Csík vidéke

A Felcsíki kistérséget alkotó községek: Csíkdánfalva, Csíkszentdomokos, Csíkkarcfalva, Csíkmadaras, Csíkmadéfalva, Csíkrákos, Csíkcsicsó. Lakosainak száma 18790. Területe 58408 ha, melynek 13% szántó, 30% erdő.

Nagyhagymás-hegycsoport (Munţii Hăşmaş, Munţii Hăşmasu Mare) a Keleti-Kárpátok egyik legváltozatosabb domborzatú tájegysége. Mintegy 40 km hosszan és 10–15 km szélességben húzódik Hargita és Neamţ megye határán. Legmagasabb csúcsai: Nagyhagymás (Hăşmaşu Mare, 1793 m), Fekete-Hagymás (Hăşmaşu Negru, 1774 m), Öcsém-tető (1709 m), Likas (1676 m), Egyeskő (Piatra Singuratică 1609 m). A Nagyhagymás vonulatát helyenként fenyőerdők borítják, a kiemelkedő sziklacsúcsok azonban többnyire kopárak. A sziklaormok védett növénye a havasi gyopár.

A Naskalat (Naşcalat) csoportja erint a Csíki-havasokhoz tartozik, annak északi hegytömbje. A Felcsík és a Gyimesek között emelkedő vonulat főbb magaslatai: Naskalat (1566 m), Bocs (1374 m), Lóvész-tető (1290 m), Pogányhavas (1352 m).

A Csíki-medence (Depresiunea Ciucului) az egyik leghosszabb kárpátközi medence. Nyugatról a Hargita-hegység, keletről a homokkő láncolatú Csíki-havasok határolja. Észak-déli irányú, 800-650 m magas hegyközi medence az Olt folyó mentén. A hármas osztatú Csíki-medence tipikus vulkáni elgátolású süllyedék: a Felcsíki-, a Középcsíki- és az Alcsíki-medence.

 

Csíkszenttamást (Tomeşti) a hagyományőrző csíki falvak között tartják számon. A Templomdombon gejzírkitörésből származó opál rakódott le. A határban dolomitos márvány fordul elő fehér, sárga, szürke, sőt vöröses változatban. A krémszínű dolomitos márványt (a krémmárványt) a szobrászok nagy előszeretettel használják.

 Csíkszentdomokos (Sândominic) Jelentős a faipara és a kőbányászata, háziipara és népművészete is gazdag hagyományokkal rendelkezik. Nyugaton a Garados-hegy (948 m) és délnyugaton Garados-farka (906 m) kristályos dolomit masszívuma emelkedik, melynek mészköveit, mozaikját ma is termelik.

 

A Pogányhavas kistérséget alkotó községek: Csíkszépvíz, Csíkszentmihály, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk (Bákó megye). Lakosainak száma 21046 fő. A kistérség területe 34764 ha, melyből 9% szántó, 27% erdő.

Csíki-havasok szűkebb értelemben a flisvonulatnak a Szépvízi-hágótól (1159 m) az Alcsíkot Kászonnal összekötő Nyerges-tetőig (878 m) húzódó része. Fontosabb magaslatai: Sajhavas (1555 m), Szellő-tető (1496 m). Középcsík területén, Csíksomlyó közelében a neogén vulkáni vonulat két hegykúpja is ideékelődik: a Nagy- és a Kis-Somlyó hegye. A vízhálózat többnyire a Tatros folyó felől tárta fel (Csügés, Szulca, Csobános, Uz pataka).

Csíki-medencesor a Maros és az Olt forrásvidékének dombsági térszínéből déli irányba kinyíló medencefüzér. Északon a Marosfői-hágón (896 m) kapcsolódik a Gyergyói-medencével, míg délen a Tusnádfürdői-szoroson (650 m) át viszi az Olt a medence vizeit a háromszéki Szépmező felé.

 Csíkszentmiklós (Nicoleşti). A Nagyszépvíz-patak völgyének középső szakaszán 1986-ban egy földgátat emeltek, így jött létre a csíkszépvízi víztározó.

