Forrás és fotó: Hargita Népe

A megye idei költségvetéséről, az aktuális nagyberuházások fontossági sorrendjéről, a pragmatikus gondolkodás és a kiszámítható cselekvés elvéről, a legfontosabb teendőkről és a legmerészebb elképzelésekről kérdeztük a megyei önkormányzat elnökét.

– Általános felvezető kérdéssel akartam kezdeni, olyasmivel, hogy 130 napja iktatták be Hargita Megye Tanácsának elnöki tisztségébe, vagy hogy 2008 óta Ön az első udvarhelyszéki elnök. Mégis az foglalkoztat, hogy a folyosói fáma szerint reggelente papírpohárban hozza magával a kávét. Vagyis hogy Ön voltaképpen naponta ingázik.  

– Nagyon szeretem a jó kávét, és Udvarhelyen van a megye egyik legjobb kávézója, a Vekker. Korán nyitnak, ha úgy alakul, ott vásárolok kávét. Ha meg nem alakul úgy, szerencsémre felfedeztem, hogy a megye másik kiváló kávézója itt van Csíkban – a Rubiq. A jó kávé valóban nagyon fontos nekem, de a kérdése második feléből úgy vélem érteni, az időbeosztásomra kíváncsi.

– A rutinjára. 

– Ez a napi rutinom: fél ötkor kelek, hideg zuhany, utána 41 perc emelkedőre való gyaloglás a gépen, közben megiszom egy liter vizet, utána elfogyasztom a nap első kávéját, közben eszem egy kis diót, áfonyát. Olvasok 41 percet, utána még egy zuhany, majd 7 előtt indulok Udvarhelyről, és 8 előtt már itt vagyok Csíkban.

– És az autóban? Mert úgy gondolom, nem vezet?

– Nem. Hangoskönyvet hallgatok.

– Ez egy nagyon fegyelmezett rutinnak tűnik nekem. A munkanapja is ilyen rigorózus?

– Na, az nem tud ilyen lenni. Éppen ezért fontos, hogy a napot úgy kezdjem, hogy van egy egy keret, egy biztosság. Telefonra nem nézek reggel hétig.

– Az emelkedőre gyaloglásért nem, de ezért irigylem…

– Igen, ezek jó dolgok, mert így minden nap úgy indul, hogy nyugodt, kreatív lélekállapotban érkezem meg a munkahelyemre. Amire szükség van, mert a napi munka viszont sokszor zaklatott iramú, ütemű. Jelenleg nagyon sok személyes egyeztetésem is van az intézményen belüli igazgatókkal, más intézmények vezetőivel, polgármesterekkel. Igyekszünk úgy hangolni az év első negyedét, a költségvetés és az átszervezés tekintetében is, hogy utána az a vezetői szemléletmód, mentalitás, amellyel én rendelkezem, jól összeillő legyen a megyei intézmény egészével.

– Ha megengedi, térjünk rá a komolyabb kérdésekre. Emlékszem, beiktatási beszédében is visszatért korábbi gondolatára, miszerint 2024 vízválasztó lesz, történései „legalább egy évtizedre meg fogják határozni magyar közösségünk jövőjét”. Azt már tudjuk, hogy társadalmi-politikai értelemben 2024 történései átnyúltak 2025-re. Még előttünk áll az államelnökválasztás, az országban a politikai közhangulat felfokozott, a nemzetközi politikai térben földrengésszerű változások vannak. Azt mondta, ilyen időkben Ön három motívum mentén fog dolgozni: pragmatikusan gondolkodni, világosan beszélni, kiszámíthatóan cselekedni. Tartja ezt a krédót?

– Mindenképpen.

– Ha jól értem, a „pragmatikusan gondolkodni” elve Önnek azt jelenti, hogy a viszonylag szűkös erőforrásokat arra kell szétosztani és felhasználni, ami a lehető legnagyobb társadalmi hasznot, hatást eredményezi. Mi élvez akkor prioritást?

