Hargita Megye Tanácsának kitüntetései
szerda, 2019. július 17., 16:27:49
Haáz Sándor

Laudáció

Haáz Sándor neve ma már fogalom. Akárcsak a Gyermekfilharmónia megnevezés. A kettő összefonódott… végérvényesen. Mert Haáz Sándor és a fili egy és oszthatatlan, elválaszthatatlan egymástól. A kettő együtt pedig nem más, mint a megtestesült zene: ártatlan gyermekek hangján megszólaló, ajkán felcsendülő mennyei muzsika, egyszerűségében parádés hangszerkísérettel. A filis gyermekek nagyszülei ilyennek képzelik az angyalok karát, ezért lábad könnybe a szemük, mikor az unokák szereplését nézik-hallgatják.

Haáz Sándor neve ma már fogalom. Neki sikerült elérnie a zeneoktatás terén azt, amit József Attila híressé vált Születésnapomra című versében mintegy tanári magatartáskódexként így fogalmazott meg: „Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani!” A zene ugyanis a legtöbb iskolában – mondhatni az iskolák túlnyomó többségében – amolyan fölösleges tantárgy, arra jó csupán, hogy a gyermekek kikapcsolódjanak, pihenjenek a matematika és a románóra között, s úgy végzik el az iskolát, hogy a legelemibb zenei ismeretekkel sem rendelkeznek, a klasszikus zene valamiféle úri flanc, a kottaolvasás pedig fura emberkék még furább elfoglaltsága marad számukra. Ezzel szemben Szentegyházán 1982-től kezdve majd' minden iskolás megtanult énekelni, hangszeren játszani, kottát olvasni. Az első tanítványok ma már szülők, akiknek gyermekei ugyancsak Haáz tanár úr karmesterpálcája irányításával képezik hangjukat, szoktatják ujjukat a húrok lefogására, a vonó kezelésére, ajkukat a fúvós hangszerek megszólaltatására, torkukat a szép hangképzésre. S közben lelkük szépül, csiszolódik, amint átitatódik a zenével.

A mai szentegyházi gyermekek zöme olyan családban nőtt fel, amelyben a szülők is muzsikáltak, muzsikálnak vagy énekeltek, énekelnek. Olyan családban, ahol kéznél van az ünnepi viselet, a színpompás székely ruha, ahol becsben áll a hegedű, a klarinét, ahol nem úri huncutság és haszontalanság a kottaolvasás meg a zene klasszikusai nevének és műveinek ismerete, ahol a zene szeretete megtalálja a közös hangot a népzenében és a klasszikus muzsikában.

Haáz Sándor működése a Néri Szent Fülöpéhez hasonlatos: maga köré gyűjtötte a fiatalokat, értelmet adott mindennapjaiknak, s lelkükben elültette a szép iránti vágyat, igényt, közösséggé formálta őket. S tette, teszi ezt vidáman, ha kell, bohóckodva… Népszerűsége kitartó munkájának, következetességének, a gyermekek ezeken alapuló sikerének köszönhető, s nem utolsósorban fülöpi erényeinek: humorának és bolondos egyéniségének.

Haáz Sándornak nem volt könnyű dolga egy olyan családban, amelynek tagjai sokat tettek a közért: nagyapja, Haáz Rezső még a monarchiabeli békeidőkben költözött az egyik végről a másikra, a ma a szlovákiai Felvidékhez tartozó Szepességből a Székelyföldre. Sokrétű tanári, művészi, néprajzi tevékenységének eredménye a város múzeuma, amely jelenleg a nevét viseli. Apja a Sándor nevet viselte, ő is a nagyapa rajztanári mesterségét tanulta, gyakorolta hivatásszerűen. Az ő nevéhez is kötődik a népi értékek feltárása és megőrzése: idősebb Haáz Sándor szervezte meg a frissen alakult Maros művészegyüttes tánckarát és látta el a táncmesteri teendőket.

Ilyen háttérrel kezdte zenepedagógusi pályáját Haáz Sándor 1978-ban. Marosvásárhely és Székelyudvarhely után Szentegyháza lett a harmadik hely, ahol otthon érzi magát. Kezdetben kórust hozott létre, zenekart verbuvált. A kettő egyesítésével harmincöt évvel ezelőtt létrehozta – Nagy Eszter magyartanár kollégája szavaival élve – szokatlanul szép vállalkozását, a Szentegyházi Gyermekfilharmóniát.

Az erdélyi magyar kórusmozgalom kiemelkedő egyénisége, Guttman Mihály zenetanár, karnagy, zenepedagógus varázslónak, varázsló-pedagógusnak nevezte Haáz Sándort, aki nem tesz „Semmi mást, mint azt, hogy tanít és nevel a zene erejével!”. Guttman szerint Haáz Sándor Szentegyházán „tapasztalja, hogy egész lelki és szellemi életünknek, kultúránknak, vissza kell hajolnia a néplélek mélységeibe, és onnan kell öntudatra hoznia, kiművelnie és a világ előtt is megmutatnia mindazt, amire joga van élni a magyarságnak. Mindannyiunk, de főleg tanáraink-tanítóink kötelessége a nép öntudatának emelése.” Ebben a nem ördöngös cselekedetben áll Haáz Sándor munkájának, varázslatának titka, s ez sikerének kulcsa is. Abban, hogy végzi a dolgát, eleget tesz választott hivatásának.