 Gyimes vidéke (Gyimes völgye). Gyimes sajátos „Patakország” az egykori Csíkszék keleti határán, a Tatros felső folyásánál. A Gyimes völgyét, három nagyközség lakói népesítik be: Gyimesfelsőlok (Lunca de Sus), Gyimesközéplok (Lunca de Mijloc) és Gyimesbükk (Ghimeş-Făget – ma Bákó megyében van). Az itt élő magyarokat gyimesi csángóknak nevezik, megkülönböztetve a moldvai csángóktól. A több ezer lelkes római katolikus gyimesi csángókat a székelység egyik jellegzetes etnikai csoportjaként tartják számon. Mivel kevés a szántóföld, a gazdasági élet alapja az állattenyésztés, a pásztorkodás, a fafeldolgozás, fakereskedelem és a háziipar. Mind a Tatros völgyében, mind a „patakokban” a nagykiterjedésű természetes kaszálók elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésnek, míg a havasi legelők a juhtenyésztésnek kedveznek. Az erdő- és vadgazdálkodás szintén fontos tényező a gyimesi ember életében. Mivel a nagyipar nem alakult ki, így a háziipar és a kisipar egyes ágai kaptak erőre. A gyimesi ember az önellátásra rendezkedett be, különösen az épületek építése, az élelem, ruházat előállítása terén. A településszerkezet is sajátosan módosult: a völgyekben a hosszanti útifalu, míg a mellékvölgyekben, a patakokban a szórvány több változatával találkozhatunk. Sajátosan alakultak a vidék néprajzi hagyományai is. E vidék gazdag népi tánchagyományokban, mondavilágban és dallamkincsben. A parasztzenészek egyik sajátos népi eszköze, a gardon, puhafából készült teknő alakú, egyhúrú ütőhangszer. A gyimesi csángóknak jellegzetes népi viseletük van. A völgyben megtett, a Gyimesi-szorosban a Rákóczi-vár romjai vannak.

 Gyimesközéplok (Lunca de Jos). Havasi telepekből álló szórványtelepülés. A Jávárdi völgyében több helyen mészkősziklák fehérlenek, a patakon egy 6–8 m magas vízesés tekinthető meg, melynek neve Zúgó.

 

Az Alcsíki kistérséget alkotó községek: Csíkszentmárton, Csíkszereda, Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csíkszentlélek, Csíkszentsimon, Csíkszentgyörgy, Csíkkozmás. A kistérség lakossága 65760 fő. Területének 15% szántó, 38% erdő. Alcsík a pityóka hazája, termesztésére vonatkozó első adatok 1801–1805 körüliek. Alcsík híressége a Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban szőtt csíki festékes szőnyeg.

 Csíkszentkirály (Sâncrăieni). Csíkszentkirályon van a Székelyföldnek talán a leggazdagabb borvíz előfordulása. A Borsáros természetvédelmi terület az Olt jobb partján terül el 1 km-es hosszúságban, 50–200 m szélességben. Tipikus borvizes forrásláp, jégkorszaki maradványnövényekkel: törpe nyír, a mocsári kőrontó, a rovarevő keskenylevelű harmatfű, hamuvirág. A lápot 108 borvízforrás langyos vize táplálja. A szénsavas vizek gyógyhatását korán felismerték és az első fürdőmedencét már 1891-ben megépítették. Csíkszentkirályi Lucs havasi tőzeglápja Erdély és Hargita megye legnagyobb havasi tőzeglápja, 120 hektárnyi természetvédelmi terület. A Lucs hírnevét botanikai, életföldrajzi szempontból jellegzetes növényeinek, jégkorszaki maradvány-növényeknek, növénytársulásainak köszönheti. A láp növényi ritkasága a jégkorszaki tundra növényzetéhez tartozó alig egy-két arasznyi pici nyír (Betula nana), melynek ez a legdélibb előfordulási helye a világon.

Csíkverebes (Vrabia). A Benes rétláp területét borvízforrások táplálják.

Csíkszentimre (Sântimbru). A csíkszentimrei Büdös-fürdő, fő erőssége a szén-dioxidot (CO2) és kénhidrogént (H2S) tartalmazó gázömlés.

 

A Csomád-Bálványos Kistérségi Egyesület települései: Tusnádfürdő, Tusnád, Csíkkozmás, Torja és Sepsibükszád (Kovászna megye). Alakulási évében népessége: 11348 fő, területe 49320 ha, (13% szántó, 39% erdő) volt. Jelenlegi népessége 9842 fő.