– Erről a költségvetés tükrében tudunk beszélni, és azt fogják látni a tanácsos kollégák és a Hargita megyei lakosok, hogy – részben saját büdzséből, nagyobb részben kormányzati és uniós pályázati programokból – háromszor akkora beruházási érték szerepel az idei költségvetésben, mint tavaly. A tényállás meg az, hogy sok projekt, amelyekre az elmúlt években pályáztunk, most jut el a megvalósítási fázisba. Nekünk arra kell koncentrálnunk, hogy ebben a szakaszban napi szintű, szoros kommunikációt tartsunk fenn a kivitelezővel, és a felmerülő problémákat próbáljuk azonnal megoldani. Mert minél tovább húzódik egy pályázat kivitelezése, annál nehezebb megfelelően, hatékonyan lezárni. Tudnék mondani példát.

– Említett továbbá a beszédében négy kulcsszót: közlekedés – elsősorban közúti infrastruktúra –, egészségügy, oktatás és kultúra. Ez halmaz vagy sorrend?

– Ez halmaz. Tudom, hogy a legtöbben az utak aszfaltozását várják tőlünk. Ilyen tekintetben Hargita megye nem áll jól, ha azt nézzük, hogy közel ezer km megyei utunk van, és ennek fele van leaszfaltozva. De tisztán kell beszélnünk: nem fogjuk a következő négy évben a többi négyszáz-valahány kilométert leaszfaltozni. Hanem mindenekelőtt be kell fejezni azokat a vállalásokat, ahol finanszírozási szerződésünk szerződésünk van: ilyen a 137-es, Székelykeresztúr–Székelyudvarhely útszakasz, az Ócfalva–Kányád–Derzs-megyehatár, valamint a Kányád–Városfalva–Oklánd–megyehatár, az ún. Lot 3. – összehasonlításként: Kovászna megye ugyanakkor kapott finanszírozást ennek az útnak a náluk folytatódó szakaszára, mint Hargita, s míg ők mondhatni befejezték, mi még hozzá sem fogtunk… A felcsíki térségben a 125-ös út Dánfalvától Balánbányáig tartó részére most készítjük a tervet, a Regionális Operatív Programból kívánjuk finanszírozni, és szeretném, ha 2026-ban el tudnánk indítani. Gyergyó vidékén a Tölgyes–Ditró útszakasznak van egy része, amit idén szeretnénk befejezni, kezdjük a technikai tervét egy Orotván belüli 1,7 km-es szakasznak, és van egy rég tett ígéretünk Gyergyóremetének, a hulladéklerakóhoz vezető út megépítése, ami óriási költségvetésű munkálat, de lássuk, milyen megoldásokat és értékeket ad majd rá az előtanulmány.

– Szintén óriási költségvetésű, és már zajló beruházás a megyei kórház bővítése. 

– Amikor az RMDSZ visszakerült a kormányra, át tudták tolni az Országos Beruházási Társaságon, hogy a sürgősségi részleg építése folytatódjon, de letettünk még nagypályázatot a csíkszentmártoni fejlesztő központ korszerűsítésére, illetve a megyei kórház egy újabb szárnyának megépítésére, 344 ágyas bővítésére.

– Úgy tudom, ez lesz a megyében a legnagyobb, közpénzből megvalósuló beruházás.

– Ha megnyerjük. Pontozási sorrend van, saját számításaink szerint jó, 70 fölötti pontszámot érünk el. Én megválasztásomkor azt kértem a szövetségi elnöktől és a kormányzati csapattól, hogy ebben a törekvésünkben segítsenek.

– Milyen kulturális stratégiája van?

– A kulturális alintézményeinket megerősíteni kívánom, úgy, hogy a kulturális pályázati kiírást átviszem hozzájuk: az adott kistérség kulturális egyesületei pályázzanak a területileg illetékes kulturális alintézményhez. Ezzel erősítem az alintézmények jelenlétét a térségben, plusz egy élő kapcsolatot állítok fel a kultúraszerető és -gyakorló civil közösség és az intézményeink között. Továbbá az igazán kiemelkedő, közösségi élményt okozó kulturális eseményeket fogjuk nagyobb mértékben támogatni. A turisztikában pedig készülünk 2027-re.

– Utóbbiról szólva: tudom, hogy alelnökként Ön és a csapat rengeteget dolgozott azért, hogy Hargita megye megkapja és viselhesse az Európa Gasztronómiai Régiója címet. Hogy látja, mire számítsunk ezzel kapcsolatban?

– Én arra számítok, hogy rendszerezetten tudjuk megmutatni Hargita megye gasztronómiai sokszínűségét, gazdag kínálatát, értékeit. A megye sokkal nagyobb vizibilitást kap a nemzetközi térben. Van két évünk, hogy erre felkészítsük Hargita megyét. Van egy nagyon jó stakeholder csapat: vendéglátósok, éttermesek, egyetemi professzorok, önkormányzatok, és mindezt a Visit Harghita szakmai csapata fogja össze. Azt szeretném, hogy 2026 végén már kiadványokban, éves eseménynaptárban tudjuk az ide látogatók elé tenni a gasztronómiai év részletes ajánlatát. Továbbá fontos, hogy a most még különálló sejtekként zajló eseményeket láncba fűzzük, szervezetté alakítsuk.

– Véleményem szerint azért is nagy lehetőség ez a díj, mert a nemzetközi reflektorfényt egy ideig ránk irányítja, anélkül, hogy nagyon sokat kellene ezért fizetni a világosítóknak. De jól látom, hogy közben a belföldi, román vendégek idehozására is koncentrálnak?

– Igen. Szeben után Hargita megye a második az országban, amelyik elnyerte a gasztronómiai régió címet. Ez talán némi irigységet is generál, de én országos szinten az szeretném elfogadtatni, hogy Hargita megyén keresztül Romániából mutatunk meg egy darabot, és hasznos lenne, ha ehhez számíthatnánk a bukaresti minisztériumok, a turisztikában érdekelt intézmények segítségére is. Ezért úgy döntöttem, hogy az ügyben a kommunikáció terén politikusként eggyel hátrébb lépek, a Visit Harghita lesz, aki a kommunikációt összefogja, illetve nagyköveteket fogunk nevesíteni. Az első Răzvan Pascu elismert és ismert turisztikai szakember, aki románként úgy tud beszélni Hargita megyéről, hogy ismeri, szereti és nincsenek előítéletei. Egyébként pedig nem most, hanem még 2020-ban, a Covid-járvány idején döntöttük el, hogy teljes erőbedobással ráállunk a belföldi piacra, és ennek már látszik is az eredménye. Románia egy 18 milliós piac, Brassóban egy évben egy-másfél millió turista fordul meg, Csíkszereda vagy Udvarhely pedig másfél órára van onnan. Ezt ki kell használni.

– Korábban azt mondta, megyei fejlesztési tervet készítenek, amely tíz évre előrevetíti a főbb beruházásokat. Hogy állnak ezzel?

– Nem a legjobban, bár nem is vagyunk még elkésve. Ugyanakkor azt is mondtam: nem én szeretném diktálni, hogy a megye három térségében mi legyen a prioritás. Gyergyó és Udvarhely zónájában már több egyeztetésen vagyunk túl, Csík térségében pedig bízom benne, hogy a Csík Területi RMDSZ lehetőséget teremt arra, hogy itt is találkozzak a polgármesterekkel.

