia-mező felépülésétől is” – fejtette ki nemrégiben újságírói kérdésre válaszolva.
Az élhető falu számára nemcsak a működő infrastruktúrát, az élénk gazdasági életet és a korszerű faluképet jelenti, hanem a gazdag, változatos kulturális életet is.
Remetén otthon van a hagyományőrzés, a népművészet, de otthon vannak a kortárs művészetek is, számos alkotó keresi fel a települést képzőművészeti tárlattal, koncerttel, könyvbemutatóval. Kulturális tevékenységért, művelődéspártoló magatartásáért nemrégiben a Székelyföld kulturális folyóirat különdíjában részesült.
Az adományozók szándéka szerint az idei Orbán Balázs-díjat olyan személyeknek ítélik, akik bebizonyították, hogy munka és család területén lehet sikeresnek lenni, ugyanakkor lehet közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőjének építésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni.
Nos, Laczkó-Albert Elemér teljes mértékben megfelel ezeknek az ismérveknek. Közösségi tevékenysége, annak eredményei feljogosítják arra, hogy részese lehessen ennek az elismerésnek. Mint ahogy sikeres családi élete is, ugyanis a családra mint életünket, jövőnket meghatározó hagyományos értékeink egyikére tekint. „Életünket szervezzük az értékek mentén, igyekezzünk az értékék mentén élni” – hangsúlyozza szavaiban és megatartásában egyaránt. „Nagyon fontos, hogy mi magunk válasszuk az értékeinket, és tudatosuljon bennünk, hogy ahogyan választunk, később úgy vesszük hasznát” – vallja mai díjazottunk, figyelmeztetve egyben: „Vigyáznunk kell, mert körülöttünk sokan minden eszközzel azon vannak, hogy ezt az értékrendszert befolyásolják, elvegyék tőlünk. Érdemes erre odafigyelnünk, gondosan őriznünk értékeinket.”
Laczkó Albert Elemér Csutakfalván, majd Ditróban tanult, Nyíregyházán szerzett tanári képesítést, mesteri diplomáját Nagyszebenben szerezte. Nős, négy gyermek büszke édesapja. Nagy fájdalma, hogy nem tud annyi időt tölteni családja körében, amennyit szeretne. Esténként, hétvégeken próbál időt szakítani a családra, hétköznapokon levezényli azt a mutatványt, hogy mind a négy gyermek és szüleik elérjenek reggel 8 órára oda, ahova kell, de fegyelmezettséggel, jó szervezéssel, feszes életritmussal megoldható gond, noha nehéz megteremteni az egyensúlyt a család és a munka között. Segítséggel, aktív szerepvállalással azonban a gondok áthidalhatóak.
Laczkó-Albert Elemér mai díjazása, életének példaként való felmutatása irányt mutat értékőrző igyekezetünkben.
Sarány István
Csíkszereda, 2014. október 13.
Laudáció
Rend, fegyelem és minőség – ez a három kulcsszó rejti Laczkó-Albert Elemér sikerének titkát. Mert siker, ha valaki negyedik mandátumát tölti egy önkormányzat élén, és siker, ha munkája eredményeként Gyergyóremete a Gyergyói-medence legdinamikusabban fejlődő nagyközségévé vált: a több mint 6000 lakosú település az elmúlt tíz esztendő során korszerű arculatot kapott, szervesen ötvözték a fejlesztésben a hagyományt és a modernizációt.
Laczkó-Albert Elemér előbb pedagógusként nyerte el falustársai bizalmát, majd ez a bizalom immár a negyedik polgármesteri mandátumban testesült meg.
„Élhető falut akarunk, ahol mindenki jól érzi magát, ahol szívesen lakik, mert van miből megélnie és megtalálja számítását, vállalkozását, tud gyermeket vállalni és nevelni, mert jövőt lát maga előtt” – vallja a polgármester.
Laczkó-Albert Elemér szereti a faluját, és szereti munkáját. Ez a szeretet tükröződik a faluképen, ez látszik a község pezsgő életében. „Sok lehetőség van ebben a tisztségben a közösségért dolgozni, legalábbis a falu eredményei ezt igazolják” – vallja az elöljáró. Miként meggyőződése az is, hogy sikereket elérni csapatmunkával lehet. Egy interjúban elmondta: „Munkánk egyik erőssége, hogy idős és fiatal összeadja a tudását, ez nagyon fontos az eredményesség szempontjából.”
Munkatársai szakmailag fölkészült, kipróbált emberek, csapatjátékosok, akik bizonyították már, hogy nem magánérdekből, hanem a közügyért cselekednek. Meggyőződése, hogy ez a magatartás szükséges ahhoz, hogy végigvigyék, megvalósítsák mindazt, amit a falu akar. S mit akart a falu? Víz- és csatornarendszer építését és üzembe helyezését; egészségház, sportcsarnok és szabadidőközpont építését; a tulajdonjog rendezését; utak javítását és új utak építését. „Természetesen, célunk a munkahelyteremtés. Bízom benne, hogy hamarosan elindul a hulladéktároló építése, és ez nemcsak a működése során jelent majd munkahelyeket, hanem addig is, amíg épül. Munkahelyeket remélünk a bioetanol-üzem, a borvíztöltöde és a napenergia-mező felépülésétől is” – fejtette ki nemrégiben újságírói kérdésre válaszolva.
Az élhető falu számára nemcsak a működő infrastruktúrát, az élénk gazdasági életet és a korszerű faluképet jelenti, hanem a gazdag, változatos kulturális életet is.
Remetén otthon van a hagyományőrzés, a népművészet, de otthon vannak a kortárs művészetek is, számos alkotó keresi fel a települést képzőművészeti tárlattal, koncerttel, könyvbemutatóval. Kulturális tevékenységért, művelődéspártoló magatartásáért nemrégiben a Székelyföld kulturális folyóirat különdíjában részesült.
Az adományozók szándéka szerint az idei Orbán Balázs-díjat olyan személyeknek ítélik, akik bebizonyították, hogy munka és család területén lehet sikeresnek lenni, ugyanakkor lehet közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőjének építésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni.
Nos, Laczkó-Albert Elemér teljes mértékben megfelel ezeknek az ismérveknek. Közösségi tevékenysége, annak eredményei feljogosítják arra, hogy részese lehessen ennek az elismerésnek. Mint ahogy sikeres családi élete is, ugyanis a családra mint életünket, jövőnket meghatározó hagyományos értékeink egyikére tekint. „Életünket szervezzük az értékek mentén, igyekezzünk az értékék mentén élni” – hangsúlyozza szavaiban és megatartásában egyaránt. „Nagyon fontos, hogy mi magunk válasszuk az értékeinket, és tudatosuljon bennünk, hogy ahogyan választunk, később úgy vesszük hasznát” – vallja mai díjazottunk, figyelmeztetve egyben: „Vigyáznunk kell, mert körülöttünk sokan minden eszközzel azon vannak, hogy ezt az értékrendszert befolyásolják, elvegyék tőlünk. Érdemes erre odafigyelnünk, gondosan őriznünk értékeinket.”
Laczkó Albert Elemér Csutakfalván, majd Ditróban tanult, Nyíregyházán szerzett tanári képesítést, mesteri diplomáját Nagyszebenben szerezte. Nős, négy gyermek büszke édesapja. Nagy fájdalma, hogy nem tud annyi időt tölteni családja körében, amennyit szeretne. Esténként, hétvégeken próbál időt szakítani a családra, hétköznapokon levezényli azt a mutatványt, hogy mind a négy gyermek és szüleik elérjenek reggel 8 órára oda, ahova kell, de fegyelmezettséggel, jó szervezéssel, feszes életritmussal megoldható gond, noha nehéz megteremteni az egyensúlyt a család és a munka között. Segítséggel, aktív szerepvállalással azonban a gondok áthidalhatóak.
Laczkó-Albert Elemér mai díjazása, életének példaként való felmutatása irányt mutat értékőrző igyekezetünkben.