A Déli-Hargitát az Olt tusnádfürdői áttörése választja el a Csomád-hegycsoporttól. Négy vulkáni építményből épül fel. Legmagasabb csúcsai a Kakukk-hegy (1558 m) és a Nagy-Piliske (1374 m). A Lucs (1229 m) kalderáját nagy kiterjedésű tőzegláp borítja. A Csomád (Ciomatu) hegycsoport a Szent-Anna tó és a Mohos-láp kettős kráterét övező, szinte teljesen ép vulkáni építményben, a Nagy-Csomádban (1294 m) tetőzik. A Büdös-hegy (1143 m) fehér színű kaolinosodott andezitből áll, nevezetessége a kénhidrogén- és széndioxid-kigőzölgéseiről híres Torjai-büdösbarlang. A tőle nem messze emelkedő Bálványosvár (1040 m) a vulkáni hegysor utolsó tagja.

 

Tusnádfürdő (Băile Tuşnad) Románia egyik leghíresebb gyógyfürdője, hegyvidéki üdülőtelepe, és egyben legkisebb városa. 2002-ben a kisváros lakossága 1728 fő volt. A kies fürdőtelep hegyaljai klímája, tiszta, negatív aeroszolokban és ionokban gazdag levegője jelentős turisztikai tényező. Tusnádfürdő természetes gyógytényezői a borvízforrások és a mofetták, ezek közül jelentősebb az Ilona-forrás, Anna-forrás, Apor-forrás, Mikes-forrás, Stănescu-forrás, Rudi-forrás, melegfürdő forrásai (a balneológiai kezelőközpont területén) és a Csukás-tó közelében mélyfúrással feltárt termálvíz. Az Apor bástya és a Ludmilla-kilátó közeli turisztikai látványosság. A Sólyomkő földtanilag és botanikailag védett sziklaalakzat, dísze a sárga virágú Teleki hölgymál, amely egész Hargita megyében csak itt, ezen a 0,75 hektárnyi területen fordul elő. A Vártető (1079 m), Tusnádfürdőtől északra, 2 km-re, meredek csúcs, ahol kora vaskorból (Hallstatt) származó ősvár van, ma régészeti rezervátum.

Szent Anna-tó (Lacul Sfânta Ana) Európa egyetlen nagy méretű, épen maradt vulkáni krátertava. A fenyvesek koszorújában elhelyezkedő szép csillogású ezüsttükör páratlan tudományos értékű természeti ritkaságot rejt és védett területnek számít. A tavat és a Csomádot már 1349-ből említik az oklevelek. Évenként kétszer, Anna és Kisasszony napján, búcsút tartottak a tóparti kápolnánál. Az utóbbi években az Anna-napi ünnepségek mellett a háromszéki képzőművészek a Baász Imre Alapítvány kezdeményezésére Ann-Art néven nagyszabású performance bemutatókat is rendeznek itt.

Mohos-tó (Mohos havasi tőzegláp, Tinovul Mohoş). A Nagy-Csomád hegytömb keleti szegletében, az 1177 m magas Mohos-csúcs déli lábánál terül el. Tulajdonképpen az ikerkráter, a Csomád-kaldéra, a vulkáni tölcsér magasabbik (1050 m magasságban) területét foglalja el, ahol kiterjedt havasi tőzegláp fogadja a látogatót, amelynek növényi ritkaságai: a harmatfű négy faja, a mohafélék 20 fajtája. A geológiai negyedidőszak rovarevő növényei között szerepel a kereklevelű harmatfű, a hosszúkás levelű harmatfű, továbbá a tarka tőzegmoha, a gyér növésű, kéttűs erdei fenyő, a fekete áfonya és tőzegáfonya. Jelen vannak a jégkorszakbeli maradványfajok (reliktumnövények) a tőzegrozmaring, a mámorka, gyapjúsás, lizinka, a vörös áfonya.

 Csíkkozmás (Cozmeni). A falu Nyerges alatti tízesében több borvízforrás buzog fel. Konyhasós forrását Sószék-nek nevezik. Az újkőkor embere, az ún. Körös-kultúra hordozója Csíkban itt telepedett meg a legkorábban, kb. 6000 évvel ezelőtt. A falutól nyugatra eső Köveskert vagy Kőházkert régészeti rezervátum.

Tusnád (Tuşnad-Sat). Nagytusnád néven is ismeretes. A falu területén van a Benes láp. A község ásványvízforrásairól híres, melyek nagy része az Olt mentén törnek fel, néhol olyan nagy vízhozammal, hogy körülöttük borvizes lápok keletkeznek (Középpatak, Nádas lápja).

Újtusnád (Tuşnadu-Nou). A Középpatak forráslápja, borvízláp, természetvédelmi terület, Újtusnádtól 1 km-re délre, Itt van a tundrai törpe tundranyír (Betula humilis) legdélibb ismert előfordulási helye Európában.

