Laudáció

Cseke Gábor Kolozsváron született, de bevallása szerint gyökerei diszkréten hálózzák be egész Dél-Erdélyt. Több évtizedes kolozsvári és bukaresti tartózkodás után szülei csábítására telepedett meg Csíkszeredában. Egy interjúban így vallott a városról: Csíkszereda számomra a menekülést és a megnyugvást jelenti. Az emberszabású léptékek, az, hogy minden elérhető közelségben van, számomra oázissá teszik az amúgy hideg, ködös, de tavasszal, nyáron és ősszel roppant barátságossá (is) váló várost az Olt völgyében. Innen már nem igazán vágyom sehova.

Magáról többek között egy alkalommal így nyilatkozott: „Amatőr író vagyok. Ezt nehéz volt elfogadtatnom magammal, s talán csak most, kifelé tartván az időből, döbbenek rá, hogy ez csöppet sem dehonesztáló, épp csak nem mondom azt a fehérre, hogy fekete. És fordítva. Amatőr vagyok, mert igazából azért írok, hogy örömet szerezzek vele magamnak. Már rég azért írok csak, hogy írjak – megélhetési gondolatok nélkül. Ezt akár grafomániának is nevezhetnénk, de igazság szerint: a zenésznek állandóan zenélnie kell, az írónak pedig írnia. Végül is csak az eredmény számít.”

Rendkívül aktív volt, minden kulturális rendezvényen jelen volt. Sokirányú, szerteágazó  tevékenységét lehetetlen felsorolni. Folyamatosan jelen volt írásaival a virtuális térben, honlapot és több tematikus blogot is szerkesztett, digitalizált, könyveket szerkesztett.  Tudatos, következetes munkájának köszönhetően kortárs hazai magyar írók művei kerülhettek fel a világhálóra.

Csíkszeredába költözése óta jelen volt a város életében, kulturális rendezvények, író-olvasótalálkozók, könyvbemutatók aktív résztvevője volt. Mindezek mellett kivételes empátiával követte a könyvtár mindennapi életét.

Kortársa, Bölöni Domokos írta róla: Vannak emberek, akiket folyamatosan valamiféle hétköznapi glória leng körül. Jó velük lenni, akkor is, ha több száz kilométerre élnénk egymástól.
Ha valaha megalkotják a romániai (szórvány-, tömb- és össz-vissz-) magyar lapszerkesztő szobrát, az egyik lehetséges „modell” Cseke Gábor lehetne.

Cseke Gábor sokrétű tevékenységéért díjak, elismerések sorát kapta. A Magyar Nyelv Napja alkalmából szervezett rendezvényen Hargita Megye Tanácsa post mortem Életmű-díjjal ismeri el kiemelkedő írói, költői, publicisztikai és szerkesztői, valamint művelődéssszervezői tevékenységét.

Közelebb kerülhettünk Cseke Gábor személyéhez

A tavaly elhunyt Cseke Gábor író, szerkesztő, költő, műfordító tiszteletére szerveztek emlékestet a magyar kultúra napján, hétfő délután, a Kájoni János Megyei Könyvtárban. A résztvevők személyes történetein keresztül jobban megismerhettük és közelebb kerülhettünk Cseke Gábor személyéhez.

Kovács Andrea 2024. január 22., 22:37

Pályatársai és barátai tisztelegtek Cseke Gábor előtt.Fotó: László F. Csaba

Cseke Gábor kolozsvári születésű újságíró, költő, író, szerkesztő, műfordító közel két évtizeden át volt Csíkszereda kulturális életének egyik meghatározó személyisége. Tavaly, 82 éves korában hunyt el, emlékére a magyar kultúra napján emlékestet szerveztek, ahol pályatársai és barátai tisztelegtek személye előtt. Az eseményt – melyen Cseke Gábor gyermekei, Anna, Péter és Attila is jelen voltak – a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében szervezték meg, nem véletlenül. Mint Gyulai Arthur, az intézmény vezetője megnyitóbeszédében elmondta: Székedi Ferenc újságíró, publicista javaslatára és több mint félszáz csíkszeredai polgár beadványának eleget téve a könyvtár előadóterme mától Cseke Gábor nevét viseli, így hétfő este az előadóterem falán elhelyezett portréját is leleplezték.

A hétfő délutáni emlékestet Székedi Ferenc moderálta, aki beszédét Cseke Gábor életpályájának felidézésével indította. Elhangzott: az újságíró, költő, író, szerkesztő, műfordító a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán diplomázott 1962-ben magyar nyelv és irodalomból. Az 1960-as évek elejétől az Ifjúmunkás, az Előre, majd a Romániai Magyar Szó szerkesztőjeként dolgozott és alkotott Bukarestben, 2003-as nyugdíjazásáig. Akkor a fővárosi életet kisvárosira cserélte, de az erdélyi magyar értelmiségi létet soha nem adta fel.