Sarány István
Csíkszereda, 2014. október 13.
Oklevél
Sajtóközlemény
Átadták az idei Orbán Balázs-díjakat
Az idei Orbán Balázs-díjat olyan személyeknek ítélték, akik bebizonyították, hogy munka és család területén lehet sikeresnek lenni, ugyanakkor lehet közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőjének építésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni. Kovászna megyéből Ráduly-Baka Zsuzsa református lelkész, Hargita megyéből Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete község polgármestere, Maros megyéből pedig Ludescher László, a gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának a vezetője vehette át az elismerést az október 13-án, hétfőn a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában, az V. Székelyföld Napok keretében megrendezett ünnepségen. Hargita és Kovászna megye tanácsa, a marosszéki önkormányzatokkal összefogva, negyedik ízben adományozza az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért tevékenykedtek, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Ráduly-Baka Zsuzsáról Kisgyörgy Zoltán újságíró laudációjában így fogalmaz: „A legjobb pillanatban helyezte Erősdre a kedves, jól képzett lelkész asszonyt a püspök úr: felkarolta a maroknyi gyereksereget, s a vallásoktatás mellett valóságos iskolává alakította a kálvinista parókiát, ahol gyerekeivel együtt, hiszen öt gyerekkel áldotta meg a Fennvaló, mint igazi anya kezdett foglalkozni: legtöbben itt tanultak meg magyarul írni-olvasni, anyanyelvükön énekelni és imádkozni. Elismerő módon nyilatkoznak személyéről a falu román lakosai, Erősdön a »magyar egyház« egyenlő a magyarsággal – mondták!” (Mellékeltük a teljes szöveget.)
„Rend, fegyelem és minőség – ez a három kulcsszó rejti Laczkó-Albert Elemér sikerének titkát. Mert siker, ha valaki negyedik mandátumát tölti egy önkormányzat élén, és siker, ha munkája eredményeként Gyergyóremete a Gyergyói-medence legdinamikusabban fejlődő nagyközségévé vált: a több mint 6000 lakosú település az elmúlt tíz esztendő során korszerű arculatot kapott, szervesen ötvözték a fejlesztésben a hagyományt és a modernizációt” – írja laudációjában Sarány István újságíró. (Mellékeltük a teljes szöveget.)
Ludescher László „a Caritas strukturális átszervezését követően 2009-től a Főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának a vezetője, hat megye – Fehér, Kolozs, Hunyad, Maros, Hargita, Kovászna – szociális munkáját koordinálja. Ebben a minőségében hozzájárult a Caritas tevékenységi palettájának a lényeges bővítéséhez, szakszerűsítéséhez, elsősorban a fogyatékos ellátás, korai nevelés-fejlesztés, családsegítés, romaprogramok és az önkéntes programok területén. Ágazati igazgatóként felel továbbá a Főegyházmegyei Caritas által működtetett öregotthonokért, valamint a vidékfejlesztési programért. Több száz önkéntessel, évi egymillió eurós költségvetéssel nagyon átfogó, színes tevékenységek és jelentős eredmények jelzik a végzett munka hatékonyságát” – áll a Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium igazgatója által írt laudációban. (Mellékeltük a teljes szöveget.)
Az ünnepségen beszédet mondott Kelemen Hunor szövetségi elnök, az RMDSZ államelnökjelöltje is. „Mi, akik Székelyföldön élünk, határozottan állítjuk, hogy van elképzelésünk ennek a régiónak a jövőjéről. Vállaljuk örökségét, és megpróbálunk alkotó munkával hozzátenni ehhez. Van jövőképünk Székelyföldről, mert itthon maradtunk szülőföldünkön, magyar emberekként, vállalva és megélve mindazokat a sajátosságokat, amelyek minket meghatároznak: nyelvünket, vallásunkat, hagyományainkat, kultúránkat, egyszóval mindent, ami az identitásunkhoz szervesen kapcsolódik. És ragaszkodunk mindehhez, ezért azt szeretnénk, ha intézményes garanciák szavatolnák ezek megőrzését. Mi a jövőnket az itt élő román emberekkel közösen tervezzük, mert én a párbeszéd, az őszinte szó meggyőző erejében hiszek” – hangsúlyozta. Hozzátette, akkor lesz Románia erős ország, amikor erős régiók, erős Székelyföld alkotja majd, ahol értéknek számít a regionális identitásokból eredő másság, különbség, és megerősödik a társadalmon belüli szolidaritás.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében elmondta: „Háromszék és Hargita megye több éve működteti a Székelyföld–szórvány közösségépítő programot. Három éve nemcsak a megyén kívüli magyar szórványra, hanem a megyén belül is hatványozottan odafigyelünk azokra a településekre, ahol a magyarság lélekszáma 25 százalék alá csökkent. Székelyföld olyan, mint egy jó sütetű, éltető házikenyér. Azt is tudjuk azonban, hogy ha levágják a kenyérnek a karéját, akkor hamarosan megszárad a bele. Székelyföldnek csak együtt van esélye: a tömbben és a peremvidéken élőkre egyaránt szükség van. Éppen ezért az elkövetkezőkben is kiemelt figyelmet és anyagi támogatást biztosítunk a székföldi Erősd, Árapatak, Hídvég településeken élő magyar közösségeknek.” A Kovászna megyei elnök szerint elsődleges cél annak lehetővé tétele, hogy ott, ahol a magyar kultúra, kulturális élet nem tud kibontakozni, vagy nehezen tartható fenn, cselekedjünk úgy, hogy töltsön el mindenkit jó érzéssel magyarságának tudata. „Amint Kisgyörgy Zoltán újságíró laudációjából is kiderül, a legjobban kigondolt programhoz is szükség van legalább egy lelkes helyi mozgatórugóra. Erősdön, ahol kihívás odafigyelni a magyarságra, ez a mozgatórugó Ráduly-Baka Zsuzsanna református tiszteletes asszony. A lelkészi hivatáson túlmutató munkája évek óta önzetlen és kitartó. Éppen ezért sikeres is. A munka mellett férjével nagycsaládot alapítottak, hiszen öt gyermek boldog szülei. Családja tagjai pedig szintén részesei, szereplői a peremvidék magyarsága identitásőrzésének, erősítésének” – jelentette ki.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében elmondta, hogy a jelöléseket a három megye életében meghatározó szerepet játszó intézmények, szervezetek, közületek és közösségek tették, s ezek nyomán kiderült, számos székelyföldi személyiség megfelel annak a kritériumnak, hogy a munka és a család terén egyaránt sikeres legyen. Mint fogalmazott, Székelyföld legrangosabb és talán legfontosabb eseménye ez a díjátadó ünnepség, és afeletti örömét fejezte ki, hogy a Székelyföld és a Székelyföldbe vetett hit mára megkerülhetetlen tényezővé vált. „Orbán Balázs kívánsága teljesülőben van, a székelyföldi erőfeszítések meghozzák eredményüket” – mondta a Hargita megyei elnök köszönetet mondva kollégáinak azért, hogy „újra egyfelé húzunk”. „Nehéz volt mérlegelni, nehéz volt dönteni. Hosszas mérlegelés után Hargita megyében a kulturális szakbizottság elnöki rendelettel felhatalmazva úgy döntött, hogy a Hargita megyei jelöltek közül idén a székelyföldi Orbán Balázs-díjat Laczkó-Albert Elemér tanár, Gyergyóremete polgármestere kapja. A negyedik mandátumát töltő, negyvenes éveinek elején járó polgármester bebizonyította, hogy négy gyermek nevelése mellett is lehet sikeres embernek lenni, eredményesen vezetni egy nagyközséget, a térség referencia-településévé téve azt” – méltatta a gyergyóremetei díjazottat az elöljáró.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének elnöke értékelte, hogy Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala idén már pozitívan viszonyult a Vásárhelyi Forgataghoz és a Székelyföld Napokhoz is, és reményét fejezte ki, hogy „a közelebbi jövőben” Maros Megye Tanácsa is részt vállal a szervezésben, mert ez Székelyföld érdeke. „Dolgozunk ennek érdekében, mert hisszük, hogy Székelyföld nemcsak a magyaroké, hanem a románoké és a romáké is” – jelentette ki. Elmondta, sikerült bebarangolnia Maros megyét, amely csodálatos táj, látszik a fejlődés, ugyanakkor felhívta a figyelmet a szegénységre is. „A szociális gondokra is nagy figyelmet kell fordítani, ez a legnagyobb kihívása Székelyföldnek. Minden ember számít, senkiről nem mondhatunk le. Ennek érdekében cselekszik a Főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának a vezetője, Ludescher László” – hangsúlyozta az RMDSZ Maros megyei elnöke.