 

Egyetlen községet ölel fel, Kászonaltízet, melynek népessége 3014 fő, területe 30252 ha, 8% szántó, 41% erdő.

A Kászoni-medence (Depresiunea Plăieşi) 20 km hosszú, 11 km széles eróziós völgymedence, amelyet a Feketeügy folyóba tartó Kászon vize szel át észak-déli irányban. Védett klímája van, gyakori hőmérsékleti inverzióval, bükkös erdőkkel.

 

 

Gyergyószentmiklós (Gheorgheni, Niklasmarkt) A Csíky-kert egy kis dendrológiai park, fenyőkkel, sétánnyal, a Filep-kúttal. 13 hektárnyi zöld területen 185 fafajta található. A Both-vára (Hiripné vára) amely az 1500-as években épült, de mára csak alapfalai látszanak.

 

Gyilkostó település (Lacu Roşu) Románia egyik legszebb klimatikus üdülője, a Békás-patak völgyében. A hegyvidéki üdülőtelep nevezetessége a Gyilkos-tó és a Békás-szoros. Gyilkos-tó és környéke természetvédelmi terület. A Békás-szoros (Cheile Bicazului) az ország egyik legérdekesebb és legnagyszerűbb sziklaszorosa és harántvölgye. Zúgó hegyi patakok, kisebb-nagyobb vízesések, meredek mészkőszirtek, barlangok díszítik a szurdokvölgyet, amelyet 1200–1300 méter magas, impozáns szirtek, a Kis-Cohárd, a Csíki-bükk és az Oltárkő szegélyezik. A különböző dőlésű szikla alakzatok a Békási-szoros legszebb sziklamászó útjai. A mellékvölgyek díszei az egyedi védett növények (havasi gyopár, sisakvirág-, kőhúr-, mécsvirág-fajok). Területén a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkot hozták létre. A völgyben számos barlang van. A szoros látványossága a Pokol torka (népiesen: Pokol kapuja).

A Nagyhagymás Nemzeti park összterülete 14000 ha. Ebben összesen 522 gerinctelen és 160 gerinces faj él. 1970–1971 között a Retyezát hegységből a Nagyhagymásba és a Békás-szoros környékére zergéket telepítettek (kőszáli kecske – Rupicapra rupicapra var. carpatica). A havasi gyopár és a sárga tárnics, zergeboglár, a bíborka, a csűdfű, kővirág, a mécsvirágfajok, a tiszafenyő védett növények. Ezenkívül számos ritka és őshonos (endemikus) növényfaj él.

 

Balánbánya (Bălan) 1968 februárjától a megye egyik kisvárosa. 2005-ig Románia egyik legnagyobb rézbánya-központja volt. Az Olt forrásvidékén, a Nagyhagymás mészkővonulata (1793 m) déli lábánál terül el. A Gyilkostó és Balánbánya közötti hegyvidék ritka növényzete és tájképi jellege 1990-ben kiérdemelte a nemzeti parkká való nyilvánítását. Római katolikus temploma 1825-ben épült. A közeli Egyeskő a Nagyhagymás szimbóluma, több magas mészkősziklából álló sziklacsoport. „Csíki Alpoknak” is nevezik. Turisztikai látványosságok a Fehér mező, az Öcsém tető (1708 m), lábánál Hargita megye legszebb kőfolyása, az Ördögmalomnak nevezett kőgörgeteg.

 

Az Északkelet Hargita kistérséget alkotó községek: Gyergyóditró, Gyergyóremete, Szárhegy, Gyergyótölgyes, Gyergyóholló, Borszék, Gyergyóvárhegy. A kistérségi egyesület 1999-ben alakult. Lakosainak száma 22426 fő. Területe 54584 ha, 14% szántó, 41% erdő.

A Besztercei-havasok vonulatát, amely Hargita megyét csak kis részen érintik, kristályos palák, a magmabenyomulások körül kialakult csillámpalák és más metamorf kőzetek építik föl. A táj képét helyenként éles eróziós tanúhegyek, mészkőszirtek színesítik.

A Piricske (1545 m) a Kárpátok egyetlen nefelinszienit-képződménye, amelyet Ditrói-havasok néven is említenek. A ritka ásványokból álló kőzetet a geológiai irodalom „ditróit” néven említi, mivel csak Ditró határában fordul elő, több mint 133 km2-es területen.