– Akkor aktualitásokról kérdezem. Tudom, hogy elfogadás előtt áll a megyei költségvetés. Olyan gazdasági miliőben, ahol a kormány diétát ír elő az állami szektornak, az inflációs drágulás magas, a pénzügyminisztérium folyosóiról az hallatszik, hogy mindenre van pénz, de semmire sincs elég, a fejlesztési minisztérium pedig maga is adósságtörlesztéssel kezdte az évet. Milyen mértékben csorog le mindez a megyei önkormányzat szintjére? A tavalyihoz mérve mennyivel kisebb a büdzsé?

– Nem jelentős a különbség. Annak köszönhetően, hogy Tánczos Barnának hívják a pénzügyminisztert, az országos büdzsé összeállításánál figyeltek arra, hogy számottevően ne kurtítsák meg a helyi önkormányzataink, és a megyei tanács költségvetését se, tehát az nagyjából azonos a tavalyival. Problémát inkább az okoz, hogy míg ugyanolyan bevétellel számolunk, mint tavaly, közben már más az inflációs környezet. Egy másik tényező, hogy a megyei gyermekvédelem tavaly 85 millió lejes költségvetéssel működött, idén 10 millióval nagyobbal tervez, és a tavaly a gyermekvédelmi és szociális kérdésekre fordítandó 10 százalék helyett a megyei önkormányzat 20 százalék fölött kellett finanszírozást vállaljon – ha ez idén is így lesz, nagy gondot jelent. De őszintén megvallva, nekünk a legnagyobb nehézséget az fogja okozni, hogy a Regionális Operatív Programból megvalósuló útmunkálatokat hogyan tudjuk úgy összehangolni, hogy ne kerüljön a megyei önkormányzat fizetésképtelenségi helyzetbe. Ez lesz az év legnagyobb kihívása, és én ettől az egytől tartok.

– Valóban nagyon költséges futó és előirányzott projektjeik vannak.

– A 137-es út 160-170 millió lejben fog megállni, a Lot 3-as 123 millió lej plusz ÁFA. Csak ez a két projekt körülbelül akkora, mint a megyei önkormányzatnak egy éves költségvetése. Az Udvarhely–Keresztúr út esetében 103 millióra kaptunk számlát a tavalyi évben, ebből 63 milliót kifizettünk a saját költségvetésünkből, amiből tavaly egész évben 22 milliót kaptunk vissza a fejlesztési minisztériumtól, idén január-februárban 22 milliót. Ennyit tesz, ha az RMDSZ kormányon van. Bár még mindig nem vagyunk boldogok, mert így sem vagyunk a pénzünknél, illetve még mindig van 40 millió lej, amire még a számlát sem tudtuk feltölteni, és még 60 millióra fogunk júniusig számlát kapni. Ezt kisakkozni nem lesz könnyű feladat. Azt is tervezzük, hogy megnöveljük a hitelkeretünket 25 millió lejjel, amit majd a Lot 3-nál hasznosítunk, úgy, hogy tervezünk egy 10 százalékos előleget is lehívni. Tehát patikamérleget használunk, ha valami elcsúszik, nem jól alakul, gyorsan fizetésképtelenség állhat be.

– A sajtóban bejelentette, hogy hatékonysági átszervezést, illetve 10-15 százalékos karcsúsítást tervez a megyei önkormányzat – indokolatlanul nagy – személyzeti listáján. Jelenleg van 197 alkalmazott, 218 poszt. Kik mennek? A portás vagy az igazgató?

– Az igazgatók semmiképp.