Az eseményen részt vevőket köszöntötte Péter Ferenc, az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének politikai alelnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke és Lukács Bence Ákos, Magyarország konzulja is. Péter Ferenc Orbán Balázst hozta fel példaként arra, hogy siránkozás helyett cselekedni kell. A legnagyobb székelyt a legnagyobb magyarhoz, Széchenyi Istvánhoz hasonlította, aki szintén közcélokra fordította pénzét. Bíró Zsolt szerint Székelyföld a belső anyaország szerepét csak gazdaságilag megerősödve töltheti be, ennek érdekében magunk kell hogy alakítsuk sorsunkat. Lukács Bence Ákos azt mondta, a sikeresség nemcsak a kitüntetett, hanem közösség számára is fontos, mert útmutatást jelent.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díjat először a II. Székelyföld Napok keretében, 2011. június 8-án a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában az önkéntesség jegyében adományozták Hargita megyéből Kovács Piroska nyugalmazott pedagógusnak, Kovászna megyéből Váncsa György sepsikőröspataki önkéntes tűzoltóparancsnoknak, míg Maros megyéből Simon Juditnak, a HIFA Egyesület elnökének.
2012-ben a III. Székelyföld Napok rendezvénysorozat kiemelkedő eseményeként május 24-én a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve jegyében adományozták a kitüntetést Beder Tibor nyugalmazott földrajztanárnak (Hargita megye), Haszmann Pál Péter muzeológusnak (Kovászna megye) és Domokos Ilona tanítónőnek, népnevelőnek (Maros megye).
2013-ban a IV. Székelyföld Napok keretében, a Kós Károly-emlékév kapcsán, Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban Hargita megyéből az Országépítő Kós Károly Egyesülést, Kovászna megyéből a Keöpeczy Sebestyén József Műemlékvédő Társaságot és Maros megyéből az ARCUS Egyesületet tüntették ki.
2014 a család és a munka összehangolásának éve. A család az a biztos pont az életben, ahol önzetlen szeretetet, támogatást lehet kapni, ezzel ellentétben a munka a megélhetés elengedhetetlen tevékenysége. A kettő együtt teszi teljessé az életet, mégis nagy kihívást jelent egy időben boldog családanyának, családapának lenni és sikeresnek a munka területén. Felgyorsult világunkban nem könnyű feladat a családok és a munkáltatók számára, hogy a munka és a család egyensúlyba kerüljön. Lassan a munkaadók is felismerik, hogy az ő érdekük is az, hogy segítsék munkavállalóikat a családi élet és a munka összeegyeztetésben.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, kétoldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megyei önkormányzatok vezetői egy külön, erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
Csíkszereda–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy, 2014. október 14.
Sajtóhírek
http://szekelyhon.ro/vilag/varjak-a-jeloleseket-az-orban-balazs-dijra
http://www.szekelyhon.ro/aktualis/marosszek/orban-balazs-dij-a-csalad-es-a-munka-jegyeben
http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/36881-orban-balazs-dij-a-munka-es-csalad-jegyeben
http://temesvarihirek.ro/atadtak-az-idei-orban-balazs-dijakat
Kovászna megye – Ráduly-Baka Zsuzsa
Maros megye – Ludescher László
2013:
Maros megye – ARCUS Egyesület
2012:
Laudáció
Beder Tibor. Ki ne ismerné ezt a nevet Székelyföldön? De ki is ő?
Tudós földrajztanár, akitől tanítványok százai tanultak hosszú éveken át, nemcsak földrajzot, hanem a szülőföld szeretetét, emberséget is. Pedagógus, akinek nyíltan vallott ars poeticája, hogy az iskola” nem alattvalókat, hanem királyokat” kell hogy neveljen.
A kommunista diktatúra által elsorvasztásra ítélt, halódó magyar iskoláink egyik megmentője.
Örmény gyökerű székely-magyar közíró, kutató, kilenc nagy sikerű könyv szerzője.
A veszendőben lévő szórvány magyarság nemzettudatának óvója a nemzetközi hírű Julianus alapítvány létrehozójaként. A Magyarok Székelyföldi Társaságának lelkes vezetője, hős, Árpád-házi királyunk, Szent László emlékének, történelmi emlékhelyeinknek, hagyományainknak őrzője és cselekvő ápolója. A Török –Magyar Baráti Társaság alapítója, aki emberfeletti erővel sok ezer kilométert volt képes gyalogolni, hogy eljusson fiatalkori álmai színhelyére. Többszörösen kitüntetett, Rodostóban és Isztambulban székely kapukat állító, „tiszteletbeli” török.
Beder Tibor nem véletlenül született erre a földre. Életfeladatául magyar népének szolgálatát választotta. A vándorló igehirdetők küldetéstudatával megihletett és szolgáló emberként élt és alkotott. Olyan karizmatikus egyéniség, aki a nehéz történelmi időkben is erőt és hitet sugárzott.
Ha kimondta az útmutató szót: JÖJJÖN VELÜNK!, ezrek követték. A csodálatos székely táj az igazi otthona, ahová csak hazaérkezni lehet. Háromszékről indulva Csíkszeredáig. Székelyföld fenyői derekukat kiegyenesítve fogadták őt és társait , a fényes tisztások virágai meghajoltak előttük. Eggyé olvadt a szépséges székely táj és ember.
Beder Tibor meghatározó jellemvonása a hűség. Hűség a nemzetéhez, hűség az alapvető, közösségünket megtartó értékekhez. A székely nép tisztább erkölcsi és vallási tudatának, hagyományainak, szellemének, gyökereinek megőrzése és továbbadása nemzedékről nemzedékre, számára önként vállalt kötelesség. Hitvallás.
Látnok? Próféta ? Apostol? Hírnök?- kérdezhetjük felkavaró, megrendítő vallomásos, lírai könyveit olvasva. Megjósolja a jövőt, soha nem apadó fájdalommal, népünk szétszóratásának féltő aggodalmával.
Az „Őrtállók”közé tartozik, akik szellemi, erkölcsi, örökkévaló értékek alapján vigyázzák a nemzet sorsát.
Megtanulhatjuk tőle, hogyan maradjunk meg székely- magyarnak, még akkor is, ha a súlyos megélhetési gondok más tájakra, idegen nemzetek olvasztótégelyébe tántorogtatnák fiataljainkat. Megtanulhatjuk, hogyan őrizzük meg nyelvünket, lelkünket tisztán magyarnak. Küzdenünk kell, önmagunkért és másokért is-„Az utolsó csata színtere Te magad vagy –. Neked kell eldöntened, hogy magyarnak akarsz-e megmaradni.” – hangzik intő szava.
“Mert kell legyen egy hely, ahol jól érezheti magát az ember. És ez egy olyan Székelyföld, ahol szabadon szárnyal a magyar nyelv, ahol a székelyek határozzák meg, hogy mit kívánnak tanítani az iskolákban, mit kívánnak tenni az erdőikkel, földjeikkel, hegyeikkel, ásványkincseikkel. Kell legyen egy hely Romániában is, ahol otthon érezhetjük magunkat. Ez a hely az autonóm Székelyföld, amelyért harcolni kell. Mert csak így lesz feltámadás. És én hiszek a feltámadásban.”- vallja.