Vaslábi-hegyeknek nevezik a Békény völgyétől a Marosfői-hágóig terjedő déli hegységrészt, amely Erdély két főfolyójának, a Marosnak és az Oltnak az eredetét magában foglalja. Az Olt forrása a Magasbükk (1394 m) déli lejtőjén, a Kovács Péter- és a Sóvető-patak által közrevett mocsaras teknőben van. A Maros néhány kilométerrel odébb ered Meszes-patak néven a Fekete-Rez (1538 m) délnyugati oldalán, 1350 m magasságban.

 

Borszék és Tölgyes vidéke Hargita megye legészakibb tájegységét képezi. A Bélbori- és Borszéki-medencét foglalja magában, hegységkeretével együtt. A vidék a Tölgyesi-szorosban érintkezik Moldvával. A Borszéki-medence nagy tömegű szénsavas ásványvizeiről híres.

 

Borszék (Borsec, Bad Borseck) fürdő- és üdülőváros. Itt van az ország legnagyobb ásványvíz-palackozó üzeme, amelynek havi kapacitása 2 millió liter. Borszék egyedülálló nevezetessége, az ásványvizekkel sűrűn átjárt Kerekszék. A fürdőtelep központi parkjában egy fél hektárnyi területet botanikailag védett területté nyilvánítottak. Védett növénye a törpe nyír (Betula humilis), glaciális eredetű reliktum növényfaj. A fürdőtelep gyógyértékei: a gyógyiszap, borvízzel átitatott tőzeg (az Újsáros mezején 11 m átlagos vastagságú), továbbá a szélvédett, szubalpin klíma, a tiszta levegő. A Hármasliget gyógyláp 9 hektár területen terül el, és a 15–20 m vastag tőzegláp, a gyógyiszap, a reliktumnövények, valamint a kálciumos és magnéziumos gyógyvizek teszik egyedivé.

 

A Bucsin–Délhegy–Libán kistérséget alkotó községek: Gyergyóalfalu, Gyegyócsomafalva, Gyergyóújfalu. Területe 54176 ha, 13% szántó, 37% erdő.

A Görgényi-havasok Maros és Hargita megye határán, a Maros-áttöréstől délre húzódik. Erdővel borított magas hegyhátai mélyen benyúlnak az Erdélyi-medence keleti peremvidékébe. Az erdőségek vadban igen gazdagok. A Bucsin-tetőtől (1287 m) a Libán-tetőig (1000 m) terjedő Somlyó–Délhegy csoportot Dél-Görgény néven is ismerik, legkiemelkedőbb pontjai a Borzont (1496 m), a Nagy-Somlyó (1575 m) és a Csomafalvi-Délhegy (1685 m). A Ferenci lázától délre fekvő Bucsin-tetőn vezet át a Parajdot Gyergyószentmiklóssal összekötő országút.

Gyergyói-medence a Kelemen–Görgény–Hargita vulkánsor és a Gyergyói-havasok között alakult ki. Tulajdonképpen a Marosnak a vulkáni vonulattal elgátolt forrásmedencéje, amely 800 m magasságban is jórészt megőrizte az egykori tófenék tökéletesen sík felszínét. A medence középső szakaszát a Békény-patak hordalékkúpja töltötte fel. Gyergyói-medence a legzordabb és éghajlatú kárpátközi medence. Télen nem ritka a –35 fokos hideg sem. Gyakori a köd és a hőmérsékleti inverzió, amely a növényzetre is kihat: a medence szélén lucfenyveseket, a hegységperemeken pedig, főleg a déli fekvésűek, bükkösöket találunk. A népi pásztorkodás, a famegmunkálás jelentős idegenforgalmi értéket képvisel.

 

Marosfő (Izvoru Mureşului) a Nagyhagymás (1793 m) déli előterében, a Fekete-Rez (1538 m) lábánál fekvő hegyvidéki település, üdülőfalu, amely a közelben eredő Maros forrásról kapta a nevét. A Maros folyó a Fekete-Rez (1538 m) oldalából ered 1350 m magasságban.A Maros-hídtól nyugatra a După Lunca nevezetű természetvédelmi terület ritka növényvilága tekinthető meg. Marosfő a Maros és az Olt vízválasztóján, a Marosfői-hágónak nevezett Geréces-nyereg hátán 890 m magasságban települt. A Geréces-tető (1126 m) még a kristályos vonulathoz tartozik. Délebbre a Nagy-hegyen a gránit és a dolomit jellemző. Marosfő ma az ország egyik legjelentősebb ifjúsági üdülőhelye. A téli sportok gyakori színhelye, egyben ifjúsági konferenciaközpont is. Felvonóval rendelkező sípályái és sportpályái vannak. 

