Megyezászló
hétfő, 2021. március 08., 02:59:05
Jogi háttér

Jean-Adrian Andrei prefektus úr figyelmébe
Hargita Megye Prefektusi Hivatala

Tisztelt Prefektus Úr!

A jól behatárolható közösségünket, világos és pontos identitásunkat meghatározó megyezászló, illetve székely zászló használatának jogi kereteként az alábbi jogszabályokat említenénk meg:

Hargita Megye Tanácsa 269/2009. határozatának jogi keretét a 2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvény 5. cikkének (2) bekezdése biztosítja.

A jogszabály pontosan kimondja azt, hogy a helyi önrendelkezés alapelve mentén a helyi közigazgatási hatóságok, a törvényes keretek betartásával, teljes döntési jogosultsággal rendelkeznek minden ügyben, kivéve a kifejezetten más közhatóságok illetékességébe tartozó ügyeket.

Tekintettel arra, hogy nincs olyan jogszabály, amely egy területi-közigazgatási egység zászló modelljének jóváhagyását szabályozná, nem létezik a zászló jóváhagyását tiltó jogszabály, és nincsenek rendelkezések az erre irányuló illetékességek és hatáskörök meghatározására sem, világos az, hogy Hargita Megye Tanácsának és más helyi közigazgatási hatóságoknak jogukban áll olyan határozatot elfogadni, amellyel az adott közösség egy szimbólumát hivatalossá teszik.

A fent említett szabályozások kiegészülnek továbbá az 1985. október 15-én Strasbourgban elfogadott Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját jóváhagyó 1997. évi 199. számú törvény 4. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseivel, amely kimondja, hogyhelyi közigazgatási hatóságok – a jogszabályi keretek között – teljes döntési jogosultsággal rendelkeznek minden olyan ügyben, amely nincs kivonva hatáskörükből és bármely más közigazgatási szerv hatáskörébe sincs utalva.

Ugyanakkor, területi illetékességi tekintetben, jelen esetben megyei szinten, a megyezászló modelljének jóváhagyása vagy más megyei sajátos szimbólumok elfogadása, nincs kivonva a megye tanács hatásköréből.

Mi több, a 2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvény 5. cikkének (2) bekezdése szinte szó szerint megegyezik a 1997. évi 199. számú törvény 4. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseivel.

A Románia zászlajának jóváhagyásáról, a himnusz éneklését és a Románia címerét tartalmazó pecsétek használatát szabályozó normák jóváhagyásáról szóló 2001. évi 1157. számú kormányhatározat, véleményünk szerint nem alkalmazható a jelen esetben, mivel a jogszabály kizárólag Románia nemzeti zászlajának, valamint más államok zászlajának használatára és felvonására vonatkozik, és helyzetünkben ez az eset nem áll fenn.

A megyezászló használatának megtiltása sérti Románia Alkotmányának 6. cikkét, amely kimondja, hogy az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez.  Továbbá, véleményünk szerint az alkotmány 16. cikkének is ellent mond, amely kimondja, hogy az állampolgárok kiváltságok és diszkrimináció nélkül egyenlők a törvény és a közigazgatások előtt. Ellenben, ha számos olyan helyi közösség létezik, legyen az község, város vagy megye, amelynek jogában áll az adott közösségre jellemző zászlót használni a helyi döntési illetékességgel bíró hatóságok határozatainak alapján, akkor mi úgy gondoljuk, hogy azáltal, hogy megtiltják számunkra, hogy egy, a ránk jellemző szimbólumot használjunk, diszkriminálva vagyunk és sérülnek a fent említett alkotmányos jogaink.

Hasonló szimbólumok elfogadása elterjedt gyakorlat az európai országokban, mivel azok erősítik a helyi/regionális identitást, akár etnikai jelleggel, és amelyek hozzájárulnak az adott kisebbségi közösség hatékony asszimiláció ellenes harcához.

Ezért úgy gondoljuk, hogy az ilyen jellegű, szimbólumaink ellen irányuló agressziók ellenkeznek az egyes nemzetközi jogszabályok elfogadásáról szóló törvények szellemiségével és rendelkezéseivel is, mint az 1995. február 1-én Strasbourgban elfogadott, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt jóváhagyó 1995. évi 33. számú törvény. A keretegyezmény 5. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy támogatják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára kultúrájuk megőrzését és fejlesztését, úgyszintén identitásuknak, nevezetesen vallásuk, nyelvük, hagyományaik és kulturális örökségük megőrzésének feltételeit.

Álláspontunk alátámasztásaként, fontosnak tartjuk megemlíteni az 1996. szeptember 16-án Temesváron aláírt, a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló Szerződés ratifikálására vonatkozó 1996. évi 113. számú törvény 15. cikkének (9) bekezdését: a Szerződő Felek, az általános integrációs politikájuk megvalósítását célzó intézkedéseket nem érintve, tartózkodni fognak a kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekedettel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányulÍgy, a közösségünkre jellemző szimbólumok használatának megtiltása, annak hosszú távú hatása függvényében, megfélemlítési és asszimilációs kísérletként is értelmezhető.

Úgy gondoljuk, hogy jelen esetben fontosak lehetnek különböző közéleti személyiségek nyilatkozatai is, a politikum és írott sajtó területéről, mint például:

1. Lucian Mândruţă újságíró a Facebook oldalára töltött fel számos bejegyzést a „zászlóüggyel” kapcsolatosan. Többek közt azt írja, hogy „a hazaszeretet azt jelenti, hogy úriemberek vagyunk, és egy igazi román ember nap, mint nap küzd azért, hogy hazáját szeressék és ne csak a hozzá tartozók, hanem mások is”.