2012-ben Hargita Megye Tanácsa a „legnagyobb székelyről”, Orbán Balázsról elnevezett díjával méltán tünteti ki Beder Tibort. Büszkék vagyunk rá, köszönjük, hogy életét és munkáságát a székely nép szolgálatába állította.
Isten adjon erőt és egészséget munkája folytatásához!
Papp Kincses Emese
Oklevél
Sajtóközlemény
Ma is sokan járnak Orbán Balázs nyomdokain
Csíkszeredában adták át második alkalommal az Orbán Balázs-díjat
Hargita Megye Tanácsának kezdeményezésére a III. Székelyföld Napok keretében Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa második ízben adományozta az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért, a szülőföldön való megmaradásért és a közösségi értékek megőrzéséért tevékenykedtek. A díjátadás ünnepélyes eseményét a csíkszeredai Szent Ágoston római katolikus templomban tartották május 24-én.
A díjat olyan személyiségeknek nyújtotta át Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, illetve Maros megye képviseletében Péter Ferenc, Szováta polgármestere, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Borboly Csaba az esemény házigazdájaként köszöntötte a résztvevőket, elmondta, hogy harmadik éve szervezik a Székelyföld Napokat, ami azt jelenti, hogy a három székely megye együttműködése hagyománnyá vált, és évente legalább egyszer próbálják bemutatni értékeinket, odafigyelni egymás alkotásaira, eljárni egymás térségeibe. És ebben a rendezvénysorozatban helye van azon kiemelkedő személyiség díjazásának, akik példaértékű magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a három megye egységes Székelyföldként lépjen fel. – Hiszem, hogy ma is sokan járnak Orbán Balázs nyomdokain, és köszönjük ezeknek az embereknek, hogy valós, népünk megmaradását szolgáló értékeket közvetítenek és ápolnak, amellyel igazi példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára. Így díjazzuk ma Orbán Balázs-emlékéremmel Beder Tibort Hargita megyéből, abban a reményben, hogy mindaz, amit tett a térségért, sokak számára iránymutató lehet, hiszen ha Székelyföld értékeit, különböző adottságait értékes emberek felmutatják, akkor mások is könnyebben megtalálják a helyes irányt.
Tamás Sándor felelevenítette, hogy Orbán Balázs örököséül a székely népet tette meg, vagyis örökösök vagyunk mind, szülőföldünket, Székelyföldet szerető emberek. – Székelyföld egy ezeréves közös alkotás, benne van mindannyiunk öröme, verejtékes munkája, fájdalma, könnye, és a ma díjazott, kiemelkedő személyiségek ezt az alkotást építik, csiszolják. Elmondta, Kovászna megyéből Hasszmann Pált javasolták díjazásra, aki két örökséget kapott: édesapjától a néprajzi gyűjteményt, valamint Orbán Balázs hagyatékát, és mindkét örökséget a legjobb tudása és igyekezete alapján próbálta kamatoztatni, átmenteni. – Haszmann Pál az az ember, akiben ötvöződik édesapja gyűjtő szenvedélye, és Orbán Balázs kitartása, s biztos vagyok benne, hogy mindketten nagyon büszkék lennének az értékeket megmentő emberre – méltatta a díjazottat a tanácselnök.
Péter Ferenc kiemelte, az Orbán Balázs díjat azok kapják, akik nem öncélúan élnek, hanem a közösséget szolgálják, és kifejezte örömét, amiért Szováta város képviseletében olyan szovátai tanítónőt díjazhat, aki sokat tett a néptáncoktatás fellendítéséért, és igyekezett a gyermekek számára megteremteni az alapot ahhoz, hogy hagyományaikról ne feledkezzenek meg.
Hargita megye díjazottja Beder Tibor tudós földrajztanár, akitől tanítványok százai tanultak hosszú éveken át nemcsak földrajzot, hanem a szülőföld szeretetét, emberséget is. Kovászna megye Haszmann Pálnak, a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusának, Maros megye pedig Domokos Ilona tanítónőnek ítélte oda az Orbán Balázs-díjat.
Beder Tibor pedagógus, akinek nyíltan vallott ars poeticája, hogy az iskola „nem alattvalókat, hanem királyokat” kell neveljen. A veszendőben lévő szórványmagyarság nemzettudatának óvója a nemzetközi hírű Julianus Alapítvány létrehozójaként. A Magyarok Székelyföldi Társaságának lelkes vezetője, hős, Árpád-házi királyunk, Szent László emlékének, történelmi emlékhelyeinknek, hagyományainknak őrzője és cselekvő ápolója. A Török–Magyar Baráti Társaság alapítója, aki emberfeletti erővel sok ezer kilométert volt képes gyalogolni, hogy eljusson fiatalkori álmai színhelyére. Többszörösen kitüntetett, Rodostóban és Isztambulban székely kapukat állító, „tiszteletbeli” török.
Kovászna megye díjazottja a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusa, amely múzeumot idős Haszmannn Pál álmodott meg. Régi házak lebontásától, a múzeum udvarára költöztetésétől, újraépítésétől, a begyűjtött mezőgazdasági eszközöktől, gépek megszerzésétől, konzerválásától, székely kapuk, kopjafék faragásáig és a faragás oktatásáig mindent csinál, lendületesen, kedvesen és néha furfangosan. Vezeti a csernátoni Haszmann Pál Közművelődési Egyesületet, illetve a múzeum kertjében működő Népfőiskolát. Számos oktató-nevelő kisnyomtatványt, képeslapot adott ki. Népi mesterségeket oktató táborok sorát szervezi a múzeum udvarán, amiben a világ minden tájáról származó magyar gyermekek és fiatalok hada vesz részt, és tanul népművészetet, ismerkedik a népi kultúrával, szív magába egészséges nemzettudatot, népszeretetet!
Maros megye díjazottja Domokos Ilona, amint az a laudációban is elhangzott, nyugdíjas tanítónő, akinek célja az volt, hogy minél több gyermek lelkébe elültesse a magyar kultúra csíráját, ott nevelgesse, gondozza, hiszen egy nép sorsa akkor válik aggasztóvá, amikor a múltját elveszíti. A hagyományőrzés nem magánügy, a közösség, a tanító, a családok feladata. A hagyomány közösségben képes csak elevenné válni. Sok generáció tanítójaként tudatosan vállalta fel ezt a nemes feladatot.
A díjátadást a Csíki és a Georgius Kamarazenekar hangversenye követte.
Csíkszereda, 2012. május 24.
Sajtóhírek
http://www.szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/orban-balazs-dijatado-csikszeredaban/print
Laudáció
Kettős az öröm, hogy Haszmann Pál a legnagyobb székely nevét viselő díj tulajdonosa lesz. Az ORBÁN BALÁZS díjat csak nemrég alapította Hargita, Maros és Kovászna Megye Tanácsa, de úgy véljük, hogy máris számon tartott közéletünkben. Mert egy díj értékét sok minden határozza meg, de leginkább az, hogy kik kapják. Haszmann Pál személyében olyan székely-magyar embert tüntethetünk ki, aki az Orbán Balázs díj súlyát ugyancsak megerősíti.
Kovászna megye díjazottja a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusa, amelyet idős Haszmannn Pál álmodottt meg – a múzeum névadója születésének 110. évfordulóját néhány napja ünnepeltük – indított útjára. Az ő álmát teljesítették ki gyermekei, mindenekelőtt Pál és József, családjaikkal együtt, életük munkájával. Ma a csernátoni Haszmann Pál Múzeum a magyar kultúra, a magyar nemzettudat nevelésének bástyája. Nem sok ilyen intézmény van a Kárpát-hazában, ahol a múzeum épületei is kiállítási tárgyak, ahol a látogató nemcsak a nemzet múltjával, népművészetével találkozik, hanem mindenekelőtt Haszmann Páltól olyan érzelmi töltetű ismeretanyagot kap, ami nemzettudatát egy életre meghatározhatja.