Vasláb (Voşlobeni) a Gyergyói-medene román többségű települése. Jelentős a kitermelő ipara, a falu keleti határában, a Kakastető hegy oldalából (Padina, Lucserdő) mészkövet bányásztak és égettek 10 kemencében. Ma inkább csak helyi igényeket elégítenek ki. Újabban dolomitot és tremolitot bányásznak, ipari méretekben. Ezenkívül megtalálható a kristályos mészkő a félmárvány. A Fenék rétláp (Mlaştina După Luncă), természetvédelmi terület kiterjedése 40 hektár, a tőzeg vastagsága 2–3 m. Növényi ritkasága a pünkösdi rózsa és a mocsári ibolya.

 Tekerőpatak (Valea Strâmbă) a Visszafolyó-patak mentén terül el a Gyergyói-medence keleti peremén. A Sugó-barlang és 17 ha terjedelmű környéke földtani védett terület, áprilistól szeptemberig, engedéllyel és idegenvezetővel látogatható. A síugrást szolgálja a falu határában, a Kútfő völgyében épült 75 méteres síugrósánc.

 

A Kelemen Kistérség Egyesület települései: Maroshévíz, Bélbor, Galócás és Salamás. Lakosainak száma 25531 fő.

A Kelemen-havasoknak (Munţii Căliman), a keleti-kárpáti vulkánsor északi kezdőtagjának csak kis része vesz részt Hargita megye mai területének alkotásában. A Kárpát-térség legmagasabb vulkáni hegysége, több csúcsa 2000 m fölé emelkedik: Pietrosz (Pietrosu) 2100m, Kelemen-forrás (Izvoru Călimanului) 2031m, Rekettyés (Răţiţiş) 2021 m. A hegység keleten a Borszéki- és a Bélbori-medencére tekint. A hegységben szénsavas, kálciumos, vasas, bikarbonátos, konyhasós és arzénes ásványvízforrások fakadnak. Bélbori-medence (Depresiunea Bilbor) Hargita megye legészakibb és legmagasabb (960–1060 m) fekvésű medencéje. Területén számos szénsavas ásványvízforrás tör a felszínre.

 

Bélbor (Bilbor) a megye legészakibb települése, a Kis-Beszterce völgyében, hatalmas ősfenyves közepén fekszik. Turisztikai értékei a változatos összetételű, főleg szénsavas ásványvízforrások és a gyógylápok. Hargita megye ásványvizekben leggazdagabb községe, közel 700 ásványvízforrással, melyek vetekednek a borszéki vizekkel. Hegyi lápjait is borvizek táplálják. A „Pârăul Dorneanu”-láp a nyolc havasi láp egyike, növénytani (florisztikai) rezerváció. A Nagy-bélbori tőzegtelep már szegényebb növény- és állatfajokban.

 

 

Sóvidék egyike Hargita megye kiterjedt hegyvidéki tanyavilággal rendelkező területeinek. Sóvidék kistérség települései: Szováta város: Sóvárad, Szakadát, Kopac, Ilyésmező. Parajd község: Békástanya, Bucsin, Felsősófalva, Alsósófalva. Korond község: Atyha, Kalonda, Fenyőkút, Pálpataka. Központja Parajd. Ide tartozik Szováta város is. A Szováta és Parajd közé eső megyehatár derékban szeli át a vidéket. A kistérség lakosainak száma 27862 fő.

A Sóvidéki-dombságon a sóöv felboltozódása hozzájárult ahhoz, hogy a hegyvidék előterében három sasbércszerű magaslat 1000 m fölé emelkedjen: a Bekecs (1079 m), a Siklódkő (1025 m) és a Firtos (1065 m). Tetejükön a hargitai vulkánizmusból származó törmeléket hordozzák, oldalukon gyakoriak az agyagos rétegeken keletkező suvadások. Sóvidék jellegzetes kisformái a sókarsztok, ezek közül a legjellegzetesebb a szovátai „Sókárpátok” és a parajdi „Sóháta”. Sóvidék az agyag „országa” is, a jó minőségű agyag alapozta meg a sóvidéki agyagipart. A korondi népművészet és háziipar értékeit az országhatárokon túl is számon tartják. Emellett fontos kenyérkereset volt a famegmunkálás, a toplászás, a szénégetés, a szekeresség és a solymászat is. Sajátos színfolt volt a hamuzsírfőzés.