Az eseményen dr. Veress Albert pszichiáter úgy jellemezte Cseke Gábort, mint egy „bába”, mert rengeteg fűzfapoéta szárnyainak bontogatásánál „bábáskodott”, többek között az övénél is. Cseke Gábor Csíkszeredában mindenekelőtt a Hargita Megyei Kulturális Központtal alakított ki szorosabb és hosszú éveken át megőrzött kapcsolatot, Ferencz Angéla, a kulturális központ igazgatója elmondta, emlékeiben egy nagy, gomolygó jóságként él, aki mindig segítőkész volt, soha nem bújt ki a munka alól és értő figyelemmel közeledett hozzájuk.

Fotó: László F. Csaba

Ádám Gyula fotóművész közös történeteik felidézésével emlékezett meg Cseke Gáborról, egyúttal azt is elmondta, hogy van egy közös, teljesen nyomdakész állapotban lévő könyvük, mely még kiadás előtt áll. Ez a fotóművész 120 fényképét és a Cseke Gábor által hozzájuk írt verseket foglalja magában.

Az emlékest során bemutatták a Cseke Gábor által szerkesztett honlapot, a Kafé Phoenixet is, melyet ma ujkafe.website néven lehet megtekinteni. Ez lehetőséget biztosított arra, hogy felkarolja, közölje az új szerzőket, költőket, írókat, publicistákat, fotográfusokat. Közöttük volt Ady András is, aki felidézte, hogy mielőtt megismerte Cseke Gábort, úgy gondolta, hogy a tisztelet és a szeretet két különböző, legalábbis elhatárolható dolog, de nála ezek összekapcsolódtak. Székedi Ferenc elmondta: a Kafé arra is kiváló módot teremtett, hogy Cseke Gábor a múlt és a jelen összefüggéseit feltáró, saját olvasónaplóit és más könyvek kéziratait közölje. Kapcsolatai révén ugyancsak ő segített abban, hogy székelyföldi szerzők könyvei felkerüljenek a Magyar Elektronikus Könyvtárba. A gondolathoz Daczó Katalin újságíró, tévészerkesztő kapcsolódott, aki kifejtette: minden könyv, mely Cseke Gábor által került fel a Magyar Elektronikus Könyvtárba, az eredeti szöveg mellett a hozzá kapcsolódó kritikákat, életrajzokat, pluszinformációkat is tartalmazza.

Cseke Gábor két utolsó könyvét, melyek emberekről, sorsokról szólnak, Sarány István újságíró, a Hargita Népe munkatársa gondozta, aki rendkívüli munkabírását emelte ki. Felidézett egy 2017-ben készült interjút, amikor a különböző alkotói minőségeit feszegető kérdésére válaszolva kifejtette:

„rendszerint éppen annak érzem magam, amit pillanatnyilag végzek. Ihletett pillanataimban költőnek szeretném tudni magam, viszont amikor történeteket mesélek, író vagyok. Ha véleményemnek próbálok illő formát találni, akkor publicistának. Legtöbbször viszont a szerkesztőszerep jutott ki nekem az életben, annak örömeivel és sárkányaival kellett megbirkóznom évtizedeken át. E sárkányok rendkívül makacs küzdőfelek, nehezen eresztenek”.

A könyvtár volt a második otthona, éveken át jegyzetelt, olvasott, elemzett és vezette az olvasókört, folytatta Székedi Ferenc, majd Kelemen Katalin könyvtáros szavain keresztül megismerhettük Cseke Gábor olvasóteremtő, értelem- és értelmiségmegőrző oldalát. A könyvtáros visszaemlékezését Márton Árpád festőművész történetei követték, aki mindig tiszta, szelíd és felkészült személynek látta.

A személyes történetek után Cseke Gábor életművének és munkásságának ismeretében Hargita Megye Tanácsa a gazdag és szerteágazó tevékenységet post mortem Pro Cultura Hargitae díjjal ismerte el, a díjat Borboly Csaba megyeelnök adta át Cseke Gábor gyermekeinek. Majd az est fénypontja következett, amikor leleplezték az előadóterem falán elhelyezett Cseke Gábor-portrét, mely Siklódy Ferenc grafikusművész alkotása. Az utolsó megszólaló Cseke Gábor egyik fia, Attila volt, aki úgy fogalmazott: „Örvendek, hogy édesapám Önöket találta itt, Csíkszeredában.”