Kitüntetettünket ugyan muzeográfusnak neveztük, de személyisége szétdobja ezt a fogalmat. Régi házak lebontásától, a múzeum udvarára költöztetésétől, újraépítésétől, a begyűjtött mezőgazdasági eszközöktől, gépek megszerzésétől, konzerválásától, székely kapuk, kopjafék faragásáig és a faragás oktatásáig mindent csinál, lendületesen, kedvesen és néha furfangosan. És még mennyi mindent ezek mellett! Vezeti a csernátoni Haszmann Pál Közművelődési Egyesületet, meg a múzeum kertjében működő Népfőiskolát. Mindenese az évente négyszer megjelenő Csernátoni Füzetek időszakos kiadványnak. Számos oktató-nevelő kisnyomtatványt, képeslapot adott ki. Népi mesterségeket oktató táborok sorát szervezi a múzeum udvarán, amiben a világ minden tájáról származó magyar gyerekek és fiatalok hada vesz részt, és tanul népművészetet, ismerkedik a népi kultúrával, szív magába egészséges nemzettudatot, népszeretetet! És minderre még rájön a közéletben való aktív részvétel, a községi tanácsosságtól a parlamenti képviselőségig. Számtalan művelődési rendezvény szervezőjeként, mindenfelé találkozunk Haszmann Pállal. Csak tanulmányban, vagy talán méginkább életrajzi regényben, s nem egy illendő terjedelmű laudációban lehetne megírni azt a gyűjtő munkát, amellyel az ezeregy fajta kiállítási tárgyat, az érckályhától a régi könyvig, ekétől a pergő szekérig összegyűjtötték. Haszmann Pál minden egyes darabról tud, mert mindegyikben történelem él, s ezt a történelmet Haszmann Pál el is tudja mesélni, mégpedig úgy hogy a látogatók megbűvölten hallgatják.
Mert meg van az a képessége, hogy a legszigorúbb valóságot mondja, de egy kicsit megtündériesítve. Hogy ezt Tamási Árontól tanulta-e, aki ennek a ragyogó földközelben, de megemelt irodalmi lebegtetésnek volt a mestere, vagy mindketten a székely élet gomolygó szellemiségéből párolták le mesélési módjukat, ki tudja azt megmondani? Tény, hogy a valós tények, a történelmi múltra való emlékezés magára ölti a mesék és mondák lelkünket megragadó erejét, tündéri hangulatát. És mindezt úgy, hogy a magyar nemzeti közösség felé terelgeti hallgatóját, kötődést és felelősséget olt a szívébe.
És most valami személyeset is engedjenek meg a laudátornak. Egy emléket ragadnék ki a több mint 35 éves múltú közös ügyeinkből. Kezdő könyvtárigazgatóként Balogh László kollégámmal országos könyvtáros konferenciát szerveztünk a biblióbuszok működtetéséről. A megyei könyvtárnak két biblióbusza volt, amit még Sylvester Lajos szerzett, aki a másik nagy csernátoni közművelődési harcos – tőle két hete vettünk fájó búcsút. (Sylvester Lajosnak amúgy a csernátoni múzeum létrejöttében sem akármilyen szerepe volt, ám ez egy külön történet).
Az akkori konferenciánk záró akkordja egy ünnepi vacsora volt a Haszmann család kúriájában, a Cseh kúriában. A könyvtárügy országos vezetőit – bukaresti csúcs-értelmiségieket – elbűvölte a kúria hangulata, a szokatlan székely vacsora, és nem utolsó sorban a két Haszmann, Pál és József székely ruhában előadott hegedűjátéka. Mert mihez nem ért ez a nagyszerű ikerpár?! Mi pedig arra voltunk büszkék Paliékkal együtt, hogy székely nemzetünket tudtuk felértékelni vendégeink tudatában. Mert építeni sokféleképpen lehet és kell, hogy szülőföldünket hazának tudjuk érezni ebben az országban! Az építés nagymestere kapja most megérdemelt elismerését!
Jó helyen lesz hát az ORBÁN BALÁZS díj Haszmann Pálnál, akinek baráti öleléssel kívánok sok munkás évet!
Kiss Jenő,
a Bod Péter Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója,
a Romániai Magyar Könyvtáros Szövetség Tiszteletbeli elnöke
Oklevél
Sajtóközlemény
Ma is sokan járnak Orbán Balázs nyomdokain
Csíkszeredában adták át második alkalommal az Orbán Balázs-díjat
Hargita Megye Tanácsának kezdeményezésére a III. Székelyföld Napok keretében Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa második ízben adományozta az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért, a szülőföldön való megmaradásért és a közösségi értékek megőrzéséért tevékenykedtek. A díjátadás ünnepélyes eseményét a csíkszeredai Szent Ágoston római katolikus templomban tartották május 24-én.
A díjat olyan személyiségeknek nyújtotta át Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, illetve Maros megye képviseletében Péter Ferenc, Szováta polgármestere, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Borboly Csaba az esemény házigazdájaként köszöntötte a résztvevőket, elmondta, hogy harmadik éve szervezik a Székelyföld Napokat, ami azt jelenti, hogy a három székely megye együttműködése hagyománnyá vált, és évente legalább egyszer próbálják bemutatni értékeinket, odafigyelni egymás alkotásaira, eljárni egymás térségeibe. És ebben a rendezvénysorozatban helye van azon kiemelkedő személyiség díjazásának, akik példaértékű magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a három megye egységes Székelyföldként lépjen fel. – Hiszem, hogy ma is sokan járnak Orbán Balázs nyomdokain, és köszönjük ezeknek az embereknek, hogy valós, népünk megmaradását szolgáló értékeket közvetítenek és ápolnak, amellyel igazi példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára. Így díjazzuk ma Orbán Balázs-emlékéremmel Beder Tibort Hargita megyéből, abban a reményben, hogy mindaz, amit tett a térségért, sokak számára iránymutató lehet, hiszen ha Székelyföld értékeit, különböző adottságait értékes emberek felmutatják, akkor mások is könnyebben megtalálják a helyes irányt.
Tamás Sándor felelevenítette, hogy Orbán Balázs örököséül a székely népet tette meg, vagyis örökösök vagyunk mind, szülőföldünket, Székelyföldet szerető emberek. – Székelyföld egy ezeréves közös alkotás, benne van mindannyiunk öröme, verejtékes munkája, fájdalma, könnye, és a ma díjazott, kiemelkedő személyiségek ezt az alkotást építik, csiszolják. Elmondta, Kovászna megyéből Hasszmann Pált javasolták díjazásra, aki két örökséget kapott: édesapjától a néprajzi gyűjteményt, valamint Orbán Balázs hagyatékát, és mindkét örökséget a legjobb tudása és igyekezete alapján próbálta kamatoztatni, átmenteni. – Haszmann Pál az az ember, akiben ötvöződik édesapja gyűjtő szenvedélye, és Orbán Balázs kitartása, s biztos vagyok benne, hogy mindketten nagyon büszkék lennének az értékeket megmentő emberre – méltatta a díjazottat a tanácselnök.
Péter Ferenc kiemelte, az Orbán Balázs díjat azok kapják, akik nem öncélúan élnek, hanem a közösséget szolgálják, és kifejezte örömét, amiért Szováta város képviseletében olyan szovátai tanítónőt díjazhat, aki sokat tett a néptáncoktatás fellendítéséért, és igyekezett a gyermekek számára megteremteni az alapot ahhoz, hogy hagyományaikról ne feledkezzenek meg.
Hargita megye díjazottja Beder Tibor tudós földrajztanár, akitől tanítványok százai tanultak hosszú éveken át nemcsak földrajzot, hanem a szülőföld szeretetét, emberséget is. Kovászna megye Haszmann Pálnak, a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusának, Maros megye pedig Domokos Ilona tanítónőnek ítélte oda az Orbán Balázs-díjat.