 

A Regiovest Szent László kistérség települései: Bögöz község: Székelymagyaros, Béta, Décsfalva, Agyagfalva, Vágás, Mátisfalva; Nagygalambfalva község Kisgalambfalvával; Felsőboldogfalva község: Sándortelke, Árvátfalva, Sükő, Farcád, Hodgya, Ócfalva, Székelylengyelfalva, Bikafalva, Telekfalva, Patakfalva; Kányád község: Székelydálya, Jásfalva, Ége, Miklósfalva, Ábránfalva, Petek, Homoródszentlászló; Székelyderzs község: Székelymuzsna. Lakosainak száma 11347 fő volt. A kistérség területe 28368 ha.

Nagygalambfalva (Porumbenii Mari) Rát-tava (Rák tava) természetvédelmi terület.

 

A Hegyalja kistérség települései: Székelyvarság község; Zetelaka község: Deság, Ivó, Küküllőmező, Sikaszó, Zeteváralja. Oroszhegy község: Fancsal, Székelyszentkirály, Székelyszenttamás, Tibód, Ülke, Üknyéd; Farkaslaka község: Székelyszentlélek, Bogárfalva, Firtosváralja, Nyikómalomfalva, Kecset, Kecsetkisfalud, Székelypálfalva, Szencsed; Fenyéd község: Küküllőkeményfalva, Máréfalva; Székelyudvarhely megyei jogú város: Székelybethlenfalva, Kadicsfalva településrészekkel. Területe: 56229 ha (14% szántó, 40% erdő), népessége 19396 fő.

Zeteváralja (Sub Cetate) A falu elsőrendű nevezetessége a Nagy-Küküllő és a Síkaszó összefolyásánál létesített völgyzáró gát és víztározó. Árvízvédelmi-folyószabályozási, gazdasági, energetikai, turisztikai-szociális, környezetvédelmi jelentősége van. Zete vára a Deság-dombja nevű, 812 m magas hegyhát tetején található, a késő vaskorban épült, régészeti rezervátum.

 

Keresztúr kistérség települései: Székelykeresztúr város és Betfalva; Etéd község: Kőrispatak, Énlaka, Siklód; Siménfalva község: Bencéd, Nagykadács, Kiskadács, Csehédfalva, Nagykede, Kiskede, Kobátfalva, Nagymedesér, Székelyszentmihály, Székelyszentmiklós, Rugonfalva, Tarcsafalva, Tordátfalva; Szentábrahám: Magyarandrásfalva, Csekefalva, Gagy, Firtosmartonos, Firtosmartonos-Láz, Solymos-Láz, Kismedesér. Románandrásfalva község: Nagysolymos, Kissolymos, Újlak, Székelyhidegkút; Székelykeresztúr város Fiatfalva faluval. Újszékely: Alsóboldogfalva, Székelyszenterzsébet. Keresztúr kistérség (1995): területe 58639 ha (28% szántó, 23% erdő), népessége 26497 fő.

Székelykeresztúr és vidéke sajátos dombvidéki táj. Jellemzői: a nagy reliefenergia, a szelektív erózió, a kanyargós vízválasztó, a suvadások sokasága. Természetvédelmi területe az 1 ha kiterjedésű Fehérszéki iszapvulkán Fiatfalva határában. A déli lejtők a napfényigényes mezőgazdasági kultúráknak, míg a hűvösebb lejtők az erdőgazdálkodásnak kedveznek. Keresztúr vidékén magas a napfényes órák száma, így térségben jelentős a gabona-, a gyümölcs- és szőlőtermesztés, a fóliás és szabadföldi zöldségtermesztés, emellett a sertés-, a szarvasmarha-tenyésztés említhető megélhetési forrásként.

 

A Felső-Homoródmente kistérség a Központi-Hargita-hegység déli lejtőiről eredő Kis-Homoród mentén helyezkedik el. A Kis-Homoród átszeli Kápolnásfalut és Szentegyháza nyugati peremét és a város déli részén egyesül a Vargyas-csatornával, majd déli irányban folytatva útját áthalad Lövétén. Felső-Homoródmente (1995) területe 25174 ha, (7% szántó, 37% erdő), népessége 13329 fő.