– Ennek a portások nem fognak örülni…

– Ők sem mennek. Fontos, hogy nem nevekről, hanem posztokról beszélünk, olyanokról, amelyek nem elég hatékonyak vagy kiválthatók. Én azt kértem a humánerőforrásért és menedzsmentért felelős igazgatótól, hogy minden struktúrán, igazgatóságon belül ésszerűen módosítsunk. Például hogy az utas beruházásokat előkészítő és megpályázó részleg kerüljön egy helyre a kivitelezéssel, mivel a szoros együttműködésük, hatékony kommunikációjuk elengedhetetlen. A közbeszerzést megerősítenénk és a jogi kérdéseket, a peres ügyeket is odatennénk, mivel ezek legtöbbször összefüggésben állnak. A civil szervezeteknek szóló pályázatok, programok vezérigazgatósága visszakerül a tavalyi májusi, nem szerencsés átszervezés előtti státusába, emellett apróbb feladatkörök kerülnek még átszervezésre. A közigazgatási rendszer olyan, hogy ha egy átszervezés nincs alaposa, akár évekre visszamenőleg előkészítve, akkor azt nem lehet végrehajtani. Ezért én most minimális változásokat hajtok végre, és ha van rá mód, akkor szeretnénk, hogy azok a kollégák, akik majd nem tudják velünk folytatni a munkát, transzfer révén tudásukat más dekoncentrált intézményeknél, önkormányzatoknál hasznosíthassák.

– Még egyetlen, a munkaszervezésre vonatkozó kérdés: hol látja az alelnökök helyét, ők milyen területen kellene tevékenykedjenek?

– Az egyik alelnök pillanatnyilag el vant tiltva, de reméljük, ügye hamar tisztázódik (az interjú készítésekor Barti Tihamér hatósági felügyelet alatt állt – szerk. megj.). Egyébként azt mondtam az alelnököknek, hogy az átszervezésig nem kívánok hatásköröket leosztani, azért sem, mert annak még a látszatát is el akarom kerülni, hogy az átszervezéssel tőlük veszek el valamit. Mindenre nyitott vagyok, amit az alelnökök fontosnak tartanak, vagy amiben segíteni tudják az intézmény tevékenységét. Egyetlen feltételem van, és ezt előre leszögezem: a megyei önkormányzatot nem lehet két- vagy háromfelé vezetni. A megyei önkormányzat elnöke én vagyok. A törvény szerint a legnagyobb felelősség az elnököt terheli, s mivel felelősséget nem lehet elvenni az elnöktől, ezért a hatáskört sem. Ez eddig is így volt. Arra, hogy naponta cirkuszoljunk, és egymást győzködjük, hogy mi a jó irány, nekem nincs időm. A hatékonyságért én felelek.

– Erős felhatalmazást kapott rá, több mint százezer embertől. A frakcióban milyen a helyzet?

– A frakcióban igyekszem a konzultálást és az együttműködést minél szélesebbre kiterjeszteni. Például: a költségvetés elfogadásánál a legszélesebbre nyitottam a kapukat – ilyenre, amióta emlékszem – és 2012 óta vagyok megyei tanácsos – még nem volt példa. Vagyis: először összeállítottuk a költségvetés tervezetét az igazgatókkal, a gazdasági osztállyal, utána az önkormányzat gazdasági szakbizottsága átnézte és javaslatokat fogalmazhatott meg, ezután az RMDSZ-frakció megkapta tőlem a költségvetés tervezetét konzultálásra, hiszen a tanácsban a frakció nagyobb, mint kétharmad, azaz a lakosság az RMDSZ-nek erős felhatalmazást adott, ezért velük konzultálok a költségvetésről, és a tervezet végső formája, amit kiküldtem minden megyei tanácsosnak, az, amit a frakcióval már megvitattunk, és amire a frakció igent mondott. Továbbá a Hargita Megyei Egyeztető Tanácsban is meg fogom tárgyalni a főbb irányvonalakat az RMDSZ-es vezetőkkel.

– Utolsó kérdéseim a nagypolitikára és az Ön személyes politikájára vonatkoznak. Vegyül ez utóbbit. Gondolatkísérletként: ha nem gördülne elé átléphetetlen akadály, mi az, amit mandátuma során leginkább szeretne véghez vinni, vagy aminek megvalósulását a legfontosabbnak találná?