Beder Tibor pedagógus, akinek nyíltan vallott ars poeticája, hogy az iskola „nem alattvalókat, hanem királyokat” kell neveljen. A veszendőben lévő szórványmagyarság nemzettudatának óvója a nemzetközi hírű Julianus Alapítvány létrehozójaként. A Magyarok Székelyföldi Társaságának lelkes vezetője, hős, Árpád-házi királyunk, Szent László emlékének, történelmi emlékhelyeinknek, hagyományainknak őrzője és cselekvő ápolója. A Török–Magyar Baráti Társaság alapítója, aki emberfeletti erővel sok ezer kilométert volt képes gyalogolni, hogy eljusson fiatalkori álmai színhelyére. Többszörösen kitüntetett, Rodostóban és Isztambulban székely kapukat állító, „tiszteletbeli” török.
Kovászna megye díjazottja a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusa, amely múzeumot idős Haszmannn Pál álmodott meg. Régi házak lebontásától, a múzeum udvarára költöztetésétől, újraépítésétől, a begyűjtött mezőgazdasági eszközöktől, gépek megszerzésétől, konzerválásától, székely kapuk, kopjafék faragásáig és a faragás oktatásáig mindent csinál, lendületesen, kedvesen és néha furfangosan. Vezeti a csernátoni Haszmann Pál Közművelődési Egyesületet, illetve a múzeum kertjében működő Népfőiskolát. Számos oktató-nevelő kisnyomtatványt, képeslapot adott ki. Népi mesterségeket oktató táborok sorát szervezi a múzeum udvarán, amiben a világ minden tájáról származó magyar gyermekek és fiatalok hada vesz részt, és tanul népművészetet, ismerkedik a népi kultúrával, szív magába egészséges nemzettudatot, népszeretetet!
Maros megye díjazottja Domokos Ilona, amint az a laudációban is elhangzott, nyugdíjas tanítónő, akinek célja az volt, hogy minél több gyermek lelkébe elültesse a magyar kultúra csíráját, ott nevelgesse, gondozza, hiszen egy nép sorsa akkor válik aggasztóvá, amikor a múltját elveszíti. A hagyományőrzés nem magánügy, a közösség, a tanító, a családok feladata. A hagyomány közösségben képes csak elevenné válni. Sok generáció tanítójaként tudatosan vállalta fel ezt a nemes feladatot.
A díjátadást a Csíki és a Georgius Kamarazenekar hangversenye követte.
Csíkszereda, 2012. május 24.
Laudáció
Engem ért az a megtiszteltetés, hogy Domokos Ilonáról, az Orbán Balázs díj idei Maros megyei kitüntetettjéről szóljak.
A néptánc oktatása és előadása nemes és felelősségteljes feladat, hiszen a népi hagyományt a modern, rohanó világban kell hihetően továbbadni, hogy az el ne veszítse értékét. Megtartó ereje van.
Nagyanyáink és elődeik tudásukat nagyrészt közvetlenül saját szüleiktől kapták. A lányok édesanyjukkal együtt varrogattak, énekeltek, főztek, a fiúk együtt vágták a fát, művelték a földet, szerelték a házban található eszközöket. A XX. század közepétől ez a folyamat szinte teljességgel megszakadt, a hagyományos tudás átadása egy intézmény, az óvoda, illetve az iskola feladata lett.
Mára szinte eltüntek a meséből soha ki nem fogyó, mindig süteményillatú nagyanyók, s a beszélgetéseket, ha más nem, a mobiltelefon csengése szakítja meg gyakran.
A hagyományőrzés nem magánügy, a közösség, a tanító, a családok feladata. A hagyomány közösségben képes csak elevenné válni. Sok generáció tanítójakent, tudatosan vállalta fel ezt a nemes feladatot Domokos Ilona nyugdíjas tanítónő, akinek célja az volt, hogy minél több gyermek lelkébe elültesse a magyar kultúra csíráját, ott nevelgesse, gondozza, hiszen egy nép sorsa akkor válik aggasztóvá, amikor a múltját elveszíti.
Domokos Ilona Marosvásárhelyen született, de az elemi iskolát Szovátán végezte, 1950- tól tanulményait a székelyudvarhelyi tanítóképzőben folytatta.
1954 ben, a tanítói oklevél megszerzése után, Deményházára kapott kinevezést. Ebben a kis faluban, mint mindenütt az országban, a tanügyi kádereknek kötelező módon iskolán kívüli tevékenységet kellett vállalnia. A különböző megbizatások között egy tánccsoport megszervezése állt. Valahol itt kezdődött Domokos Ilonka szoros, mondhatni, életre szóló elkötelezettsége a népi tánc és népdal iránt. Tanítói munkáját Parajdon folytatta, majd pár évi kitérő után ismét Szovátán kapott állást. Innen vonult nyugdíjba 1994-ben.
Az első tánccsoport szervezését feladatul kapta. Innen kezdve a tanítás- oktatás mindennnapi gyakorlata mellett folyamatosan tanította a néptáncot. Kezdetben a betanult táncot és népdalokat szülői értekezleteken mutatták be, és különböző ünnepek alkalmával a művelődési házban léptek fel, ahol már szélesebb nézősereg előtt ropták a táncot a gyerekek. Kezdő és haladó csoportjaival sok éven át folyamatosan foglalkozott első osztálytól nyolcadikig, és ha igényelték a segítségét, szívesen segített a már középiskolás egykori táncosainak is.
Az évek folyamán a haladó csoportjaival számos versenyen vett részt, folyamatosan gondoskodva az utánpótlásról. Abból kiindulva, hogy a népdal elválaszthatatlan a néptánctól, mindig volt dalcsoportja is, akik a táncosokkal együtt énekeltek, sikeresen teremtve meg a profi néptánc- együttesek műsorainak hangulatát. A “ Megéneklünk, Románia” fesztiválon minden alkalommal eljutott az országos szakaszig, és onnan ha nem is mindig díjjal, de legalább dícsérettel tért haza az iskola, a szülők, a város nem kis örömére.
A néptánc tanítása kiváló alkalmat adott arra is, hogy közben népszokásokról is szó essen, amelyek közül több beépült a koreográfiába. Magyarországra is eljutott táncosaival, a szovátai gyerekek egy órás műsorral szórakoztatták a lelkes csopaki közönséget.
Két évet Budapesten dolgozott a III. kerületben, ahol pesti gyerekek ropták a sóvidéki táncot.
Tudjuk, hogy a kultúrmunka, s különösen a népi tánc tanítása sok-sok türelmet, időt és testi-lelki energiát ígényel, de Domokos Ilona mindig szívből jövően tette a dolgát. Sok évi munkája során az adott erőt és energiát, hogy úgy érezte, munkájával hozzájárul nemzeti tánckultúránk életben tartásához, mely fennmaradásunknak, létünknek fontos tényezője.
Generációk sora emlékezik nosztalgiával azokra a napokra, amikor borultak a szoknyák, döngtek a csizmák a deszkapadlón, repült a hajfonat a levegőben, szakadt a lélegzet, csorgott a veríték, és jó volt magyarnak lenni, még abban az időben is.
Ezt az érzést köszönjük mi, mindannyian Domokos Ilonának.
Oklevél
Sajtóközlemény
Ma is sokan járnak Orbán Balázs nyomdokain
Csíkszeredában adták át második alkalommal az Orbán Balázs-díjat
Hargita Megye Tanácsának kezdeményezésére a III. Székelyföld Napok keretében Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa második ízben adományozta az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért, a szülőföldön való megmaradásért és a közösségi értékek megőrzéséért tevékenykedtek. A díjátadás ünnepélyes eseményét a csíkszeredai Szent Ágoston római katolikus templomban tartották május 24-én.
A díjat olyan személyiségeknek nyújtotta át Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, illetve Maros megye képviseletében Péter Ferenc, Szováta polgármestere, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Borboly Csaba az esemény házigazdájaként köszöntötte a résztvevőket, elmondta, hogy harmadik éve szervezik a Székelyföld Napokat, ami azt jelenti, hogy a három székely megye együttműködése hagyománnyá vált, és évente legalább egyszer próbálják bemutatni értékeinket, odafigyelni egymás alkotásaira, eljárni egymás térségeibe. És ebben a rendezvénysorozatban helye van azon kiemelkedő személyiség díjazásának, akik példaértékű magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a három megye egységes Székelyföldként lépjen fel. – Hiszem, hogy ma is sokan járnak Orbán Balázs nyomdokain, és köszönjük ezeknek az embereknek, hogy valós, népünk megmaradását szolgáló értékeket közvetítenek és ápolnak, amellyel igazi példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára. Így díjazzuk ma Orbán Balázs-emlékéremmel Beder Tibort Hargita megyéből, abban a reményben, hogy mindaz, amit tett a térségért, sokak számára iránymutató lehet, hiszen ha Székelyföld értékeit, különböző adottságait értékes emberek felmutatják, akkor mások is könnyebben megtalálják a helyes irányt.
Tamás Sándor felelevenítette, hogy Orbán Balázs örököséül a székely népet tette meg, vagyis örökösök vagyunk mind, szülőföldünket, Székelyföldet szerető emberek. – Székelyföld egy ezeréves közös alkotás, benne van mindannyiunk öröme, verejtékes munkája, fájdalma, könnye, és a ma díjazott, kiemelkedő személyiségek ezt az alkotást építik, csiszolják. Elmondta, Kovászna megyéből Hasszmann Pált javasolták díjazásra, aki két örökséget kapott: édesapjától a néprajzi gyűjteményt, valamint Orbán Balázs hagyatékát, és mindkét örökséget a legjobb tudása és igyekezete alapján próbálta kamatoztatni, átmenteni. – Haszmann Pál az az ember, akiben ötvöződik édesapja gyűjtő szenvedélye, és Orbán Balázs kitartása, s biztos vagyok benne, hogy mindketten nagyon büszkék lennének az értékeket megmentő emberre – méltatta a díjazottat a tanácselnök.
Péter Ferenc kiemelte, az Orbán Balázs díjat azok kapják, akik nem öncélúan élnek, hanem a közösséget szolgálják, és kifejezte örömét, amiért Szováta város képviseletében olyan szovátai tanítónőt díjazhat, aki sokat tett a néptáncoktatás fellendítéséért, és igyekezett a gyermekek számára megteremteni az alapot ahhoz, hogy hagyományaikról ne feledkezzenek meg.
Hargita megye díjazottja Beder Tibor tudós földrajztanár, akitől tanítványok százai tanultak hosszú éveken át nemcsak földrajzot, hanem a szülőföld szeretetét, emberséget is. Kovászna megye Haszmann Pálnak, a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusának, Maros megye pedig Domokos Ilona tanítónőnek ítélte oda az Orbán Balázs-díjat.
Beder Tibor pedagógus, akinek nyíltan vallott ars poeticája, hogy az iskola „nem alattvalókat, hanem királyokat” kell neveljen. A veszendőben lévő szórványmagyarság nemzettudatának óvója a nemzetközi hírű Julianus Alapítvány létrehozójaként. A Magyarok Székelyföldi Társaságának lelkes vezetője, hős, Árpád-házi királyunk, Szent László emlékének, történelmi emlékhelyeinknek, hagyományainknak őrzője és cselekvő ápolója. A Török–Magyar Baráti Társaság alapítója, aki emberfeletti erővel sok ezer kilométert volt képes gyalogolni, hogy eljusson fiatalkori álmai színhelyére. Többszörösen kitüntetett, Rodostóban és Isztambulban székely kapukat állító, „tiszteletbeli” török.
Kovászna megye díjazottja a csernátoni Haszmannn Pál Múzeum muzeográfusa, amely múzeumot idős Haszmannn Pál álmodott meg. Régi házak lebontásától, a múzeum udvarára költöztetésétől, újraépítésétől, a begyűjtött mezőgazdasági eszközöktől, gépek megszerzésétől, konzerválásától, székely kapuk, kopjafék faragásáig és a faragás oktatásáig mindent csinál, lendületesen, kedvesen és néha furfangosan. Vezeti a csernátoni Haszmann Pál Közművelődési Egyesületet, illetve a múzeum kertjében működő Népfőiskolát. Számos oktató-nevelő kisnyomtatványt, képeslapot adott ki. Népi mesterségeket oktató táborok sorát szervezi a múzeum udvarán, amiben a világ minden tájáról származó magyar gyermekek és fiatalok hada vesz részt, és tanul népművészetet, ismerkedik a népi kultúrával, szív magába egészséges nemzettudatot, népszeretetet!
Maros megye díjazottja Domokos Ilona, amint az a laudációban is elhangzott, nyugdíjas tanítónő, akinek célja az volt, hogy minél több gyermek lelkébe elültesse a magyar kultúra csíráját, ott nevelgesse, gondozza, hiszen egy nép sorsa akkor válik aggasztóvá, amikor a múltját elveszíti. A hagyományőrzés nem magánügy, a közösség, a tanító, a családok feladata. A hagyomány közösségben képes csak elevenné válni. Sok generáció tanítójaként tudatosan vállalta fel ezt a nemes feladatot.
A díjátadást a Csíki és a Georgius Kamarazenekar hangversenye követte.
Csíkszereda, 2012. május 24.
2011:
Laudáció
Az emlékek szerint 1972-ben történt, hogy az akkor negyven éves Kovács Piroska, magyar irodalom szakos tanárnő, a máréfalvi iskola igazgatónője megmentette az elégetéstől, elrothadástól a szeme láttára kidöntött székely kapu darabjait. Új időknek megmutatkozása volt ez: egyre több kaputulajdonos gondolta akkor, hogy nem felújítani, hanem kicserélni kell az apjától, nagyapjától örökölt, faragott, egykor festett, de akkora már igencsak megkopott székely kaput. Kovács Piroska megrendülve szemlélte ezeket az idő-jeleket. Hosszú távú feladatra készült fel, munkához látott. Elkészítette az első mintarajzokat, kapufaragó mesterekkel, a kapuk tulajdonosaival beszélgetett. Statisztikát állított össze a kapukról. Először a kapuk tárgyi mivolta, formái, artisztikuma érdekelte. Rájött azonban, hogy kapu és állítója, kapu és társadalom, kapu és történelem egy egységben tekintve adhat választ felmerülő kérdéseire. A népművészeti adatok mellé a történelmi, társadalmi dimenziót jellemző információkat gyűjtött, ezeket rendezve alakult ki végül is egy könyv, a máréfalvi székely kaput bemutató kapu-szociográfia.
Az új – a régit maga alá gyűrő, identitásokat átépítő – idő ellen szállt harcba attól kezdve, majd 1989 után, már nyugdíjasként, újult erővel és az új lehetőségeket használva Kovács Piroska. Negyven év múltán, íme, ünnepélyesen, ünnepelve ki lehet jelenteni: az idő nem uralta, hanem egyre inkább szolgálta őt.
Kovács Piroska sikerre vitte vállalt feladatait.
Előbb a máréfalvi, majd az udvarhelyszéki székelykapukat dokumentálását végezte el, ma is keresett könyve, a Székelykapuk Máréfáván 2000-ben jelent meg.
A könyv egy szélesebb koncepcióba illeszkedett, hiszen már működött Máréfalván a Kovács Piroska által animált Kőlik Hagyományőrző Egyesület, már rendszeresen megtartották a Székelykapuk napját, és már körvonalazódott a székelykapuk rehabilitációja. Közösségszervező, értékmentő, értékteremtő, és amire ő talán a leginkább örvend: a kaputulajdonosok gondolkodásmódját megváltoztató munka bontakozott ki Kovács Piroska vezetése alatt. Ma már Máréfalván mindenki büszke a régi vagy újabban állított kapujára.