Néprajzi és művelődési hagyományokban gazdag e vidék, de sok másban szegényebb, más tájegységekhez viszonyítva. A havasi állattartás, az erdőgazdaság és a csergekészítés hagyományai még ma is igen jelentősek. Homoródmente városhiányos vidék. Túlnyomóan aprófalvas régió, de van óriásfalva (Lövéte), szórványtelepülése (Kirulyfürdő) és ifjúsági üdülőtelepe (Homoródfürdő). A vallási tolerancia földje: zömmel unitárius vallásúak lakják, de a többi erdélyi felekezet is képviselve van.

Természetvédelmi területe a 2 ha kiterjedésű Hargitaligeti forrásláp növénytani rezerváció Kirulyfürdő közelében, Lövéte község területén, ahol a nitrogénben szegény talajon él egy jégkorszaki reliktumnövény, a védett kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia). Ezek a növények ragacsos tentákulumaikkal rovarokat fognak meg, megemésztik, és így pótolják nitrogénszükségletüket. A szentegyházi Nárciszmező (5 ha – növénytani rezerváció) Európa egyik legmagasabban fekvő nárciszmezeje, melyen május-júniusban virágzik a vadon növő, kábító illatú, védett csillagos nárcisz (Narcissus stellaris). Minden év májusában megszervezik a Nárciszfesztivált.

Az ásványvízforrások a vulkáni működés utóhatásaként jöttek létre. A kistérség határában 20–25 ásványvízforrás található. Az ásványvagyon szempontjából jelentősek a kirulyfürdői festékföldek (okker) és mezotermális ásványvizek. A Szentegyháza Gyöngye termálfürdő, a Vargyas-patak jobb partján fekszik, 824 méter tengerszínt feletti magasságban, fedett medencével, a víz hőmérséklete 26oC. A nádasszéki helyi gyógyfürdő vize hideg ásványvízforrás, melyet fáskazán segítségével fűtenek. A kirulyfürdői borvíz-fürdő vize hideg, nyáron is csak hosszantartó napos idő után alkalmas fürdésre.

 

Nagyhomoród kistérség települései: Homoródszentmárton község: Abásfalva, Bágy, Homoródremete, Kénos, Gyepes, Lókod, Városfalva, Homoródszentpéter, Recsenyéd, Homoródszentmárton, Homoródszentpál.

A Nagyhomoród kistérség területe a Homoródi-dombság területével azonosítható, amely Hargita megye délnyugati sarkát öleli föl. Legmagasabb pontjai a Bágyi-domb (854 m) és a Homát (839 m). Az Udvarhelyi-völgymedencével a Kénosi-tető (665 m) teremt kapcsolatot.

Természetvédelmi területe a Homoródszentpáli tavak, a „Madárpihenő” 10 ha területen madártanilag védett.

Homoródszentpál (Sânpaul) A homoródszentpáli tavak az Oklándi-tető felé vezető út két oldalán láthatók, a Nagy-Homoród bal partján. A madártani (ornitológiai) természetvédelmi terület. A szentpáli tavak és a sósláp partján számos madárritkaság él háborítatlan nyugalomban.

 

Rika kistérség települései: Homoródalmás község, Oklánd község: Homoródkarácsonyfalva, Homoródújfalu; Vargyas község (Kovászna megye); Alsórákos község (Brassó megye); Székelyzsombor (Brassó megye). Központja Oklánd. A kistérség (1995) területe 30906 ha (20% szántó, 32% erdő), népessége 5760 fő.

Az Észak-Persány-hegység Rika hegység néven is ismeretes, Hargita és Kovászna megye határát képezi. Székelyföld egyik legérdekesebb, legszebb vidéke a homoródalmási barlangvidék, más szóval a Vargyas-szurdok, és a környező mészkőszirtek vidéke. A szoros két oldalán a barlangok négy szintben sorakoznak a Vargyas mai medre fölött, sőt a szurdok felső részén a Vargyas vizének nagy része ma is eltűnik egy alsó átfolyó barlangban. Ezt hívják a Víznyugat víznyelőjének. A szoros alsó részén, egy kilométerrel lejjebb a patak vize újra felszínre kerül a Vízkelet bőséges karsztforrásában. A barlangokat a kőkori és bronzkori ember is birtokba vette, sőt veszély idején a környező falvak lakosságának is menedékhelye volt. Az eddig feltárt, összesen 7410 méter hosszúságú 125 barlang legnagyobbika, a vashágcsón megközelíthető Orbán Balázs-barlang. Számos védett növény és állat mellett itt él a Romániában található 30 denevérfajtából 17.