– Amire én gondolok, az nagyobb léptékű, nehezen megvalósítható, meg talán nem is csak egy megyeitanács-elnök feladata. A legfontosabb az lenne, hogy a mi közösségünk elhiggye magáról, hogy a saját kezében van jövőjének alakítása. Úgy látom, nagyon sok esetben az emberek várják, hogy ezt valaki megoldja helyettük. De igazából már az apróbb dolgokat is. Ebben van felelősségük azoknak, akik elhitették, hogy mindenhez, minden dolog megoldásához szükséges valaki „fentről”, egy politikus, egy elnök. Nem. Itt mi köszönhetjük az embereknek azt, hogy egy ideig pozícióban vagyunk, mi szolgáljuk az embereket. Az, amit az elmúlt évben megtapasztaltunk itthon, hogy a megye végre országosan dobogós tudott lenni választási részvételben, el kell hitesse a közösségünkkel, hogy ha akarjuk, többet és jobban tudunk csinálni, mint mások. Csak egyszer hinni kell abban, hogy ezt meg tudjuk csinálni, bízni kell a közösség tagjaiban, az erőforrásainkat az építkezésre kell összpontosítsuk, és el kell engedni azt, ami nem segít ebben. Ez óriási kihívás. Én nagyon haragszom azokra, akik megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy nem vagyunk képesek nagy megvalósításokra.

– Ez egy értékes gondolat, köszönöm, hogy megosztotta. Azért most kívánjon olyat is, amit mondjuk betonból meg lehet építeni.

– Ha egy dolog, amit kívánhatok: hogy zöldmezős beruházásként sikerüljön megépítenünk egy új épületet a Szent Anna iskola számára. Ennek kettős hozadéka lenne: egyrészt a speciális oktatási igényű gyermekeknek egy korszerű intézményt tudnánk biztosítani, másrészt ez által a mostani terület rendeltetését vissza tudjuk adni a ferenceseknek, és így ki lehetne alakítani Csíksomlyón a kegytemplom ölelésében egy olyan „Márton Áron-i” teret, ami a zarándokok, de talán az összmagyarság számára is jelentőséggel tudna bírni. Ez egy nehéz feladat, mert egy ilyen iskolaépület felépítése 60 millió lej értéket jelent. De minden az első lépéssel kezdődik, most ott tartunk, hogy próbáljuk megtalálni az ehhez kellő pályázati forrást.

– Az idei – ismét – választási év lesz. Felfokozott közhangulatban várja az ország az államelnökválasztást. Mit gondol, milyen hatással lesz az a magyar közösségre?

– Ha megnézzük a tavalyi év második felét, hogy a világviszonylatban történt földrengészerű strukturális változások alapjaiban rengették meg mindazt, amit eddig axiómának hittünk és merőben új irányokat jelölnek ki, akkor beigazolódik a hipotézis, hogy ami most történik, az legalább egy évtizedre meghatározza majd a közösségünk sorsát. Ez új helyzet, de nekünk vannak régi reflexeink. Mi megtanultuk, hogy a mi ügyeinket mi kell megoldjuk, azok csak számunkra fontosak, két szép szemünkért senki nem tesz semmit értünk. Igazunk akkor van, ha van erőnk azt kiharcolni, és a „jár”-ból is csak akkor jut, ha van képességünk megszerezni. Nekünk most az az érdekünk, hogy segítsük az országot a demokrácia útján maradni és haladni. Az RMDSZ az elmúlt 35 év során nem árult zsákbamacskát, most is nyíltan mondjuk, hogy a jelenlegi opciók közül az ország és a mi magyar közösségünk számára is Crin Antonescu a megfelelő jelölt. Nem tökéletes, voltak vitáink, volt, amikor ő akadályozta meg, hogy kormányra kerüljünk, de ha a nagy képet nézzük, és azt, hogy kik a többiek, akkor legalább annyit elmondhatunk, hogy ő a mi közösségünket nem sértette meg, tisztelettel viszonyult felénk.