A székely kapu pedig egy család tulajdonából, portát őrző tárgyi valóságából a falu, a régió identitását felmutató, más – városi, külföldi – környezetben is megmutatható, regionális és etnikus, meg nemzeti szimbólummá – büszkeségünk tárgyává, örökségünkké vált. Örökség csak az emlékezéssel, emlékezésben, azaz a múlttal való egyféle szakítás, a múlt átrendezése nyomán születhet. Az átrendezés során a létező tárgyak, szellemi termékek értéke, a hozzájuk fűződő kapcsolat megváltozik. Az örökhagyó és örökös arra kényszerül, hogy az örökséghez viszonyulva saját identitására kérdezzen rá.
Kik voltunk, kik leszünk?
A válasz keresésében, a válasz megadásában az időt álló tárgyak, de még inkább a változó időben erőt és biztonságot adó szimbólumok segíthetnek nekünk. Mindezek azonban nem létezhetnének, ha nem lennének olyan emberek, akik a helyükön vannak, és akik a változások ellenében stabillá, értékek központjává, mintaadóvá formálják ezt a Helyet – a szülőfalujukat.
Az idő nem uralta, hanem egyre inkább szolgálta Kovács Piroskát.
Kívánjuk neki, hogy elképzelt, elkezdett munkáit véghez vigye, befejezze.
És kívánjuk, hogy a máréfalviak, a székelyföldiek tisztában legyenek azzal, hogy Kovács Piroskának köszönhetően kik voltak, kik lesznek.
Oklevél
Sajtóközlemény
Székelyföld kiemelkedő önkénteseit díjazták
Marosvásárhelyen adták át első alkalommal az Orbán Balázs-díjat
Hargita Megye Tanácsának kezdeményezésére a II. Székelyföld Napok keretében Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa első ízben adományozta az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért, a szülőföldön való megmaradásért és a közösségi értékek megőrzéséért tevékenykedtek. A díjátadás ünnepélyes eseményét a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szervezték meg június 8-án.
2011 az Önkéntesség Európai Éve, ezért az első Orbán Balázs-díjat az önkéntesség jegyében adta át Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, valamint az esemény házigazdája, Lokodi Edit Emőke, aki az RMDSZ Maros Megyei Önkormányzati Tanácsának elnökeként vett részt a rendezvényen.
Lokodi Edit Emőke elmondta, olyan személyeket nevesített a három megyei tanács, akiknek életcélja, életfeladata és életvallása az önkéntesség, akik tevékenységeik során nem azt kérdezték, hogy mit kapnak munkájukért cserében, hanem önzetlenül, a közösségért cselekedtek, és szeretetüket adták.
Borboly Csaba beszédében kiemelte, a három székely megye Székelyföldért való közös tevékenysége nem lenne teljes, ha nem figyelnének értékeikre, nem emelnék ki azokat a személyeket, akik önzetlenül sokat tettek ezért a térségért, és akiket a székelyek napszámosainak nevezett.
– Három olyan személyt díjazunk, akik méltó utódai Orbán Balázsnak. Ők a székelyek napszámosai, akik sokat cselekedtek Székelyföldért, és méltóak arra, hogy kifejezzük tiszteletünket irántuk – mondta a Hargita megyei tanácselnök.
Tamás Sándor szerint „mindannyiunk, székelyek szívében ott van Székelyföld erős érzete, és teret, lehetőséget kell biztosítani az embereknek, hogy ezt az érzést ki lehessen nyítani, hogy ne csak magunkban érezzük, hanem közösségi szinten is meg tudjuk jeleníteni. Ezt szolgálja az Orbán Balázs-díj is”. A tanácselnök beszédében hangsúlyozta, „egyesek ha akarják, ha nem, Székelyföld létezik”.
Hargita megye díjazottja Kovács Piroska nyugalmazott pedagógus, a székelykapuk felújításának kezdeményezője és lelkes szorgalmazója. Kovászna megye Váncsa György önkéntes tűzoltóparancsnoknak, Maros megye pedig Simon Juditnak, a HIFA Egyesület vezetőjének ítélte oda az Orbán Balázs-díjat.
Kovács Piroska hivatásként élte meg pedagógus tevékenységét. Ezen túlmenően azonban felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a közösség életében is. Kiemelkedő tevékenysége a székely kapuk védelmében mutatkozott meg. “Kovács Piroska sikerre vitte vállalt feladatait. Előbb a máréfalvi, majd az udvarhelyszéki székelykapukat dokumentálását végezte el, ma is keresett könyve, a Székelykapuk Máréfáván 2000- ben jelent meg. A könyv egy szélesebb koncepcióba illeszkedett, hiszen már működött Máréfalván a Kovács Piroska által animált Kőlik Hagyományőrző Egyesület, már rendszeresen megtartották a Székelykapuk napját, és már körvonalazódott a székelykapuk rehabilitációja. Közösségszervező, értékmentő, értékteremtő, és amire ő talán a leginkább örvend: a kaputulajdonosok gondolkodásmódját megváltoztató munka bontakozott ki Kovács Piroska vezetése alatt. Ma már Máréfalván mindenki büszke a régi vagy újabban állított kapujára” – áll a díjátadáson elhangzott laudációban.
Váncsa György 83 éves sepsikőröspataki önkéntes tűzoltóparancsnok a faluközösséget szolgáló önzetlen tevékenységét ismerték el az Orbán Balázs-díjjal. Laudációjában ez áll: “1942-ben, 17 évesen lépett be a helyi tűzoltók közé és közel hetven éve szolgálja a falu érdekét, önkéntesként. Tűzoltó egyenruháját ma is szívesen veszi fel. Talán a falu lakossága is így ismeri a legjobban. A tűzoltással járó teendők mellett Váncsa György kivette a részét az évről-évre megszervezett
„maszkázásból” (farsangi mulatság) és tűzoltó bálokból is, hisz ezek jövedelméből tudták fedezni a testület kisebb kiadásait. Az önkéntes munkára a lelkiismerete késztette őt, hisz „benne van a vérükben” – vallja Váncsa György. A siker titka pedig a legalább heti kétszeri gyakorlat, mondja. Az Orbán Balázs-díj odaítélésével, Váncsa Györgyön keresztül szeretnénk üzenni minden önkéntes tűzoltónak, akik – időnként életüket is kockáztatva – a közösség érdekében dolgoznak.”
Maros megye díjazottja, Simon Judit, amint az a laudációban is elhangzott, „nagyon
erős ember, mind amellett, hogy élete egy kerekesszékhez kötött. Ez az ember megmutatta, hogy számára nincs akadály, hogy az emberség nem függ össze a mozgásképességgel, sem a gazdagsággal, sem a hiper-szuper autókkal, sem a kacsalábon forgó palotákkal.
Simon Judit a HIFA-Románia Egyesület egyik alapítója és egyben az egyesület lelke is. 2000 óta fáradhatatlan és rendíthetetlen kitartással tesz annak érdekében , hogy az egyesület célkitűzését megvalósíthassa: az emberi méltóság kibontakoztatása és megőrzése minden embertársa számára, különösen a sérült és krónikusan beteg felnőtt személyek, valamint a kedvezőtlen környezetben levő gyerekek és fiatalok számára. Ez a célkitűzés híven tükrözi az egyesület nevének értelmét is Hilfe für Alle: – Segítség Mindenkinek.”
A Hargita Megye Tanácsa által felajánlott, Orbán Balázs arcképével díszített ezüstemlékérmet oklevél és pénzjutalom kíséretében adták át a díjazottaknak. Az eseményt Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő moderálta, és szintén helyi előadóművészek fellépése tarkította.
Csíkszereda, 2011. június 9.
Kovászna megye – Váncsa György
Maros megye – Simon Judit