Kedves magyarok, mivel ti is román állampolgárok vagytok, mint én, a ti szimbólumaitok az én szimbólumaim is”, majd hozzáteszi: „Ma én is székely vagyok. Az első Arges megyei székely!”. Az újságíró felteszi azt a kérdést is: Nem értem mi bajunk Székelyföld zászlajával. Bárhova mész nyugaton, minden provinciának megvan a saját történelmi zászlaja, fesztiválja, sajtmárkája, könyvesboltja és kastélya. (…) Miért nem lenne ez nálunk is így? Mândruţă kihangsúlyozza, hogy véleménye szerint „a Székelyföldi zászlós cirkusz csak a magyar szélsőjobboldal malmára hajtja a vizet, megerősítve őket abban a hitben, hogy a románok primitívek, és mindkét táborban erősíti a nacionalizmust”.

2. Kelemen Hunor, RMDSZ elnök

Egyesek számára a Székelyföld krónikus betegséggé fajult és nem tudnak kigyógyulni abból, és amely valójában nem betegség, hanem egy lehetőség Románia számára, mint a Barcaság és a Mócok földje, egyértelmű identitással rendelkező területek. Neamţ várán lobog egy zászló, Moldva egyik jelképe, amely senkit sem zavar. Tordán és Aranyosgyéresen ugyancsak lobognak a városok zászlói, és azok ismét nem zavarnak senkit, és ezért én úgy gondolom, hogy a nemzeti közösségeknek jogukban áll használni ezeket a szimbólumokatösszegezte az RMDSZ elnöke.

3. Moise Guran azt írta, hogy a román hatóságoknak nem kellene vissza utasítaniuk a Székelyföldet és, hogy Románia „nem tudta gazdasági és idegenforgalmi szempontból használni és kihasználni a Székelyföld által képviselt brand-et, hozzátéve, hogy „a székelység Románia része, csak nekünk vannak, nemzetünk fontos etnikai részét képezik, és ha politikusaink félnek elfogadni ezt, akkor csak idő kérdése, ameddig a magyar szélsőséges erők kihasználják korlátoltságukat”.

Említenénk néhány kormányhatározatot is, egyes települések címereinek jóváhagyásáról, amelyekben egy bizonyos terület nevében szerepel a „föld”, „vidék” megnevezés:

- az 1998. évi 686. számú kormányhatározat egyes városok címerének jóváhagyásáról (390/1998.09.30. Hivatalos Közlöny), amelynek szövegében Hátszeg város címerének leírásában szerepel a Hátszeg vidéke megnevezés;

- a 2002. évi 540. számú kormányhatározat Szilágy megye címerének jóváhagyásáról (396/2002.09.10. Hivatalos Közlöny), amely a címer leírásában használja a Szilágyságvidéke megnevezést (2 melléklet);

- a 2004. évi 2049. számú kormányhatározat Krassó-Szörény megye egyes községei címerének jóváhagyásáról (1160/2004.12.08. Hivatalos Közlöny), amelynek szövegében Iablaniţa község címerének leírásában szerepel a “Ţara Almăjului” megnevezés.

Székelyföldnek ugyanaz a szerepe, mint a “Ţara Almăjului”, SzilágyságHátszegvidéke elnevezések használata a fent említett kormányhatározatokban. Analógia útján a „vidék”, „föld” megnevezések használata törvényes, értelmezésük hasonló a fent említettekkel. Nem „törvényességi” probléma az, hogy a „föld” elnevezést a „Székely” előzi meg.  Vagyis nem ez az egyetlen eset, amikor egy adott terület hivatalos megnevezéséhez sajátos elnevezést használnak. Példaként említenénk még aBarcaságot, amely a Belügyminisztérium egyik alintézményének nevében is megjelenik. A Brassó megyei Sürgősségi Esetek Felügyelőségének területi egységéről, az ISU “Ţara Bârsei” (Barcasági Sürgősségi Esetek Felügyelősége), van szó.

További bizonyítékként néhány közintézmény épületének fényképét is csatoljuk, például magyarországi polgármesteri hivatalokét, amelyeken a magyar zászló mellett Románia zászlója is lobog, anélkül, hogy ez bárkit is zavarna:

Kőszegapáti (Magyarország) román templom Románia zászlajával
Biserica românească în Ungaria în satul Kőszegapáti cu steagul României
 
Méhkeréki (Magyarország) román iskola és óvoda Románia zászlajával
 
 Méhkerék (Magyarország) Polgármesteri Hivatala Románia zászlajával
 
Bedő (Magyarország) Polgármesteri Hivatala Románia zászlajával
 
Battonyai (Magyarország) román iskola Románia zászlajával
 
Moldva zászlaja Neamţ várán

Álláspontunk alátámasztásaként más megyei tanácsok hasonló határozatait említenénk meg:
- Határozat Máramaros megye zászló modelljének és a felvonási szabályok jóváhagyásáról,
- Határozat Giurgiu megye zászló modelljének és a zászló, lobogó formájának jóváhagyásáról;
- Határozat Temes megye zászló modelljének és címereinek, valamint Románia címerének és Temes megye címerének használatát, Temes megye zászlajának felvonását és a címerek használatát szabályozó normák jóváhagyásáról
- Határozat Fehér megye zászlajának és a zászló felvonási szabályzatának jóváhagyásáról
- 71/28.09.2001. határozat Kolozs megye címerének elfogadásáról és Kolozs megye zászló modelljének jóváhagyásáról.

Csíkszereda, 2013. február 12.

Tisztelettel,
Borboly Csaba