De a fili nem minden. Az ének, a zene szeretete, ismerete arra késztette a közösség tagjait, hogy mentoruk vezetésével rezesbandát verbuváljon, prímásképző tábort szervezzen, fúvóstáborba küldje tanítványait, népzenei vetélkedőket rendezzen, kottás kiadványokat jelentessen meg gyermekek számára, tojásfestő kalákát, tavaszi vakációban bútorfestő tábort, nyári vakációban tájképfestő tábort tartson, az anyagi háttér biztosítására alapítványt tegyen és működtessen, Múzeum Szállót grundoljon, s közben megszervezze a lehetetlent: évente egyszerre százötven gyermeket utaztasson hangszerestől, fellépőruhástól az országban, az anyaországban, Európa közelebbi és távolabbi országaiban vagy nemsokára éppen a tengerentúl.

Régen a kapukon szerszám jelezte, hogy a portán önkéntes tűzoltó lakik, s azt is, hogy bevetéskor mit visz magával. A szentegyházi kapukon időnként kis zászló jelzi, hogy ott filis lakik. Hajdani vagy jelenlegi. Mert a filis generációk szervesen összefonódva követik egymást, a csapathoz tartozás hagyománya apáról fiúra száll. Ezért van az, hogy Haáz Sándor neve ma már fogalom. Akárcsak a Gyermekfilharmónia megnevezés. S a kettő összefonódott, immár végérvényesen.

Székelyudvarhely, 2017. május 25.

 

Emléklap

Sajtóközlemény

Hargita Megyéért Díjat kapott Haáz Sándor

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia vezetőjét tanító és nevelő munkájáért tüntette ki Hargita Megye Tanácsa

 

Haáz Sándort, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia karvezetőjét tüntette ki idén legrangosabb díjával, a Hargita Megyéért Díjjal Hargita Megye Tanácsa. A díjat a XIII. Hargitai Megyenapok rendezvénysorozat keretében megtartott dísztanácsülésen nyújtották át, amelyet a székelyudvarhelyi művelődési ház koncerttermében tartottak május 25-én. Hargita Megye Tanácsa büszke a megye kiemelkedő személyiségeire, a Hargita Megyéért Díjat évente egy alkalommal azoknak a személyeknek adományozza, akik kiemelkedő tevékenységükkel, helyi és országos szinten egyaránt, hozzájárultak a megye jó hírének öregbítéséhez.

A dísztanácsülés résztvevőit elsőként Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere köszöntötte, beszédében közös feladatnak nevezte a biztonságos jövő megteremtését Székelyföldön. A Hargita Megyéért Díj idei és korábbi díjazottainak is megköszönte azt a munkát, amellyel térségünk jó hírét viszik a világban, mondta az elöljáró.

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke is köszöntötte a jelenlevőket, és megnyitotta a dísztanácsülést. Hargita Megye Tanácsa a Hargita Megyéért Díjjal példát kíván mutatni a közösségeknek, hogy azokat, akik tesznek a közösségért, akik lámpásként utat mutatnak egy közösség számára, megfelelően meg kell becsülni és elismerni őket, fogalmazott az alelnök.   

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke üdvözölte a jelen levő korábbi díjazottakat, majd bejelentette az idei díjazottat. A Szentegyházi Gyermekfilharmóniát Székelyföld kulturális nagykövetének nevezte, és bizalmát fejezte ki, hogy Haáz Sándor és csapata ezt a munkát továbbra is becsülettel végzi, ami nagyban hozzájárul a megye kulturális életéhez. Haáz Sándor korábbi megyei tanácsos munkája sokak számára példaértékű és követendő kell legyen, tette hozzá a megyeelnök.

Haáz Sándor neve ma már fogalom, akárcsak a Gyermekfilharmónia megnevezés. A kettő pedig végérvényesen összefonódott, hangzott el a karvezető laudációjában. „Mert Haáz Sándor és a fili egy és oszthatatlan, elválaszthatatlan egymástól. A kettő együtt pedig nem más, mint a megtestesült zene: ártatlan gyermekek hangján megszólaló, ajkán felcsendülő mennyei muzsika, egyszerűségében parádés hangszerkísérettel. (...) Szentegyházán 1982-től kezdve majd' minden iskolás megtanult énekelni, hangszeren játszani, kottát olvasni. Az első tanítványok ma már szülők, akiknek gyermekei ugyancsak Haáz tanár úr karmesterpálcája irányításával képezik hangjukat, szoktatják ujjukat a húrok lefogására, a vonó kezelésére, ajkukat a fúvós hangszerek megszólaltatására, torkukat a szép hangképzésre” – áll a laudációban. Haáz Sándor tanít és nevel a zene erejével, vélik kollégái. 

A Hargita Megyéért Díjat a megyei tanács részéről Borboly Csaba elnök, valamint Bíró Barna Botond és Barti Tihamér alelnökök adták át.

Haáz Sándor megköszönte a bizalmat, és azt mondta, szerencsés embernek érzi magát, ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka a most átvett díj. Háláját fejezte ki mindazoknak, akik a zenei pályára terelték, és mindenkinek azt kívánta, énekeljen jó sokat.

Az esemény ünnepélyes hangulatát a székelyudvarhelyi Quartetto vonósnégyes előadása emelte, fellépésükre a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont közreműködésével került sor.

Székelyudvarhely, 2017. május 25.

 

Sajtóhírek

http://hargitatv.ro/2017/hargita-megyeert-dijat-kapott-haaz-sandor/

http://mihir.ro/ujabb-elismeres-haaz-sandor-zenetanarnak

http://www.rmdsz.ro/sajtoszoba/hir/hargita-megyeert-dijat-kapott-haaz-sandor

http://www.maszol.ro/index.php/kultura/81263-hargita-megyeert-dijat-kapott-haaz-sandor

https://szekelyhon.ro/aktualis/elismertek-haaz-sandor-munkassagat

http://hargitamegye.ro/hirek/hargita-megyeert-dijat-kapott-haaz-sandor.html

Letölthető dokumentumok: